A papírkutyák számára van egy rossz hírem: a 70-292 (mcsa upgrade) vizsga kibaszottul kegyetlen. Ami vigasztaló, hogy jó értelemben.
Megjegyzés: A nehézségi szintet sokféleképpen lehet növelni. Imádtam játszani az összes Civ-vel, de a fokozatai nagyon gusztustalanok voltak: minél magasabbra kapcsoltam, annál orcátlanabbul csalt a játék. A végén az őskor ötödik fordulójában már csodákat épített, aztán szedett-vedett milíciákkal verte szét a tankhadosztályaimat.
A jó értelmű nehezítés nálam azt jelenti, hogy nem azt kell tudni, hogy melyik sosem használt parancssoros utility melyik szájbanyomott kapcsolója oldja meg a valós életben soha elő nem forduló problémát, hanem azt, hogy rá lehet jönni logikával is a megoldásra, csak éppen ehhez igen sokszor végig kell gondolni a kérdést, mely természetesen tele van red herringgel. És persze ismerni kell az anyagot. Meg a Microsoft vizsgák logikáját. (Hopp, egy oximoron.)
Braindump? Persze, van egy csomó a neten. Az egyik, vizsgához kapcsolódó fórumban meg is írták, hogy a legfrissebbek már 850 kérdést tartalmaznak. Ebből aztán lehet excel táblát gyártani. (Régebben olvastam valamelyik fórumban egy papírbajnok módszerét: kiválasztott a kérdésből egy jellegzetes szövegtöredéket, a helyes válaszból szintén, aztán ezeket excel táblába rendezte és ezt a táblázatot tanulta meg.)
Viszont nem tudom megállni, kiszivárgok. Árulja már el nekem valaki, hogy mi a francért kell nyomatni MCSA/MCSE vizsgán IE konfigurálást? Hónapok óta nem találkoztam vele, aztán tudjam fejből, hogy melyik nyomógombbal kell szelíditgetni benne a kukikat. Ez már tényleg a ‘krómozott fürdőgatya‘ kategória…
Ja, persze, a lényeget nem is mondtam: a vizsga megvan, keménytökűen: 700 pont. (És még én vigyorogtam GT 705 pöttyös eredményén…:-)
Meg is leptem magam egy dupla rétessel. (Egyébként ezért szeretek idejárni vizsgázni, mert azzal a hozzáállással mehetek el, hogy nem érdekel, mi lesz az eredmény, ha utána benézhetek a rétespékségbe és a tizenkétféle helybensütött rétes közül zabálhatok valami finomat.)
Ez volt a délelőtt. Délutánra is maradt adrenalintermelés, ügyfelünknél egy régóta húzódó, többször elhalasztott projektben végül ma délután kellett megcsinálnom az éles átállást. Hogy én mennyire tudom útálni az ilyen projektvégi munkákat… (Látom, azért nem vagyok ezzel egyedül.) Na, mindegy, készen van, tesztek oké, ettől függetlenül holnap úgyis reklamálni fognak, de majd elrendezzük. Azután már csak felhasználói segédletet, üzemeltetői segédletet és implementációs jegyzőkönyvet kell írni.
Nyolc után értem haza. Ekkor már régen megérdemeltem volna a napi sörömet, de még nem volt vége a napnak: holnap jár le az iparűzési adó bevallásának határideje. Ugyan minden évben kijön, hogy nulla forintot kell fizetnem(1), de ezt minden évben más logikájú bevallásban kell kimutatni. Nehogy átmásoljam az előző évi adatokat.
És már rohadt későn van és holnap rohadt korán kell kelnem, mert vinni kell a kocsit szervízbe, meg fel kell adni az adóbevallást és rohadt korán bent kell lennem, mert a logokból már délután látszott, hogy dőlni fognak a reklamációk… és el kellene már menni fodrászhoz hajat vágatni, a szakállamat is le kellene nyesni a francba, mert belesülök, a körmeim is hogy néznek már ki, meg egyáltalán a lakás, három hete nem volt időm takarítani, még a prágai bőröndöt rugdossuk a szoba közepén, a bicajból megint kiesett egy küllő, áááá…. egyszerűen el se tudom képzelni, hogy három hét múlva tengervízben fogok gondtalanul lubickolni.
(1) Ez egy ilyen vállalkozás – szándékosan minuszra van tervezve. Pontosan tudom, hogy az évente rajzeszközökre fordított pénzt úgyse fogom tudni megkeresni a rajzok eladásából (haha!)… de ha mégis becsorog valami, akkor legalább az maradjon meg a zsebemben.
Recent Comments