Day: June 5, 2005

Születésnapi töredékek

Dupla születésnap volt, fiam és öcsém fia 24 órán belül születtek anno.
Most az egyik gyerek a hintaágyban a sírás határán nyöszörög; a másik a székében nyüsztet: telezabálták magukat az ebéddel, utána meg a tortákkal. Rövid kínlódás után úgy döntenek, hogy bevonulnak a házba sebet nyalogatni. Miközben gyomorfájós tekintettel vonszolják fel magukat a lépcsőn, öcsém (vagy neje?) heccből utánuk szól: ‘hé, megköszönni ki fogja?’
Erre Barna levágott egy Oscar-díj köszönős dumát: ‘Köszönöm édesanyámnak, hogy… köszönöm nagyanyámnak, hogy… köszönök mindenkinek mindent, ez volt életem legjobb születésnapja.’ Meghajlás, bevonulás. Mindezt tök komoly arccal. Nagy franc lesz belőle.

Indulnánk vissza, Gabi még körbejárja a házat, mi maradt ki a pakolásból. Lehuppanok öcsém mellé az előtérben. A kanapé mellett álldogál nagyanyám, rámnéz és megjegyzi, hogy ez a gyerek ideges. A kanapé másik oldalát anyám támasztja, közli, hogy szerinte nem.
– De igen!
– De nem!
– Nézz rá, milyen ideges!
– Nem ideges!
– NEM LÁTSZ A SZEMEDTŐL!? IDEGES!
– NÉZZEN MÁR RÁ! HÁT MITŐL LENNE IDEGES!?

Pedig mindketten tévedtek. Már nem ideges, csak fásult voltam.

(Nagyanyám szerint apám idegbeteg. Anyám szerint én. Érdekes, hogy nem veszik észre a mintát.)

[Update]
Most kaptam néhány képet:
JoeP kiszórja a pénzes borítékokat
Barna és a torta egymásra vigyorognak
Dóra éppen elfelejtette eltakarni magát
Kölykök, pezsgő, charme

Öregszünk

Teljesen korrekt világ lenne, ha azt mondaná valaki születéskor, hogy ‘Gézám, te kapsz 71 évet’… aztán amikor itt az idő, akkor egyszer csak vége lesz.
De a valóság nem így működik: aki 71 évesen hal meg, az rendszerint már évekkel korábban nekikezd.
Nem az a kegyetlen, hogy idővel szeretteink elmennek… hanem az, hogy látjuk őket utolsó éveikben szenvedni. Látni, hogy az egykor virgonc nagyszülő 90 feletti roncs, aki megváltásként várja a halált azokban a ritka időszakokban, amikor még tiszta a feje… látni a másikat, aki már előhalott, de tíz körömmel kapaszkodik az életbe – így még megérhette, hogy nem sokkal azután, hogy meghalt az egyik lánya, most a másik is a szakadék szélén imbolyog, veje pedig már rég lerokkant. Látni a kiszolgáltatottságukat, látni, miket szenvednek – ők és kiszolgálóik is -, hosszú éveken keresztül.
Belegondolni, hogy ez vár ránk is ‘boldog öregkor’ néven…

ps1. Emberek, ne tunyuljatok el agyilag. Ha csak nem ér benneteket akkora szerencse, hogy 60 évesen elüt a villamos, borzasztó öregkorotok lesz elmeszesedett aggyal – ha nem edzitek eleget.
És az sem árt, ha néha úgy gondoltok gyerekeitekkel, menyeitekkel való kapcsolatotokra, mint egy befektetésre – nagyrészt azt kapjátok vissza öregen, amit fiatal korotokban adtatok.

ps2. Igen, a hétvégén szülőlátogatásokon voltunk.