Észreveszed, hogy gyereked terebélyesedik. Mit csinálsz?
Tudatosítod benne, hogy kövérnek lenni gusztustalan és egészségtelen? Megpróbálod arra nevelni, hogy fittnek lenni jó? Ha nem sikerül elérnie, egész életére frusztrált, önbizalomhiányos kövér ember lesz.
Vagy legyintesz rá és hagyod az egészet a francba. Ekkor egészen biztos, hogy kövér ember lesz, de megvan az esélye, hogy kiegyensúlyozott boldog kövér ember, aki szarik arra, hogyan néz ki.
Valószínűleg az a megoldás, hogy meg kell tippelni a gyerek habitusa alapján a várható hozzáállását és az eredményt – majd ehhez kell illeszteni a stratégiát.
Végül is… soha senki nem igérte, hogy a gyereknevelés egyszerű dolog lesz.
2005. June 28. Tuesday at 20:04
nalunk bejott az egyik csajszinal a tudatositas, kb. 13 eves korban. most gyonyoru, ragadnak ra a fickok :). es ez azert nem art az onbizalomnak sem, ha az ember fia/lanya kamasz. lehet h Neked/Nekem mar nem szamit es azt mondjuk h koveren is lehetek boldog :D, de belul nekik azert igencsak nem mind1 ebben a korszakban (meg ha nem is ismerik ezt be > ritkan ismernek be barmit is :DD). sztem.
—
udv/gt
2005. June 28. Tuesday at 20:18
Ez oké, de hogyan sikerült ledobnia a felesleget? Ezen rágom magam. Most kezdjem el fogyókúráztatni? A sport sem érdekli túlságosan, ráparancsolni meg nem akarok.
2005. June 28. Tuesday at 20:29
haaat, kevesebbet es mast evett :) de most komolyan: szerencsere sportolt folyamatosan, raadasul a termeszet is besegitett, megnyult :) es futnak a mai napig is az anyukajaval.
—
udv/gt
2005. June 29. Wednesday at 09:19
16 éves koromban én is lefogytam. Kocogtam, gyúrtam, egészséges életmód mániám lett.
22 éves koromban elkezdtem melózni. Lett lóvém, költöttem, ettem-ittam. Edzésre járni nem volt időm.