Repül az idő vasfoga

Barna tegnap szolgálatban volt, mint ifivezető. Csakhogy kevés volt a gyerek, be kellett állnia neki is dolgozni. Mit ád az ég, a Széchenyi-hegyen lett váltókezelő.
Csörgött is egyből haza, hogy nincs-e kedvünk meglátogatni. Mint a régi szép időkben. Nagy poén lett volna, de én teljesen belevesztem a kerti munkákba, nem tudtunk menni.
A gyereknek viszont őrült ötlete támadt. Kikereste a blogból a nyolc évvel ezelőtti fényképeket és megörökíttette magát ugyanazon a helyen, ugyanazokban a pózokban.

Imhol.

From MiVanVelem

From MiVanVelem

3 Comments

  1. Nagy divat ez most. De így, hogy az eredeti blogbejegyzéseket is olvastam már, sokkal érdekesebb. Mondhatni van tétje a dolognak, érezni az idő súlyát.

  2. Nos, igen, az idő súlya. Nekem azzal volt furcsa szembesülni, hogy a blog immár a tizedik évében jár. Ugyanazzal a lendülettel, ahogy elkezdődött.

  3. Mert van miről írnod, azt jól csinálod és közönsége is akad..

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *