Csendes, lassan csorgó napjaim vannak. A nagy hajtások után itt az idő megpihenni.

Találd ki, mit csinálok? Írok. Mindenfélét: szakmait, nem szakmait. Meg rajzolgatok.

Jó, mi? Mondhatnám, hogy jó nagy marha vagyok, pihenés helyett továbbra is csak hajtom magamat. De nem. Pont azt érzem, hogy nagyon sínen van most az életem, ha pihenésképpen ugyanazt csinálom, mint amit munkaként is végzek. Az egyetlen nagy különbség az, hogy most kényelmesen, ráérősem csinálom ugyanazt. Van időm csiszolgatni egy jelzőt, elkapni egy mozdulatot, egy gesztust. Percekig tudok gyönyörködni egy jól eltalált kifejezésben.
És így már rögtön pihenéssé válik ugyanaz a tevékenység.