Month: December 2005

Kicsi gyerekkorom óta nem igazán tudok meglepődni ilyentájban semmin.
Négyéves koromig nagyanyám házában laktunk. Régimódi ház volt, pottyantós klotyival a kert végében. Nagyapám kiment vécére, nem sokkal később meg betoppant a télapó. Piros kabát, fehér szakáll, szigorú, de mégis ismerős tekintet. Kérdezgetett, én meg megszeppenten válaszolgattam. Szüleim azt hitték, hogy meg vagyok illetődve, pedig nem – egyszerűen azon járt az agyam, hogy honnan ismerős ez az alak. Aztán amikor elment és rá egy percre visszaért nagyapám, egyből összeraktam a mozaikot. Engem néznek madárnak? – gondoltam sértődötten. Aztán elöntött az öröm: végülis nem kis dolog az, ha az ember nagyapja a télapó.
Viszont ezen a karácsonyon mégis sikerült meglepődnöm. Mindenféle ünneptől függetlenül megrendeltem a Gary Larson összest, gondolván, hogy majd csak ideér valamikor. Nyilván jó lett volna, ha az ünnepek között olvasgathatom, de tegnap estére beletörődtem, hogy nem. Erre ma reggel csengettek, az ajtó előtt egy szimpatikus postás nyögdécselt hangosan, bőröndnyi csomaggal a kezében.
Köszönöm, Amazon, köszönöm Posta.

Megjegyzés:
Ha esetleg érdekel valakit, eladó 5 db. jó állapotú Gary Larson album, féláron. (11 font volt darabja, én megszámítom most 2000 forintért.)

A napokban ejtettük meg a nagy év végi kaja bevásárlást. Hazafelé a Wekerle kis utcáin keresztül jöttünk. Ebből az egyik különösen ki volt világítva.
Az itt lakók között valami bizarr verseny lehet, hogy ki tud több világító csodát applikálni a kertjébe.
Egyszerre vettünk levegőt Nejjel:
– De jó lenne már, ha mi is családi házban laknánk és tele lenne a kertünk ilyen világító fákkal! – mondta ő.
Nyeltem egyet:
– Tudod, én meg pont azt akartam mondani, hogy minden világító fa emlékmű egy papucsférjnek.

Szeretném tartósan lefelé nyomni azt a vonalat a napomban, amikor azt mondom, hogy mára már megtettem a magamét. Azt a vonalat, amelytől kijelenthetem, ma már nincs semmi dolgom, élhetem a világomat.
Jelenleg ez a vonal 11 es éjfél között van – ha elérem egyáltalán.
A példakép Márai. Minden nap korán kelt, a reggeli és délelőtti intenzív periódusban megírta a tervezett adag jelentős részét, utána élte világát: fürdőbe járt, teniszezett, csavargott majd este, bor mellett befejezte a napi adagot.
(Persze csak a világháborúig, értelemszerűen.)