Nos, igen, itt már tisztábban szólnak.
– Beharangozó
– Videó
Ez meg csak úgy eszembe jutott, miközben néztem. :)
Azok a szürke hétköznapok
Nos, igen, itt már tisztábban szólnak.
– Beharangozó
– Videó
Ez meg csak úgy eszembe jutott, miközben néztem. :)
Ahogy Nej aposztrofálta.
Úgy kezdődött, hogy a magántelefonom végképp bekrepált, olvashatatlanul összekaristolódott az üveglapja. Elég egyszerűke készülék volt, az is csoda, hogy két évig bírta, meg se fordult a fejemben, hogy megjavíttatom. Ellenben már régóta bele akartam vetni magamat az új Windows Mobile világba(1), így lecsaptam egy szintén egyszerűke Lumia520-as készülékre. Nem kell bonyolultabb, hiszen a főtelefonként funkcionáló Galaxy S2 éppen eleget tud(2).
(1) Ez nem perverzitás, inkább geek érdeklődés, hová fejlődött a platform. Eredetileg is Windows környezetben kezdtem el okos kütyükkel játszani, 2004 óta van PDA-m, WinMo-t használtam az 5.0-tól a 6.5-ig, majd ekkor váltottam Androidra.
(2) Csak éppen a fényképezőgép ment tönkre benne. Még bőven a garanciaidőn belül, csak addig tököltem, míg kicsúsztam belőle.
Na szóval, elmentem, megvettem. Aztán napokig sikítozva téptem a hajamat. Kész szerencse, hogy akkor éppen nem volt időm írni. Mostanra már egészen megbékéltem a készülékkel, mondhatni megkedveltem.
De ettől még nem mehetek el azok mellett a szoftvertervezési debilitások mellett, melyekkel a Microsoft elégedett felhasználó helyett inkább frusztrált felhasználóvá tesz.
Nagyjából ennyi. Vedd észre, hogy a legtöbb felsorolt hiba nem bug, hanem gyatra szoftvertervezés. Felfoghatatlanul gyatra. Egy olyan kód legyártása, amelyik figyeli a háttér RGB színkódjait és az alapján dönti el, hogy a betűk feketék vagy fehérek legyenek, még info házifeladatnak is vékony lenne. De leszarták. Windows Mobile a Windows Outlookból nem importálja át a ‘categories’ értéket, amikor átkozottul lenne értelme? És?
Az egész különösen azért bosszantó, mert a telefon egyébként jó. Rengeteg dolog tetszik benne, a csempés design például kifejezetten bejön. Egy csomó minden sokkal átgondoltabb, mint az Androidban.
Aztán beköszönnek ilyen ordítóan fájó marhaságok.
Egy hónappal ezelőtt elültettem hat cserépbe hat ecetfa csemetét. Öt meghalt, de egy túlélte és szépen fejlődésnek indult. Ma átültettem egy nagyobb cserépbe. Letört a gyökere. Kampec.
Gyerekkorban nem is figyeltünk a tájra, csak arra a balek prérifarkasra koncentráltunk. (Volt valaki, aki szimpatikusnak tartotta a gyalogkakukkot? Mintha ott se lett volna.) Aztán amikor eljutottam arra a tájra, ahol ez az egész játszódott, rájöttem, hogy az a holdbéli táj tényleg valóságos. És bőven többet ér annál a bugyuta sztorinál. (Minél?!)
Az első ismerkedés már megvolt, amikor lemásztunk a Grand Canyonba és vissza. De Arizona nem csak ebből áll. Sedona a helixekkel, ahol Nej javaslatára elmentünk földutakon túrázni és nem bántuk meg. Sivatagok. Színesek. (Painted Desert, tele van velük az állam.) Aztán a Monument Valley, szintén vörös földutakkal. A Tsegi Canyon. Istenhátamögötti ősi indián települések romjai.
Amit vörös kőből ki lehetett hozni, azt ez a táj kihozta.
Jöjjön a videó. Fényképekből összerakott, nagyon régi, ezért még bénácska. De talán megéri megnézni.
Komolyan mondom, egyszer próbáld ki.
Bontasz egy üveg olaszrizlinget, majd megcsinálod a klasszikus tócsi alapanyagot. Én már ezt is meg szoktam cifrázni: nem csak a krumplit, hagymát és fokhagymát darálom le a mixerben, hanem egy méretes cukkinit is. A fűszerezés természetesen ösztönös – én pl. szívesen teszek bele bazsalikom leveleket, hiszen amúgyis veszettül burjánzanak a teraszon.
De a lényeg csak ezután jön. Amíg áll a massza, addig előveszek a mélyhűtőből fagyasztott csirkemellfilét, mikróban kiolvasztom, majd ilyen ötcenti átmérőjű vékony darabokra összevágom. Kevés fűszer erre is mehet. Aztán beledobom a szeleteket a tócsimasszás küblibe, egy idő után kanállal kihalászom, majd beleejtem a vastagon trutymós húst a forró olajba. Miután kisütöttem, a hús gyakorlatilag bele lett panírozva a tócsi tésztájába.
Kifejezetten finom.
Recent Comments