Grand Canyon

Egy újabb sorozat a régmúltból. 2009-ben Attilával Arizónát fedeztük fel. A legnagyobb falat a Grand Canyon volt. (Bár a Monument Valley sem volt piskóta, de arról majd máskor.)

Amikor Nej volt kint és mesélt a Nagy Gödörről, megütközve néztem rá: – Még csak le sem mentetek az aljáig?
Magyarázkodott a szerencsétlen, hogy azért az kúúúrva mély, de én csak néztem hitetlenkedve.

Természetesen mi lementünk. Viszont már értem Nej reakcióját.

Lefelé 1500 méter, felfelé 1400 méter szintkülönbség. Nem kifejezetten egy egydélutános séta. És bármennyire is furcsa, a lefelé menet sokkal rosszabb. Ma már biztos fordítva csinálnám, és az 1400 méteres Bright Angel túraúton mennék le – ahol ráadásul még vízet is lehet vételezni – és az 1500 méteres South Kaibab ösvényen jönnék fel, mely igaz, hogy magasabb és igaz, hogy egy gramm víz sincs rajta… de megmaradna a lábam. A South Kaibab ugyanis gyakorlatilag végig sziklába vágott lépcső, nekem pedig már párszáz méter szint után kinyiffant a térdem. Olyan volt, mintha minden lépcsőfoknál késsel döfködték volna. A Bright Angel ezzel szemben rendes túraút, igaz, emelkedik, de lehet rajta gyalogolni.

Link:
A kapcsolódó írás

P.s. csak Zso-nak:
A háttérzene Klaus Maria Westernhagen… ha mond még ez valamit. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *