Egész pontosan valami para-dietil-ciklohexanonszerűségre gondoltam: ez a szag ugrott be ma reggel, amikor mentem lefelé az aluljáróba. Az eső bemosta a levert virágszirmokat, az aluljáró meg hozzátette a maga szagát. Ez pont így volt jó, mert ifjúkori emlékként is ilyen édeskés kevert szag maradt meg bennem.
Elsőéves nyári gyakorlatomat egy balatonparti vegyigyár ketonüzemében abszolváltam, a korábban említett dögöt oxidáltuk észterré, ha jól emlékszem. Hajnalban mentünk dolgozni és a nyári harmat, ahogy szállt fel, összekeveredett a nyiladozó virágok és a szivárgó reaktorok szagával – ezt éreztem ma az aluljáróban.
Egyébként érdekes üzem volt. Kezdődött azzal, hogy ez a bizonyos keton hosszabb távon impotenciát okoz. Emiatt teljesen természetes volt az alábbi típusú párbeszéd:
– Feri bácsi, írjon már ki mára szabira!
– Aztán miért, fiam?
– Felállt a farkam, rohanok haza. Az asszonynak már telefonáltam.

Az egyik legbizarabb éjszakám is ehhez az üzemhez kötődik, de erről majd később, mert most majd leesek a székről, olyan álmos vagyok.