New York, New York

Nocsak, mit találtam…

Ennek a felvételnek története van. Például nem született volna meg a zsidók és az ő szokásaik nélkül.
Meredek? Elmagyarázom.

2007-ben jártam először Amerikában. (Seattle, MVP Summit.) Az együtt utazó haverokkal úgy döntöttünk, hogy kimegyünk néhány nappal korábban és teszünk pár kört New Yorkban is.
Ezzel párhuzamosan ekkortájt kezdtem úgy érezni, hogy előrébb kellene lépnem a fényképészet terén. Habár az akkori Canon S1 gépem a kompaktok között kifejezetten jónak számított, de… kompakt volt. Nekem pedig már tükörreflexes gépre fájt a fogam. Nem is került sok nyomozásba, kiderült, hogy a fotóbuzik mekkája pont New Yorkban van, B&H, sok emelet, irritálóan alacsony árak, minden van, amit akarsz.
Péntek délután érkeztünk, a szombatot városnézésre szántuk, persze úgy, hogy rögtön a B&H-ban kezdünk, én pedig a teljes amerikai turnét már az új géppel nyomom végig.
Ahogy azt Móricka elképzeli.
Odamentünk. Zárva volt. Minden különösebb értesítés nélkül. Az összes hajam szála az égnek állt. Képtelen voltam felfogni, mi történt. Szombaton… amikor a legnagyobb forgalmat csinálhatnák? Ráadásul vasárnap nyitva vannak? Mi van itt?
Nos, mint hétfőn kiderült, az volt, hogy az üzletet kőkemény haszid zsidók viszik. Az eladók többsége, ahogy kell, kis zöld mellényben, pajesszel, kipával a fején szolgált ki. És természetesen kőkeményen betartották, hogy szombaton meló, az nincs.
Persze a vasárnap sem igazán vigasztalt, aznapra Washington volt betervezve, hajnali indulással, késő éjszakai érkezéssel. Végül hétfőn mentünk csak el, de még aznap sem tudtam használni az új gépet, mert fel kellett töltenem az akksit, így végül New Yorkban végig az S1 dolgozott, a Nikon D50 már csak Seattle-ben mutathatta meg, mit tud.

Szóval, szombat. Aznapra voltunk bejelentve az egyik helikoptertársasághoz sétarepülésre. Jobb híján vittem magammal a kompakt gépemet. És morogtam a bajszom alatt. Felszálltunk. Kétemberes ülés hátul, de már ült benne két ember. Oda passzíroztak be még engem, majd mindenki teljes megdöbbenésére még GT-t is. Kényelem. Ja. Én már korábban körbenéztem a csapaton és megállapítottam, hogy hoppá. Két embernek is több nagyságrenddel komolyabb felszerelése van a társaságban, mint amilyen nekem lett volna, ha nyitva lett volna a B&H. Ők valószínűleg sokkal jobb fotókat fognak készíteni. GT-nek valami hellokittys kompakt reklámfényképezőgépe van, avval biztosan nem fog normális videókat venni. Akkor ez bizony rám marad. Így nem is vacakoltam a fényképezéssel, hanem bekapcsolva toltam végig a kamerát. Pontosabban, nem egybefüggően végig, mert néha már jártam hülyén ezzel a géppel, szóval kétpercenként leállítottam, majd újraindítottam – így maximum két percet bukhattam. Gondoltam, majd otthon összevágom.
Hat évet kellett várni rá, hogy rábukkanjak ezekre a felvételekre. Viszont most éppen benne voltam a videóvágásban, így nem került semmibe, míg összeraktam a közel tíz perc repkedést Manhattan fölött, na meg pár perc innen-onnan felvett részletet. (Köztük a reptéri munkások nagyívű bőröndpakolását.)

Ezt az összeállítást láthatjátok itt alant.

New York, 2007 from Jozsef Petrenyi on Vimeo.

HD felvétel, tehát normális felbontásban csak a Vimeo feliratra kattintva láthatod.

Linkek:

2 Comments

  1. Ismét gyó az “öregemberzene” néha baromi kellemes ezt hallani.

  2. @Rudi: Ezzel már odakint is így voltam. Nem tudok newyorkibb zenét elképzelni Lou Reed zenéjénél. Végig ezek mentek séta közben is a fejemben.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading