Apróhirdetés

Szerény díjazásért cserébe vállalom, hogy bármelyik, bevásárlóközpontban kirakott árujának forgalmát jelentősen, akár tízszeres mértékben is feldobom. Teljesen mindegy, hogy milyen terméket forgalmaz, lehet akár vízilófogkőtisztító kefe, vagy biociroktea, az általam alkalmazott módszer egészen biztosan működik. A módszer többéves megfigyelésen alapszik és eddig minden alkalommal tökéletesen bizonyított. Nincs szükség másra, csak arra, hogy a saját bevásárlókosaramat az Ön terméke mellé parkoljam pár percig, amíg elmegyek vásárolni eztmegazt. Mire visszatérek, garantáltan hatalmas tömeg veszi körül a kosaramat, és a vásárlók – azok a vásárlók, akik korábban még csak nem is hallottak az Önök termékéről – kezüket-lábukat törik, hogy a hatalmas tumultusban közelebb kerülhessenek az addig méltatlanul elhanyagolt polchoz.
Ne tétovázzanak, a kapacitásom véges. Az első tíz ajánlatra 10% kedvezmény, maximum ötven ajánlatot tudok elfogadni.

Maradok tisztelettel,

Életkép

Ülök a teraszon, éppen egy szakcikket olvasgatok. Egyszer csak elsuhan egy fekete csík a kerítés előtt, majd szorosan a nyomában három kutya. A következő pillanatban Gizi már itt liheg a lábam mellett. A három kutya pedig vágyakozva pislog befelé a kertkapun.

Mérés és értékelés

Általános jótanács – orvosoktól is – hogy ne mérjük naponta a súlyunkat. Az indoklás az, hogy az ember súlya meglehetősen sztochasztikusan viselkedik, sok mindentől függ a pillanatnyi érték. Azt mondják, bőven elég hetente egy mérés.

Ekkora marhaságot.

Némileg előnyben vagyok, mert tanultam mind analóg, mind digitális méréstechnikát, de józan ésszel is belátható, hogy minél sztochasztikusabb egy mérni kívánt érték, annál többet kell mérni. Aztán rátenni egy görbét a mérési diagrammra, és a továbbiakban már csak a szőröktől független trendet figyelni. Ha érdekel a napon belüli dinamika, akkor óránként mérek. Ha érdekel a héten belüli dinamika, akkor naponta mérek, lehetőleg ugyanakkor, hogy a napon belüli dinamika ne zavarjon bele. Magas szórású változónál heti egy érték gyakorlatilag nem mond semmit.

Oké, ennyire nem vagyok hülye, sejtem, miért mondják. Hogy csökkentsék a kudarcélményt. Ha valaki életmódot változtat és várja a hatását, nagyon lehangoló tud lenni, ha mondjuk három hét alatt leadott egy kilót, aztán egy nap alatt visszakap kettőt. Írtam is róla, engem is zavart. De nem a heti mérés a megoldás. Képzeljük el, hogy egyik héten pont egy normális értéket mér az illető, a következő héten meg egy felfelé történő kilengést. Mi történik ilyenkor? Nem egy napig, hanem egy egész hétig lesz elkeseredve, és csak utána fog értesülni róla, hogy ez egy pillanatnyi kilengés volt, nem trend. Aki naponta mérekezik, az maximum egy napig lesz rosszkedvű.
És ezt is lehet csökkenteni: értelmes felvilágosító munkával. El lehet magyarázni az embereknek, hogy a súly simán ingadozhat pluszminusz egy kilót, tehát ne tessék elkeseredni, ha hirtelen sokkal többet mértek, mint ahogy attól sem kell a plafonig ugrani, ha egyik nap váratlanul alacsony értéket mutat a mérleg. A trendet tessék figyelni: precízebb mókusok írják bele Excel táblába, aztán rajzoltassák ki.
És szigorúan csak a trendeket kell nézni, nem a szőröket.

From MiVanVelem

Kertész leszek

A kertészkedés értelme, a legfőbb jutalma az az érzés, amikor a jómunkásember kiül a késő délutáni szürkületben a teraszra, pipára gyújt és gyönyörködik az elvégzett munkájában, az egyre csinosabb kertben.

Na, ez van most nálam, két napi munka után. Ahhoz képest, hogy ha nem lett volna kerítés, azt sem tudtam volna meddig tart az udvar, úgy be volt nőve fűvel és gazzal, most határozottan csini lett. (A macskák nem is nagyon találják a helyüket. Pedig egy csomó feketerigó jön a frissen nyírt fűre.) Volt egy roham a metszőollóval is, így egy időre vége a kontrolálatlan burjánzásnak. Van valami eszementen invazív fafajta a környéken, csak abból kitermeltem pár köbméter nyesedéket. Leszámoltam a gyökerekkel is. Régebben a kert végében volt egy óriási méretű cserje, aztán amikor meghalt, benthagytam a gyökerét. Csakhogy most pont ide terveztem a fügefát, így ásó, csákány, nagyharang, kitermeltem.
Apropó, fügefa.

From MiVanVelem
From MiVanVelem

Nem, nem vagyok függő fügefa rajongó, így alakult. Volt egy fügefánk – pontosabban bokrunk – mely minden őszre megnőtt 50 centisre, aztán télen eltűnt, tavasszal újrakezdte és őszre megint 50 centis lett. Gondoltam, nem egy hidegtűrő fajta. Tavaly ősszel egy haverom igért hidegtűrő fügét. Nekem közben bevillant egy ötlet: télire nylonba tekertem a meglévő fügefát. Bejött. Tavasszal már 50 centiről indult, májusban már termése is van. Közben persze megérkezett a másik fügefa, így a környéken immár kifejezetten fügenagyhatalomnak számít az udvarunk.

Amiben még nagyhatalom vagyunk: a huszoniksz éves torzsás ecetfa minden évben hajt vagy 50-60 sarjat. Ezeket irtom, mert ha hagynám, rövid időn belül nem lenne udvarunk. De mivel szeretem ezt a fát, így a csemetékből néhányat megmentek és megpróbálom máshol – leginkább az utcán, a betonkerítés mellett – fává nevelni. Nem egyszerű eset. Eddig 19 próbálkozás volt, egy maradt meg biztosan, tavaly is megmaradt egy, de aztán elvitte a kánikula, és a tegnap elültetett háromból is kettőn már látszik, hogy jó eséllyel nem fognak megmaradni. Szóval eddig egy sikerült biztosan, egyet elloptak, egy pedig még próbálkozik. Az igazán durva az, hogy tavaly ősszel meghagytam az öreg fa egyik csemetéjét, az most, azaz fél év után, már két méter magas. Az egyedüli túlélő, mely már két éves, kábé hatvan centi.

A végére hagytam a legkirályabb növényt: cserszömörce. Hat év alatt hatalmasra nőtt, és gyönyörűen néz ki. A sétálók sem bírják ki, hogy körbe ne járják, meg ne simogassák. Ráadásul a környezete sem csúnya, egyik oldalon a szintén óriásira nőtt homoktövis(1), a másikon a nagyon lassan növő, de már határozott formát mutató perzsafa.

(1) Az öt bokor homoktövisből kettő élte túl a viharos éveket. Emlékszem, miket kinlódtam, hogy legyen közöttük fiú is és lány is, hogy legyenek bogyaik. Nyilván ahogy pusztultak kifelé, úgy kezdett el nem érdekelni az egész. Aztán öt év után derült ki, hogy a két megmaradt pont egy fiú és egy lány, és tavaly már meg is jelentek a piros bogyók az egyiken.

Szóval, homoktövis, cserszömörce és perzsafa.

From MiVanVelem
From MiVanVelem

ps.
Ja, és a kertátalakítás közti szünetekben átmigráltam a feedly-re.

Tisza-tó, kamerával

Itt van a korábbi kerékpáros videó párja. Az 45 perc volt, ez 43 perc lett. Mindkettő egyfajta tisztelgés egy-egy sport előtt, mindkettőben igyekeztem visszaadni azt a hangulatot, amelyért érdemes egyáltalán csinálni.
A kerékpáros videó dinamikusabb, gyorsabb, a kajakos valamivel lassabb, melankolikusabb. Ez logikusan következik a témákból.
Nem akarok abba a hibába beleesni, hogy addig dícsérem a saját munkámat, míg olyanokat is ráveszek a megtekintésére, akiknek ehhez semmi kedvük sincs. Szóval csak akkor nézd meg, ha rákészültél 43 percnyi andalgásra különböző vízeken – keskeny nádason, széles tavakon -, egy szokatlan élményre és a hangulathoz illeszkedő zenére. És nem utolsó sorban, akkor érdemes megnézni, ha érdekel, hogyan is néz ki az egyik kedvenc kajakos terepem, a Tisza-tó.
A többit tudod: sál, sapka fejhallgató, teljes képernyő.
 

 
A kapcsolódó írás: – link