Day: April 24, 2005

Összeesküvés-elmélet

Tudományosan lehet úgy is fogalmazni, hogy az átlagosnál hajlamosabb vagyok tényeket úgy csoportosítani, hogy azok összeesküvésnek látszódjanak. Nejem – sokkal kevésbbé tudományosan – úgy szokott fogalmazni, hogy ‘gonosz vagy’.

Itt van két érdekes hír. Attól érdekesek, hogy egymás mellé teszem őket.
Paula Rooney írt április elején a CRN-ben egy cikket, szerényen ‘Blackberry Killer’ címmel. Arról szól, hogy a Microsoft kijön egy Magneto nevű új Windows Mobile frissítéssel és ez az Exchange2003 SP2-vel megtámogatva annyira, de annyira jó lesz, hogy először lekörözi, majd hátulról fejbenyomja a Blackberryt.

Microsoft aims to kill BlackBerry,” said one source familiar with the plans. “Every corporate type has a BlackBerry, and they all have Outlook. What is the cost going to be to RIM server when Exchange Service Pack and Magneto come out and they’re not priced? Microsoft is giving it away for free.

A másik hír látszólag nem szakmai. A The Seattle(!) Times-ban jelent meg április 24-én egy színes kis cikk arról, hogy a Blackberry mennyire ártalmas az egészségre.

Orthopedists say they are seeing an increasing number of patients with similar symptoms, a condition known as “overuse syndrome” or “BlackBerry thumb.”

Tetszik érteni: annyira gyakori és annyira jellegzetes ez a bizonyos ortopédiai rendellenesség, hogy már el is nevezték ‘Blackberry hüvelykujj’-nak.

És itt vagyok az írás végén és nem tudom, hogy elnevessem-e magam, hogy ‘ugyan, csak vicceltem, emberek…’ vagy sokat sejtetően kitegyek a végére néhány pontot…

Családdinamika

Nemrég irkáltam csoportdinamikáról és erről eszembe jutott egy régebbi eset. Itt egy speciális csoport, a család dinamikájáról lesz szó. Tavaly nyárról idézem magamat:

Tegnap délután megkívántam egy lángost a tóparton. Eleve nem ehetek olajban sült cuccot, fűszerest meg pláne nem; a fokhagymát kerülnöm kell és a tejföltől is tartok… így csak egy sima sajtos lángosra gondolást mertem megkockáztatni. Persze amikor kiderült a szándékom, mindenkinek lángos kellett. Aztán a fiam meggondolta magát és inkább jégkrémet kért. Elmentünk a jégkrémeshez, ahol a srácot nem lehetett meggyőzni, hogy az a jégkrém, melyet kinézett magának a tábláról, itt nincs. Hogy végül melyiket vette meg, azt nem tudom, mert a hőségben elkezdett füstölni a fejem és Nej kezébe nyomva a pénztárcát, arrébbsétáltam.
Aztán átmentünk a lángososhoz, ahol egy vén banya állt előttünk a sorban. Én ugyan elmondtam az eladónak, hogy két sajtos-tejfölös befokhagymázva és egy sima sajtos lesz a rendelés, de a banya kétszer is visszapofátlankodott valamikért és sikerült úgy összezavarnia az eladót, hogy mindhárom lángost betejfölözte, befokhagymázta. Persze mindez a tűző napon történt. Ekkor már olyan ideges voltam, hogy legszívesebben földhözvágtam volna az egészet. Fiam közben leült egy asztalhoz, mely mellett heveny, ordibálós csocsóparti dúlt. Odaültünk mi is és közben kis családom – maximális jóindulattal, persze – megpróbált lehiggasztani… de a legrosszabb módját választották, ugyanis mindenáron megpróbáltak rávenni arra, hogy egyem meg az egyik lángost: egyrészt baromira ideges voltam, másrészt tényleg tartottam az anyagtól, harmadrészt tudtam, hogy a gyomorpanaszok csak fokozódnak, ha idegeskedem; azaz igyekeznem kellene nem felhúzni magamat és nem megenni ezt. Az a fura helyzet alakult ki, hogy minél jobban nyugtattak, annál inkább idegesebb lettem, végül jobb a békesség elvén, megettem az egyik lángost, de utána egész délután be voltam tojva, hogy mi lesz este.
Közben persze a srác már ráhangolódott arra, hogy neki jut az enyém és amikor végülis begyűrtem a sajátomat (melyet nem akartam megenni), még azt is el kellett viselnem, hogy Nej (aki viszont meg akarta enni a sajátját) kénytelen volt odaadni lángosa felét a srácnak (aki így várakozáson felül zabált mindenből).
Na, szóval ezt a folyamatot, ami a ‘de megennék egy lángost’ gondolattól a tragikus befejezésig tartott, nevezem én családdinamikának.