Öröm, boldogság

Elgondolkodtam, mit is mondhatnék, milyen életre szóló tanácsot adhatnék a gyerekeimnek, ha szűkre lennének szabva a lehetőségeim. Mondjuk egy mondatra.

Legyetek boldogok.

Azt hiszem, ez lenne az.
– De hiszen ez egy óriási blöff! – mondhatnád – Mielőtt közhelyeket puffogtatnék, előbb magyarázzam már el, mi is az, hogy boldogság!

Nem tudom.
És szerintem senki sem a világon.
Ennek ellenére a tanács teljesen rendben van. Magát a boldogság érzetét mindenki ismeri. Rögtön az után, hogy elmúlt. Akkor már emlékszünk rá, hogy korábban boldogok voltunk. Ha valakinél sűrűn változnak ezek az állapotok, akkor idővel kifejlődik benne az a készség, hogy jelen időben is képes detektálni a boldogságot. (Lásd: most jó.)

Na jó, de ez még nem definíció.
Bocs, de azt nem is fogok tudni adni. Ugyanis egyénektől függ. Ami nekem örömet okoz, téged hidegen hagy. Durvábbat mondok: nem csak egyéntől függ, hanem életkortól is. Mástól voltam boldog húsz évesen és mástól vagyok most, negyven fölött. Csecsemőként bőven elég volt, ha aludtam, cumiztam, böfögtem és fostam. Lehet, hogy öregemberként pont ugyanígy leszek.
És még nincs vége. Boldogságból is van többféle: van a rövid, de intenzív – és van a hosszútávú, langyos. Az előbbi az csak úgy jön, de a másodikat akár mentális tréninggel is el lehet érni, még akkor is, ha egyébként cudar sorsot húztunk.

Akkor most mit mondjak a gyereknek: hogyan legyen boldog?
Nem tudom. Keresse meg maga.
A lényeg, hogy a végén azt mondhassa: alapvetően boldog voltam.

1 Comment

  1. Jó elméleti mű a témában a Flow c. könyv.

    A gyakorlat kicsit nehezebb. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading