Öncélú monitor

Huh, ez a pénteki két mondat a Technet cikkről igen komoly vitát indukált. Illő, hogy most valami vidámabbal enyhítsem a légkört.
Viszont túl messzire sem akarok menni, ezért maradok a régi Technet magazinnál.
Talán akad még valaki, aki emlékszik, hogy volt 2001-ben egy Technet egéralátét, mely tkp. naptár is volt: minden hónapban le lehetett tépni a felső lapot, melyen egy karikatúra volt, naptár blokkal. Kíváncsi vagyok, hány embernek ütött szöget a fejébe az ‘Öncélú monitor’ kifejezés az egyik rajzon?
Itt a sztori.
Messziről kezdem. 1999 végén keresett meg Marci, hogy van egy lapja, de túl komolyra sikerült: nem lenne-e kedvem lejjebb vinni a színvonalat némi karikatúrákkal? Mindig is értékeltem, ha bíztak bennem – tehát bevállaltam. Szerencsére akkoriban indult a Windows Akadémia a Lurdyban, a munkahelyem meg a világ leglazább cége volt, így rendszeresen beültem a második sorba napszemüveggel és cartoon stripe sorozatokat terveztem. (Koszó Karcsi volt a kedvencem; hihetetlenül tudtam haladni az előadásain.:-)
Ekkor született meg az AdAstra sorozat. Szépen megterveztem a webdesign céget: volt ott sztoikus rendszergazda; cinikus fejlesztő, akinek keze alá adtak egy pályakezdő programozót; egy égben lebegő designer; az IT csapat vezetője, az inkompabilitás szobra, a Főnök; a szocvilágból itt maradt humánpolos; a disztingvált középkorú marketinges; a kiöregedett grafikus, aki most sales-es; az állandóan külföldi konferenciákon tartózkodó vezig; a helyette a céget vezető titkárnő; a hülye userek; a cégről mindent tudó, de bölcsen hallgató kávéautomata (a bizalmas beszélgetések rendszerint mellette történtek); meg persze a külsős tanácsadók.
És az egészből nem lett semmi – ugyanis a havi egy csík mindig csak arra volt elég, hogy bekerüljön egy ‘hülye user’ / ‘rendszergazda’ poén.
Ezért örültem, amikor Marci elővezette az egéralátét ötletét. 12 rajz, melyen nincs szöveg, csak valami hónaphoz kötődő akcióban bemutatott figura; végre önálló arcuk lehet a szereplőknek!
Ennek szellemében estem neki a feladatnak. A saját célomat sikerült is elérnem; bemutattam egy közösséget. Csak éppen senki nem tudta, hogy kik ezek és egyáltalán mi közük van az informatikához és legfőképpen mi közük van a Technet magazinhoz? Elkezdődtek az alkudozások.
– Több informatikát akarok – jelentette ki Marci.
– ?
– Számítógépeket, laptopokat, monitorokat; lehessen látni, hogy ez egy IT cég.
– Na, jó. Ide rajzolok a háttérbe egy banyát, amint seprőnyélen repül. Mit szólnál hozzá, ha közben internetezne?
– Ez az. Erről beszéltem.
– Oké, bár ez elvonja a figyelmet a seprőnyéllel segbedugott hóemberről, mely a Főnököt mintázza. No mindegy. Ide rakjunk egy kamerát, ide az ernyő alá tehetünk egy laptopot… Na de mit rajzoljak egy szüreti jelenethez?
– Mit tudom én… nem tudsz öncélú monitorokat rajzolni?

Így történt.

Rekviem

Kevés elkeserítőbb látvány van, mint a lomtalanítás egy ilyen szomorú esős napon: kopott teherautók, utánfutók, gyanús népek a csuromvizes szeméthalmok között… káromkodások.
A sok kiöregedett, megunt használati eszköz, ahogy szomorúan keresik egykori tulajdonosaikat a kotorászók között…
Sirattatok már meg tárgyat?
Első tévémet – egy Orion kistévét – ősszel dobtam ki. Hűséges társam volt: 1985-ben kaptam a szüleimtől, velem volt a kollégiumban, az albérletekben, a tudósotthonban és persze az első lakásomban. Monitornak szántam a C64-hez (mennyit ültem előtte, te jó ég), de emellett sokszor otthonos kényelmet jelentett nekem rideg körülmények között. Látott felnőni; látta öntudatlan suttyóból hogyan lettem komoly családapa suttyó.
Leégett mellette egy orosz színes tévé. Halálra rugdostam egy rosszindulatú vén feketefehér kurafit. A kis piros csak nyomta rendületlenül. Később jött egy igazi tévé – még ma is az van – és ő kikerült a konyhába. Tíz évig ott is bírta, aztán először csak kontaktos lett, de az mindenhol. Később elfelejtette a csatornákat. Amikor kivezettem neki a kábelt, akkor csak annyit mondott, hogy köszönöm, de öreg vagyok én már az ilyesmihez. Végül Nej kapott egy új kistévét, ő pedig lekerült a pincébe. Egészen őszig – amikoris már nem tudtam hová tenni a lomtárban.
Megtörölgettem – nevezhetitek simogatásnak is -, aztán kivittem a kupacba. Egy órán belül valami paraszt beverte a képcsövét. Csak. Mert az ilyesmi nagyot durran.
Még napokig jártam el mellette. Ahogy eszembe jutott, 20 év alatt mit óvtam, mit vigyáztam rá… elég vacakul éreztem magam.

Hülye világ

Körlevelet kaptam Ana Von Rebeurtól. A hölgy karikaturista és a FECO argentín tagozatának elnöke.
Ez áll a levélben:

Dear friends,
If you have drawings of statemen as animals (from you or from other cartoonists) please send they to me or to our turkish colleague Eray Ösbek (E-mail: erayosbek@veezy.com)

Azaz bárki, akinek van állatforma emberkarikatúrája, küldje el neki. Miért? Itt az eredeti levél:

Recently a cartoon, illustrating the Turkish prime minister with a cat’s body, was published in a Turkish newspaper. The cartoonist was sued by the prime minister and incurred a high fine (nearly 3.750USD).
The case is appealed.
The cartoonists of Penguen Cartoon Magazine had drawn the prime minister with various other animals bodies in order to support the cartoonist. They were sued with a higher fine (nearly 30.000USD) demand.
The first hearing is in May.
Now we are trying to gather examples of statesmen who have indulged when they were illustrated with animal bodies from all around the world.
Until now, we have found only the attached picture of a statue that showed the prime minister, Winston Churchill with a bulldog body and was indulged by him.
We need your urgent help on this subject. Even one event with caricature will be very valuable for us.
I will be very thankfull if you can inform me, with a little e-mail, when you receive this message.
With best wishes.
Eray Ozbek – Cartoonist

Nna, itt többször is megáll az ész. Egyrészt már korábban is írtam, hogy Törökország karikatúra világhatalom. Egy ilyen országban a politikusoknak tisztában kellene lenniük azzal a kockázattal, hogy kikarikírozzák őket. Ezen lehet átlépni, lehet jópofán felfogni – de perelni? Csak nevetségesebb lesz tőle az ember. Külön döbbenet, hogy pont egy török politikusnak kell a világ más pontjairól példákat hozni arról, hogy ez a nagyvilágban többé-kevésbbé szalonképes dolog. A harmadik döbbenet, hogy a bíróság elitéli a rajzolókat – akik tulajdonképpen annyit követtek csak el, hogy állat testekre rajzolták politikusok fejét. Na most ezt azért egy olyan országban, amelyik az EU küszöbén van, illenék tolerálni.
(Bár tény, hogy nem láttam a rajzokat, de Özbek munkásságát ismerve, nem hiszem, hogy alpáriak lennének.)