Távfűtési törvény upgrade

Pedig azt hittem, hogy már kinőttem belőle… hogy már nem fog semmilyen húrokat megpendíteni bennem. De ez valami olyasmi, mint az első nő – mindig másabb rá gondolni, mint a többire.
Első munkahelyem egy vidéki IKV-nál volt, azon belül is a távfűtési részlegen. Számítógépesnek vettek fel – de az osztályon csak egy C128 volt, azt is a kéményseprők használták. Személyi ellentétek miatt nem is számíthattunk több vasra. Nem egy nagy karrier, mi?
Aztán jött egy rendszerváltás, először a tanácsrendszer dőlt össze, utána az IKV-k. Önálló cég lettünk, kezdtünk volna egyenesbe jönni, amikor megszűnt a 60 százalékos állami dotáció. (Akkoriban éppen megbízott pénzügyi vezető voltam. Komoly: a régi lelépett, új meg még nem volt, a cégvezető meg azt mondta, ehhez nem kell ész, meg úgyse lesz semmi dolgom. Tévedett. De nem ez volt az egyetlen hülye húzása: hasonló módon voltam megbízott belső ellenség – energetikus is.)
Később – akaratlanul bár, de egyre jobban belekeveredtem egy nyúlós mocsárba: ez volt a mérés alapján történő elszámolásra való áttérés. Itt találkoztam először azzal, hogy milyen lehetetlen feladat meggyőzni az egyszerű(1) embereket arról, hogy nem egy újabb egyszeri lenyúlásról van szó, hanem arról, hogy először áldozzanak arra, hogy később kevesebbet kelljen fizetniük. Nagyon kevesen értették, hogy nekünk mi ebben a biznisz: hogy a megfizethető díjakat megkapjuk, a megfizethetetleneket meg nem. A rákfene az volt, hogy fiatal, éppenhogy működőképes társasházakat kellett meggyőznünk, ahol akár egy makacs (süket, hülye) lakó is képes volt megtorpedózni az egészet.
1996-ig csináltam de akkor már évek óta arról volt szó, hogy meglesz a terület törvényi szabályozása – addig ugyanis mindösszesen egy 68-as kormányrendeletre tudtunk hivatkozni. Iszonyú naprakész volt. De beszéden kívül nem történt semmi, csak mi – technikai, jogi emberek – harcoltunk a végeken, gyakorlatilag fegyver nélkül.
Aztán kiszálltam, elmentem egy telkó céghez rendszert terelgetni és elfelejtettem, hogy IT-n kívül mással is lehet foglalkozni. Mint a cikkből látom, 98-ban megszületett egy törvény, melyet most újraírtak. Ez szép és jó, de elolvasva a szakemberek megjegyzéseit, szószerint visszafiatalodtam tíz évet: az embereknek ma sincs pénzük a mérés alapján történő elszámolásra, helyettük persze senki sem fogja kifizetni az egyre növekvő átalakítási összeget, ergo egyre jobban belecsavarodnak egy eladósodási spirálba. És ettől persze egyre jobban lepusztultabbak lesznek a lakótelepek. A törvény viszont csak a lehetőséget írja elő – mi anno azt vártuk, hogy lesz benne kötelezés is, persze valamilyen fedezet biztosításával.

Amikor felköltöztünk Pestre, nejem nem értette, miért kötöttem annyira az ebet a karóhoz. Panel lakótelep: NO! Távfűtés: NO! Lehet, hogy olcsó, de folyamatos, reménytelen anyagi és erkölcsi süllyedést jelent.

(1) Iszonyúan visszafogott és disztingvált voltam. Mindenki képzelje ide az agyatlan marha összes szinonimáját. Órákig tudnék sztorikat sorolni erről a népről.

One thought on “Távfűtési törvény upgrade

  1. Pingback: MiVanVelem - Karikatúra, IT, hétköznapok » Papírmunka

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *