Day: May 28, 2005

Azt hiszem, Barna befejezte a blogolást. Annyira belezsongott a vasutazásba, hogy heti 1-2, nemritkán 3 szolgálatot vállal. (Most is ott van, meg holnap is oda megy.)
Ennyit már nem lehet írásban/képben lekövetni – vagy ha igen, akkor az vagy a tanulás vagy a szórakozás rovására menne.

Mindegy, legalább megtanulta ezt is.

Jó egy hónappal ezelőtt hívatott a főnököm. Egyből belevágott a közepébe:
– Nagyon elégedettek vagyunk a munkáddal, JoeP. Te kaptad a legnagyobb fizetésemelést: A-ról C-re emeltük a béredet. Érezd úgy, hogy a cég maximálisan elismeri a munkádat és teljesen beléd veti a bizalmát.
– Köszönöm, főnök, ez szép tőletek. De az én alapfizetésem B.
– Izé, akkor újrakezdem. Kedves JoeP, az én tisztem közölni, hogy a többiekéhez hasonló átlagos fizetésemelést fogsz kapni.

Kölcsönös vigyor.

ps: Azóta azért elfogadhatóan rendeződött a helyzet.

Gabával váltottunk nemrég pár szót, többek között kisgyerekekről is. Akkor mondtam valamit, hogy mi volt gyerekeim első szava – de nem jól emlékeztem. Itt a helyes verzió.

Dóra: Dida.
– Saját magát nevezte így, rajta is maradt egy ideig.

Barna: enyim.
– Neki aztán beszélhettünk a javak egyenlő elosztásáról.