Valaki shortolja a súlyomat

Aki figyelemmel kíséri a forint mozgását, láthatja, hogy meglehetősen fűrészfog jellege van az időbeli alakulásának. Azaz a forint szépen, óvatosan erősödik, napi apró századszázalékokat, aztán csiribi-csiribá, történik valami és hirtelen begyengül 2-3 százalékot. Majd kezdi előlről az óvatos araszolást lefelé. Hogy mi történhet ezeken a bűvös napokon? A fene tudja. Lehet, hogy a spekulánsok éppen pozíciót zárnak vagy nyitnak. Lehet, hogy valamelyik idiótánk megvilágosító álmot látott. Sőt, a kettő kombinációját sem lehet teljesen kizárni: ha valamelyik politikusunk vagy valamelyik oligarchája könnyű pénzt akar keresni, semmi más dolga nincs, mint reggel eldugni Matolcsy gyógyszerét és már shortolhat is. (A Szíjjártó meg a Kósa annyira nem lehet jó buli, ők valószínűleg százalékot is kérnek.)

Na, valami hasonló történik a súlyommal is.

Kitérő:
Kábé három évvel ezelőtt körzeti orvost váltottam és az új dokinő lelkiismeretesen megmért mindent és bizony kiderült, hogy 46 évesen már nem minden paraméter áll úgy, mint a cövek. A magam részéről viszolygok a gyógyszerektől, csak a legvégső esetben nyúlok hozzájuk, a hátralévő életben végig rendszeresen szedendőktől pedig pszichésen rosszul vagyok. Azaz logikus döntés volt, hogy ledobom az akkor húsz kilónyi súlyfelesleget és nagy valószínűséggel ezek az éppen rendetlenkedni kezdő számok visszakushadnak.

Természetesen ha már csinálunk valamit, akkor csináljuk rendesen: rendszeresen mértem a vérnyomásomat, a cukromat és a súlyomat, majd az értékeket Excel táblában rögzítettem. Diagramok, elemzések, amit akarsz. Persze nem csak a mérést szerveztem meg, változtak az étkezési szokásaim, rendszeressé váltak a fizikai mozgással járó akciók, sőt, nem egész egy éve ezeket dokumentálom is, szóval erős kézzel ragadtam meg a szekérrudat és billentettem a helyes irányba. Úgy terveztem, hogy havi egy kilós gradienssel nyomulok, így durván két év alatt érem el a kívánt súlyt, úgy, hogy a változás fenntartható is marad.

Nézzük most, három évvel később az eredményt: jelenleg minusz két, azaz 2 kilóval pironkodok. A tipikus menetrend: élem a megváltozott életemet, haladok a havi egy kilóval lefelé, aztán jön egy váratlan nap, amikor csiribí-csiribá hirtelen egy nap alatt ugrik a súlyom egy kilót. Felfelé. Majd a következő napon megint. Sőt, volt olyan is, amikor jött egy hasonló harmadik nap. Három nap alatt három kiló plusz. És ezt ledolgozni csak újabb 3 hónap alatt tudtam. Jelenleg éppen egy ilyen fűrészfogban vagyok, a téli ünnepi zabálásokat átvészeltem durván húsz deka hízással, ellenben a héten – azaz január közepén – amikor sportolok, szolídan diétázok, két nap alatt megint rámugrott 1,5 kiló. A három évben a mélypont -8,5 kiló volt, azóta többször jött ilyen váratlan, extrém nagy ugrás, mint amennyi idő alatt le tudtam dolgozni, azaz most majdnem ott vagyok, ahonnan indultam.
Aztán hogy ez mi lehet? Tényleg semmi ötletem nincs. Maximum annyi, hogy valaki odafent shortolja a súlyomat.

9 thoughts on “Valaki shortolja a súlyomat

  1. Ajánlanék egy könyvet. A túlsúly lelki okairól szól. Anno pont harminc kilóval voltam több, mint kellett volna. Elolvastam. Nem mozogtam, nem diétáztam (na jó, az éjszakai harminc dekás milkákat elhagytam, de ennyi), és most éppen harminc kilóval vagyok kevesebb. A fogyás kb. nyolc hónap alatt történt, ennek lassan másfél éve. Szóval megéri a lelki részével mötyörögni kicsit :).
    http://www.libri.hu/konyv/sulyproblemak.html

  2. Hát Pepin Barátom ezt hívják jojó effektusnak.
    Ettől függetlenül a súly nem minden, a testzsírszázalék a lényeg. Lehet, hogy miközben úgy érzed “híztál” a valóságban erősödtél. Egyébként is az évek múlásával akarva akaratlanul is veszít az ember az izomtömegéből :(

  3. Gabi, szerintem a jojó-effektus egy kicsit másképpen működik. Úgy gondolom, hogy az inkább az alanytól függ. Ha valaki olyan módszert választ, amelyben van valami kellemetlenség (futni kell, pedig utál, nem ehet péksüteményt, pedig imádja), akkor a módszer abbahagyása után beindul a kompenzáció: kéjesen üldögél a fotelben mozgás helyett és kétpofára eszi a túrós táskát. A fent írt példában pont nem erről van szó, egyfelől kerülöm a kellemetlenségeket, másfelől pedig bejön ez az életstílus, nem adtam fel.
    A testzsírszázalékos játék is oké, ne felejtsd el, hogy olyan emberrel beszélgetsz, aki annyira mokánynak és erősnek született, hogy már hetedikes korára 80 kiló felett volt. :) Itt szvsz. nem erről van szó, a könnyebb fajsúlyú zsír nagyobb fajsúlyú izommá alakulása egy lassú folyamat, nálam az említett meglepő súlyemelkedések viszont extra gyorsak.

  4. Meow, egy harminc dekás csoki 1500 kalória. Nekem a 112 kilómmal és a heti öt súlyzós edzésemmel kb. 2700 kalória a napi energiaszükségletem – szóval a fejben rendbe jövés csak annyi volt, hogy letetted a napi csokit :).Ami persze király, de azért nem kell hozzá egy könyv :).

  5. @Caleb: Utána is ettem harminc dekás csokit, eszem a mai napig is simán, csak nem éjjel. Tehát a kalória-bevitelen sem csökkentettem. Lehet, hogy neked nem kell hozzá könyv, nekem nagyon bejött, azért szoktam ajánlgatni. De aki súlyzózós edzéseket szeret, én bizony arról le nem beszélem! Maximális tiszteletem mindenkinek, aki a testmozgást (esetleg plusz diétát) választ, kétségtelenül az a legegészségesebb. Csak én olyan lusta vagyok, mint az agyag. :) Így sokkal könnyebb és jobb volt fejben megoldani. Ha nem működne, nem propagálnám.

  6. Meow, valami trükk azért lehetett benne, mert nincs az a lelki béke, amivel kalóriát lehet égetni :). Ha többet eszel, mint amit naponta elhasználsz, hízni fogsz, ha kevesebbet, akkor fogyni, a pozitív gondolkodás fontos, de önmagában nem hiszem, hogy elég lehetne.

  7. Jaja az kell, súlyzós edzés, felhúzás/guggolás/fekvenyomás.

    Attól lesz alakja az embernek. A nőknek is jobb, ha nem csak üres diéta után lottyadnak meg, hanem legalább feszesség van.
    Persze ezt nehéz beadni, mikor a 99%-uk azt hiszi, ha véletlenül megemel egy 3 kilós súlyzót, akkor már feketelaci alkata lesz…

  8. Szerintem a szervezetünk ennél sokkal okosabb. Nincs kőbe vésve, hogy a felesleget muszáj zsírsejtekké alakítani, azt ki is lehet üríteni. Ha csak a kalóriák döntenének, akkor a fogyókúrák sokkal nagyobb százalékban lennének sikeresek.

  9. A szervezetünk egy félelmetesen leleményes és energiahatékony rendszer, de olyat nem fog csinálni, hogy “kiüríti” a felesleges kalóriákat. Ha többet eszel, raktározásra rendezkedik be, mert megbízik az agyban, aki a parancsot adta a többet evésre.

    A fogyókúrák azért nem szoktak sikeresek lenni, mert ha egy hónapig kiegyensúlyozatlan, kalóriadeficites étrenden élsz, az csak tönkrevágja az összes elszántságot, és legyengíti a szervezeted. Persze le lehet dobni néhány kilót, de azok a kúra végével legtöbbször vissza is jönnek – vagy, ami még rosszabb, sikerült izmot veszíteni egy elcseszett étrenddel, ami fogyás ugyan, de a legrosszabb fajta. Nem kúra kell, hanem átállni egy kiegyensúlyozott étrendre.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *