A hétvégén remek program lesz. Régebben nagyon szerettem a Bországgyűlést: szombat délelőtt kiülni a városligeti fák alá, rajzolgatni és közben kóstolgatni a borokat – pazar elfoglaltság. Most is hasonlóra lehet számítani – de mégsem oda megyek.
Ugyanis szombat délelőtt lesz a Gyermekvasútnál az avatási ünnepség. Ott fog feszíteni a gyerek a zászlók alatt, miközben füstszagot hoz a szél és vidáman füttyög a Nosztalgia gőzös… hát mi más dobogtathatná meg jobban egy apa büszke szívét? De mégsem ide fogok menni.
Ugyanis cégünk kitalálta, hogy ezen a hétvégén összetartunk. Márpedig – csak a név alapján is – meg lehet tippelni, hogy mennyi esélye van egy ‘szét’-tel kezdődő kifejezésnek ebben a helyzetben. A ‘nem’ szó is csak olyan kontextusban játszik, hogy ‘nem maradhatsz otthon’.
Bakonybélben fogjuk élvezni egymást, szabadtéri tűzön fogunk mindenfélét izzasztani, szabad kezünkkel meg a farkasokat és jegesmedvéket tervezzük izzó fahasábokkal hessegetni.
Csakhogy a gyerek fellázadt. Hogy élete nagy pillanatában nehogymár ne legyen ott szülő. Nej viszont ezen a hétvégén – is – betegápolásra szándékozik menni Szoboszlóra. (Anyóst nemrég műtötték rákkal. Az anyja magatehetetlen beteg, hasonlóképpen apósom is. Többen nincsenek a házban.)
Szóba jöhetnének az én szüleim is, de ott meg nagyanyámat nem merik egyedül hagyni a házban. (Öcsém Szlovákiába megy valami focibajnokságra.) Viszont anyámnak olyan szinten gyulladt be a foga, hogy naponta kell járnia kezelésre, de mivel így otthon kell maradnia, vigyázhatna nagyanyámra és apám el tudna jönni integetni a gyereknek avatáskor.
Csakhogy időközben kiderült, hogy anyósomat kiengedték a kórházból. Igaz, gyenge még, meg lelkileg sem teljesen fitt, mert még nem kapta meg a szövettan eredményt (ami nagyon nem mindegy, mondhatni létkérdés), de lehet, hogy bevállalja már a hétvégét. Ekkor ugye Nej marad, én pedig állíthatom le apámat – amiből tuti enyhe sértődés lesz, mert mit kavarom szét a dolgaikat feleslegesen.
Viszont nagyon agitálom Nejt, hogy menjen csak le Szoboszlóra; nehogy már egy beteg embernek kelljen kiszolgálnia két másikat. Legalább az első hétvégén pihenjen.
Ha így lesz, akkor már csak azt kell megszerveznem, hogy amikor nem leszünk itthon, tudjon valamit enni a két gyerek. És persze szombat éjszaka – miután hazajöttem az összetartásból – összekészítsem a srácot, aki vasárnap reggel utazik iskolai táborba Mittudoménhová. Még jó, hogy a Tesco éjjel-nappal nyitva van, bár némi nehezítést fog jelenteni, hogy kocsi, az nem lesz.
Ezért inkább megkértem Nejt, hogy holnap délután menjen már el a gyerekkel megvenni a szükséges ruhákat. Boldogan be is vállalta, mert miután először elmegy az amerikai követségre harcolni a vízumáért, majd utána elmenne a Közgázra megküzdeni az oktatókkal, hogy rendbetegyék az indexét, szóval e két program között lesz bő huszonhét és fél perce, hogy megvegyenek mindent, feltéve, hogy a gyerek odatalál magától a Vásárcsarnokhoz. Én ugyan megpróbáltam rávenni, hogy iktassa be a programjába még a szülői értekezletet is, de nem volt hozzá kedve. Különösen úgy, hogy holnap este még elrohan mindkét poronttyal kullancs elleni oltásra.
Sebaj, legfeljebb elmegyek én szülőgyűlni, igaz így arra leszek kényszerítve, hogy éjszaka porszívózzam ki a lakást, tekintve, hogy péntek délután én már a Bakonyban leszek, Nej pedig Szoboszlón – apám viszont jön szombaton és valószínűleg nem lesz beoltva ekkora mennyiségű lakáspiszok ellen, mint amekkora két hónapja gyűlik nálunk.
Nagyjából ennyi… és akkor még a munkahelyről nem is beszéltem.
Recent Comments