Nej a hétvégén csemegével kedveskedett, vett a piacon olyan vajat, melyet direktben a tehénből szedtek elő.
Na, ebből nem lett volna szabad ennem tegnap. Délután már pokolian égett a gyomrom, hiába szedtem rá egy csomó gyógyszert, nem segített. Végül este bepróbálkoztam egy sörrel, az enyhített valamit, de este többször is köhögőroham ébresztett, melyet a felszivárgó savgőz váltott ki. Ma pedig gyakorlatilag a vécéhez vagyok kötve, kész szerencse, hogy nincs messze a nappalitól. Annyi örömöm van, hogy minden alkalommal eldúdolhatom a “Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály” betétet.
A fura az, hogy a család többi tagja gond nélkül eszi ugyanezt a vajat, nekem sem szokott bajom lenni a tejtermékekkel – csak pont ezt a konkrét terméket nem bírom.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2011. September 08. Thursday at 14:01
… és viszed a telódat is? :)
2011. September 08. Thursday at 14:25
Privát telefont már szereztem, az állandóan a zsebemben van.
2011. September 08. Thursday at 18:27
Egyél hozzá mezymet. Az én uram is így járt, neki használt.
2011. September 08. Thursday at 18:39
Én whiskyvel próbálkozom. Olyan sokat nem használ, de legalább nem érdekel.