A Ses blogon találtam egy linket és csodálatos írásokba botlottam. Egy hapi (Perlaki Attila) ír azokról az élményeiről, melyeket mint a miskolci tömegközlekedés aktív formálója gyűjtött be. Pazar.
(Négy évig Kazincbarcikán szoptam a lombikot középiskolásként. Amikor csak volt egy kis időnk, téptünk be Miskolcra tengeni. Elképzelhető, hogy az írások okozta élményt nálam most a nosztalgia is erősíti – de elég erős anyag ez, megáll helyismeret nélkül is.)