Day: April 30, 2005

Nagy Munka

Amikor Varánusz sör mellett közölte, hogy nekiállt összeszedni a Nagy Könyv első 100 helyezettjének internetes letöltési lehetőségeit, magamban elkönyveltem, hogy ez egész jó ötéves tervnek hangzik. Erre 1 nappal később már fent is volt a blogján. Szép munka.

Magam is nagy e-könyv gyűjtő vagyok, így nem számítottam nagy meglepetésre, amikor átfutottam a listát. Rosszul gondoltam.
Ismertem a Silent Library Project (SLP) tevékenységét, egy évvel ezelőtt levelezgettem is egyik oszlopos munkásemberükkel – de nem gondoltam, hogy ennyire kinövik magukat. Tegnap este jószerivel csak töltögettem. Nem hurkát.

A Nagy Könyv cécót nem igazán követem. Egyrészt örülök, hogy az olvasást terelték az érdeklődés középpontjába, másrészt viszont elszomorítónak tartom, hogy milyen könyvek szerepelnek a listán. Jó, persze, örülhetnék is, hogy néhány ember emlékszik még az általános iskolai könyvcímekre.

De a listázás ötletet adott – arra gondoltam, hogy kiválogatom az SLP oldaláról azokat a könyveket, melyek valamilyen módon kiverték nálam a biztosítékot: vagy azért, mert épp jókor találtak meg az éppen illeszkedő tartalmukkal, vagy azért mert értékükhöz képest nem túl ismertek. (Ebből következik, hogy a népszerű nagyágyúkkal nem fogok foglalkozni.)

Babits Mihály: Jónás Könyve:
Nej _pontosan_ tudja, ez miért került ide. Maradjon is közöttünk.

Pierre Barbet: A Psziborgok Álmai
Egyfajta korai ‘Gyűrűk Ura’, scifibe öntve. Ifjú misztikus korszakomban faltam az ilyesmiket.

Bogdán István: Őfelsége Magánnyomozója
Jó humorú krimimese. Se elődjéről nem tudok, se utódjáról. Egy kicsit rejtős… de csak kicsit.

Fredric Brown: Marslakók, Mars Haza!
Gyilkos szatíra az önismeretről és a nyilvános viselkedésről.

Italo Calvino: Eleink
Csak felsőfokban tudok róla beszélni. Mind a három groteszk középkori kisregény tökéletes.

Francis Crick: Az Élet Mikéntje
A DNS szerkezetének egyik feltérképezője, Francis Crick Nobel-díjas biológus eszmefuttatása az élet keletkezésének nem hétköznapi elképzeléséről. Sajnos az SLP oldalain nem szerepel a válaszkönyv, Gánti Tibor: Az élet Mivolta. A kettő együtt élvezetes – az első az élet kialakulásának idegen eredetét firtatja, a másik inkább a chemoton-elmélet felől közelít.

Neil Gaiman: Amerikai Istenek
Mi is történik a régi istenekkel manapság… amikor új istenek szorítják ki őket?

Graham Greene: Monsignor Quijote
Don Quijote és Sancho Panza leszármazottai – egy pap és egy polgármester – a sors furcsa játékából újra nekivágnak a spanyol vidéknek. Vallás és kommunizmus… nagyon bájos könyv. (Kicsit donkamillós.)

Robert Heinlein: Angyali Üdvözlet
Annyira jó könyv, hogy emiatt rágtam át magam több kiló Heinlein szeméten – hátha még egyszer elsült ilyen jól a keze. Nos, nem. De ezt a könyvet grokkoltam.

James Herriot: Egy Állatorvos Történetei
Béke, természet és egy fantasztikusan jó tollú, jó humorú állatorvos Angliából. Mindegyik könyve remekmű. (A többi három az SLP-nél: 01, 02, 03.)

Bohumil Hrabal: Sörgyári Capriccio
Szerintem ezt a könyvet nem kell bemutatni. De aki azt hiszi, hogy ez így egy kerek történet, az téved. Eleve nem egy könyvről van szó, hanem háromról: a fenti az első kötet, ezt követi a Díszgyász és zárja a Harlekin Milliói. Nem mesélem el, kivel, mi történik a végén, tessék elolvasni. Azt azért tudni kell, hogy a történet alapja valós, Hrabal saját gyerekkorát írta meg. És nem ez volt az első próbálkozása: ugyanezt a világot egyszer már lefestette egy vaskos könyvben, ugyanezekkel a szereplőkkel, a ‘Városka, Ahol Megállt az Idő’ címmel.
(Nekem különösen kedves ez a könyv, az egyik szereplő nevét használom tisztességben megőszült indextörzsasztalos nicknek.)

Lao Ce: Tao Te King
Megkérek mindenkit, ne jöjjön azzal, hogy ‘de mi van a tudás kárhoztatásával’? Ez itt most nem annak a vitának a helye.
Viszont itt a lehetőség megemlíteni egy másik csodálatos alkotást, Weöres Sándor: Út a Teljesség Felé című remekét. Szerencsére ez is elérhető az interneten.

Robert Merle: A Sziget
Az író a monstre történelmi regényfolyamával ugyan sikeresen kiírta magát az érdeklődési körömből, de ez a regénye remek példája annak, hogy az emberi önzés hogyan tehet tönkre egy demokratikus szabályokra épülő közösséget. Csak tudnám, honnan ismerős a szituáció…

Robert M. Pirsig: A Zen és a Motorkerékpárápolás Művészete
Must have. Nem érdekel, hányszor buktál meg filozófiából tanulmányaid alatt – ezt a könyvet kötelezően el kell olvasnod.

Robert Sheckley: Kozmikus Főnyeremény
Egy üde média- és életmódparódia, sci-fi köntösbe öltöztetve. Jópofa.

Clifford Simak: Az Emberfarkas-elv
Mert tőle mindent el kell olvasni. Nem írt sok könyvet, de mind olyan, hogy befészkeli magát az ember fejébe és még évek múlva is elő-előbukkan.

Tamási Áron: Ábel
A sok pergő ritmusú könyv után felüdülés egy ilyen lassú, bölcs trilógia.

James Thurber: A Fehér Szarvas
Egy újabb őrült: a szerző humorista, karikaturista, a New Yorker oszlopos tagja. Aki régebb óta olvassa ezt a blogot, tudja, hogy ez nálam már a félisteni státuszt jelenti.

Boris Vian: Tajtékos Napok
Miattam nem lehetett Veszprémben 8 éven keresztül beszerezni ezt a könyvet. Általában naponta benéztem az antikváriumba és akárhányszor megláttam egy példányt belőle, mindig megvettem, majd odaajándékoztam valakinek.

Kurt Vonnegut: A Titán Szirénjei
Akit komolyan foglalkoztat az élet értelme, az emberiség létezésének célja, az ne olvassa el ezt a könyvet. Lehorgasztó.

Kurt Vonnegut: Börleszk
Brilliánsan groteszk. Családos balatonparti nyaraláson végeztem ki, és pusztán csak ez akadályozott meg abban, hogy ne visítsam végig a gyönyörűségtől a turnust. Szüleim így is gyanakodtak.

Kurt Vonnegut: Macskabölcső
Itt ütközik ki legjobban a szerző korábbi marketinges múltja. A mű vázát alkotó bokononista valláson érződik a komoly szociológiai háttér. És még a könyv is jó… bár Réberrel az igazi.

Update

Decemberben hetente, később havonta csekkeltem, hogy vajon bekerült-e a könyvem a nagy könyves adatbázisokba. (Nagy könyves_adatbázisokba – nem mindegy.:-) Aztán feladtam és levontam a következtetést: kis kiadó kis bottal jár.
Ezért ért kellemes meglepetésként, amikor nemrég egy könyvet keresve szórakozottan beírtam magamat is… és bingó, ott volt a könyv.
Tehát azok az internetfüggők, akik ráakadtak erre a blogra és eddig pusztán lustaságuk akadályozta meg őket abban, hogy felálljanak gépeik mellől és elblattyogjanak a könyvesboltba, mostantól interneten keresztül is megrendelhetik ezt a ritkaságot.

ps.:
Mielőtt bárki elhúzná a száját, hogy na, ez már megint piszkos anyagilag reklámozza itt magát, megjegyzem, hogy meggyőződésem szerint a kiadó folyamatosan átvágja a fejemet az elszámolásnál. Mivel nem tudom ellenőrizni az eladott példányszámot, ezért bármennyit mondhat – és mond is(1).
Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy anyagilag _nem vagyok érdekelt_ abban, hogy minél jobban fogyjon a könyv.

(1) Kis túlzással, ha minden családtagom vett volna egy példányt, már több fogyott volna, mint amennyit a kiadó eddig beismert.

Toadballoon

Békalufi.
Odamegy a varjú a békához, hogy ‘de jól nézel ki, eszem a májad!’ Erre a varangy jól felfújja magát, ahogy azt évszázadok alatt megtanulta. Csakhogy ezek az átlagosnál intelligensebb varjak voltak, akik ezen évszázadok alatt rájöttek, hogy a csőrükkel ki is lehet lyukasztani a lufit.
A tudósok meg hetekig nyomozták, hogy mi okozza ennél a német tónál a tömeges békarobbanásokat.

A Nap az apa

Kutakodtam a neten, amikor belefutottam ebbe az oldalba. Jó látni, hogy vannak még ilyen eldugott szegletek. Huszonéves korom zeneileg meghatározó irányzata volt az alternatív magyar zene, és azon belül is nagy kedvenc volt a Trabant/Balaton csoportosulás. Az írás címében szereplő szám szövegét pl. képes voltam úgy megfejteni, hogy soronként háromszor-négyszer meghallgatva véstem fel ceruzával egy spirálfüzetbe. Na, ja, akkoriban még nem volt internet…