Fejgenerálás

Legeneráltattam a saját fejemet. Nem, ez egyelőre még nem a saját klónozásom beindítása, sokkal inkább játék.
Mivel is pihen hétvégén egy geek? Mindegy, csak bitek legyenek benne.
Szóval az xbox-os golf játékban alaphelyzetben nem csak előre legyártott sztár kategóriájú golfozó bőrébe lehet belebújni, hanem lehetőségünk van ki is nevelni egy játékost. Szószerint elemekből rakjuk össze: láb, törzs, kezek, fej, azon belül szem, orr, bajusz, haj… szóval már önmagában is egy jó játék. De létezik egy kerülőút is: ha készítesz magadról fényképeket – mint a rendőrségi archívum fényképei – majd feltöltöd ezeket a gyártó weblapjára, akkor a játékból le is tudod generáltatni magadnak azt a fejet, mely többé-kevésbé már hasonlít rád.

Nagyítás Nagyítás

Baloldalt az eredeti fénykép látható, jobb oldalon pedig a legenerált fej. Nem, még ne húzd el a szádat. Szerintem hasonlít. De.

  • Hajat például nem generál. Kopasz fej jön létre, erre kell ráakasztani valamelyik sablonhajat. Középhosszú nincs.
  • A képen nem látod a szemet. Ugyanis ha egyszer már adtál napszemüveget a figurára, akkor onnantól csak cserélgetheted – de levenni nem tudod. Ugyanez érvényes a sapkára is.

Pusztán az összehasonlítás kedvéért:

Nagyítás

Mindenesetre én élvezem. Első körben adtam egy kis pocakot, pocakocskát a játékosnak, minél jobban hasonlítson. Jókat vigyorogtam, hogyan néznék ki, ha golfoznék. Aztán persze elkezdtem hangolgatni az alakját. Nem, nem azért, mintha hiú lennék. Abból már kinőttem. Csakhát…
Elmagyarázom. Természetesen van a játékban bolt is, ahol mindenféléket lehet vásárolgatni: sapkák, szemüvegek, pólók, ütők, labdák… a szokásos. Természetesen mindenhez tartoznak bizonyos tulajdonságok: például az egyik fajta napszemüvegnek magas a célzássegítő értéke, a másik labda könnyebben kanalazható ki nehéz terepről, vannak olyan ruhadarabok, melyek növelik a mázlifaktort… meg ilyenek. Van vagy tíz képesség – és ezek az eszközök, legalábbis a pénzbe kerülők, valamelyiket segítik. A lényeg, hogy úgy válogasd össze a ruha és eszköztárat, hogy mindegyik képességed egyenletesen erős legyen, már amennyire éppen a pénztárcád engedi.
Nehogy azt hidd, hogy könnyű. Jelenleg például úgy sikerült kiegyensúlyozott mixet összeraknom, hogy fehér Nike cipőhöz barna/sötétbarna kockás gyapjú bricsesz térdnadrágot visel az alteregóm, felül fekete-fehér bolyhos pulóverrel. Mindehhez narancssárga napszemüveg és valami idióta baseball sapka jár – de ezeket már a képen is láthattad.
Nehéz ám megemészteni, ha az ember ennyire bohócként látja viszont magát. Nyilván visszábbvettem azon a pocakon, legalább azzal ne sokkoljam magam.

Különösen úgy, hogy van más, ami sokkoljon. Már hajnalban, amikor elkezdtem játszani egy partit ezzel az új alakkal, egyszer csak lefagyott a gép, nem reagált semmire. Kikapcs, bekapcs. Ekkor a nyitó animációnál fagyott le. Újabb kikapcs, bekapcs – és megjött a háromledes Red Ring of Death. Úgy gondoltam, aznapra ennyi éppen elég a szórakozásból, elmentem aludni. Másnap bekapcsoltam, semmi hiba. Jó egy félóráig, aztán megint lefagyott a gép. És azóta ezt játssza: 20-30 perc után kimerevedik a kép, megáll az élet. (Még szerencse, hogy az első Eagle bevitelét még le tudtam menteni.)
Tulajdonképpen már vártam ezt a szituációt: elég sokat lehet olvasni róla, hogy az Xbox hardveresen mekkora tré: rossz tervezés, gyatra kivitelezés, hamar túlmelegszik, utána meg felpúposodik az alaplap és leveti magáról a processzort. Tudtam, de valahogy reménykedtem, hogy ez nem olyan lesz. Csak tudnám, mire alapoztam: hogy pont nálam lesz egy olyan hardver, amely váratlanul nem romlik el. Igazából már az is rekord volt, hogy több, mint egy évig húzta.
Most ez a pálya: el kell vinni a cuccot a vízvezetékszerelőhöz, aki szükség esetén újraforrasztja a procit majd bevezeti a vizet a kecóba. Hadd zuhanyozzon az a GPU, ha már olyan izzadékony.

….sííííp….

Valaki kisípolta a bejegyzés címét.

Miközben tekertem haza, egy nagyon hosszú, nagyon dühös írást dobtam össze fejben. Aztán a vacsora és a zuhanyzás után átgondoltam… és rájöttem, hogy ilyen részleteséggel még engem sem érdekel utólag a történet.
Szóval maradjunk annyiban, hogy az eredeti írásban szerepelt volna Mössziő Dunlop, a pneumatikus belsőgumi feltalálója, és a Magyarok Istene. Mind a kettő negatív kontextusban.

Igen, defekt. De nem ám egy sima defekt, ugyan már. Nem elég, hogy csütörtökön már volt egy dupla defektem. Á. Ma, hétfőn bejött megint egy dupla. Amikor a tartalék gumi is kilyukad. Mindez szakadó esőben. Ráadásul úgy, hogy _nem értem_… de átkozottul nem értem.
Ha szereltél már esőben egy óra hosszan defektet, úgy, hogy a végén ragasztani is kellett a gumit, akkor tudhatod, milyen volt a lelkiállapotom. A külsőmről nem beszélek, ilyenkor az összes dzsuva átmigrálódik a bringáról az emberre, az eső pedig a leglehetetlenebb helyekre is bemossa. Hazafelé egyfolytában fütyörésztem, nehogy kilőjenek, mint tavaly azt a szerencsétlen Balatont átúszó vaddisznót.

És amint hazaértem és lerogytam a teraszra, akkor érezte úgy a macska, hogy púposra kell szarnia mellettem az almot. Aztán azóta még egyszer megismételte. Csak ez a második már sokkal folyósabb lett, nem magasodott annyira fel – cserébe szagra erősített.

Magyar néplélek

Kerestem egy zenedarabot. Egész pontosan a ‘Keserves’ címűt, Szabados Györgytől és Anthony Braxtontól. Beírtam a megfelelő keresőbe… és akkora kupac dőlt rám, hogy alig bírtam kimászni alóla.
No persze nem az a szám hullott ki, amelyet kerestem… hanem mindaz a magyar nóta, amelyik címében szerepel a ‘keserves’ szó.

Impozáns.

Frau és Herr Leander megérkeztek

Nej kollégájánál vészesen elszaporodtak a leanderek. Szerencsére Imréék a vadállomány ritkítását kilövés helyett környezetbarát módon, ajándékozással gondolták megoldani.

Ma volt az örökbefogadás napja. Persze ne holmi pelenkás ujjcuclizókra gondolj, ezek bizony kifejlett, felnőtt példányok.

Nagyítás

Itt vannak felsorakozva a picikék. Mármint a rózsaszín virágúak. A fehérek eközben félrehúzódva álldogálltak, arisztokratikusan.

Nagyítás Nagyítás

Útrakészen. Habár úgy terveztük, hogy szép nagy leandereket válogatunk, de ekkorákra azért nem számítottunk. Rendesen alul lett méretezve az utánfutó… de valahogy megoldottuk. (Csak heveder legyen meg térerő.) És még rózsaszín rongyot sem kellett a vontatvány kilógó részére kötni.

Nagyítás Nagyítás

Ezek pedig már a megérkezés pillanatai. A leander család éppen az udvart veszi szemügyre, lányom pedig az utánfutót almozza a háttérben.

Nagyítás Nagyítás

Ez pedig a dolgozósarkom. Gondold el, milyen látvány lesz, amikor úgy istenigazából bedurrannak a virágai. (Mondjuk, aki írigykedik, annak megsúgom, hogy az ablakra nem lehet szúnyoghálót szerelni, bezárt ablaknál meg nincs levegő. De ez már egy másik történet.)

Nagyítás Nagyítás

A bal oldali kép címe: Macska leanderekkel. Valószínűleg sok ilyen lesz még, a fekete jól megy a rózsaszínhez. Jobb oldalt pedig a fehér leander látható, közvetlenül virágzás előtt. Ez még nem a végleges helye, egy kicsit meg kell majd metszeni előtte az ecetfát, hogy jusson neki elég napfény.

Nagyítás Nagyítás

Leandervirág hónaljból fotózva.

Nagyítás

Ez pedig egy abszolút élő felvétel. Most, miközben ezt a blogbejegyzést írom, ezt látom magam előtt. Eddig is szerettem esténként kiülni laptoppal a teraszra, de mostantól nem is tudom, mi fog visszakényszeríteni a házba.

Ps.
Orsinak üzenem, hogy ne is erőlködj, Kiscsillag. A legszebbeket már elhoztuk… :-))

Hamvából újraéledő Defektisten

Már megint egy olyan nap.
Reggel elindultam munkába, bringával. Kispesten, nem messze a régi lakásunktól, megéreztem azt a roppant vacak érzést, hogy milyen ráfon bringázni. Nem örültem neki. Amióta jó két éve spéci defektálló gumim van, azért elszoktam tőle, rendesen. Biztos, ami biztos alapon azért mindig van nálam tartalékbelső, gyorsan ki is cseréltem. Felpumpáltam. (Ne tudd meg, zsebpumpával mekkora élmény 3-4 bart beletenni a gumiba.) Szerelném le a pumpát, hirtelen nagy sistergés: eltörött a szelepszár. Bakker. Egy vadiúj Conti belsőn.
Káromkodás. Még az enyhébb változatból.
Újból szétszedtem a kereket, megragasztottam az eredeti belsőt. Felpumpáltam. Tekerném vissza a preszta szelepet, de nem ment. Megmakacsolta magát. Benyomni be lehetett, tekerni nem. Pillanatok alatt le is eresztett. Aztán addig gyötörtem a szeleptűt, mire végre elfordult. Újabb felpumpálás. Szelep lezár, szerelném vissza – amikor újabb nagy sistergés, megint elment a levegő. Szétszedtem. Basszus. A külső egy másik pontján beleékelődött egy üvegszilánk – az szúrta ki a keményre pumpált belsőt. (Pedig rutinból átnéztem a külsőt, pontosabban végighúztam belül az ujjamat. Valahogy elkerültem a szilánkot.)
Nagy sóhaj. Újból szétkaptam mindent. Raknám rá a foltot… de ekkor vettem észre, hogy csak ezerévesek vannak. Egy, azaz egy darab volt közülük csak használható, a többinél az alufólia összegyógyult a gumival, gyk. kuka. Megragasztottam. Amíg száradt a ragasztó, lekaptam a külsőt, kifordítottam, végigvizsgáltam. Több szilánk nem volt. Majd jöhetett az újabb pumpálás – immár negyedszer. Raknám be a kereket… sistergés, megint puha lett a gumi.
Megnéztem, a szeleptű engedte el magát. Mondanom sem kell, ez is Continental gumi volt.
Ekkor hívtam fel a főnökömet. (1 óra 40 perce szereltem éppen a bringát.) Közöltem vele, hogy az Istenek megint nem akarják, hogy én ma bemenjek. Rezignáltan csak annyit mondott, hogy ‘Joe, nem kellene lassan rendbeszedni az életedet?’. Pedig szerintem rendben van. Csak éppen összejönnek a dolgok. Folyamatosan.
Azért adtam még egy esélyt a guminak. Újból felpumpáltam a kereket – és most megragadt a szeleptű. Roppant óvatosan hazatekertem, majd elszaladtam bótba, gumiragasztóért meg tartalékbelsőkért. De szerelni már csak a hétvégén fogok.

Azért úgy elgondolkodtam ezen a Conti dolgon. Jó 3 éve járok bringával, volt defektem, rengeteg. Ebből kifolyólag meg is ismertem egy csomó márkát – és a Conti mindig is a legjobbak között volt. Egész egyszerűen nem értem ezt a sorozatot: két gumi is szelephibák miatt vált használhatatlanná. Mondjuk, gyanúm van: a belsőket egy újpesti kerékpárboltban vettem, csak úgy, csomagolás nélkül adták a kezembe. Márpedig korábban a Continental gumik rendesen be voltak csomagolva, narancssárga dobozkába. Mennyire lehetek én biztos abban, hogy ezek eredeti Conti belsők voltak? Semennyire.
Mindenesetre a biztonság kedvéért ma Semperitet vettem.