Tényleg nem. Elkezdtem rendezni a fotós/videós felszerelésemet. Fejszével.
Először nézzük meg, mi is volt pontosan a helyzet és mi is volt ezzel a baj?
Nos, volt a nagy kedvencem, egy Nikon D3100 váz, hozzá egy Nikkor 18-135 objektív, egy Sigma 10-20 objektív, egy B&W polárszűrő, kártyák, akksik, táskák. Nagyon jó felszerelés volt. (Ja, 600e forint.) Imádtam.
Egy-egy önfeledt pillanatomban még most is kicsordul egy könnycsepp a szemem sarkán, ha arra gondolok, hogy mindezt kidobtam. Szegény cucc… ez tehet a legkevesebbet az egészről. De mennie kellett.
Miért is?
- Videó
Ez a váz még abból az időből való, amikor a DSLR gépek éppen elkezdtek ismerkedni a videózással. Azaz már képes volt rá, de… valójában nem. Olyan tervezési hibák voltak benne, melyekre ma már azt mondja az ember, hogy viccnek is rossz.
– A fókuszmotor közvetlenül a mikrofon mellett van. Azaz nyugodtan elfelejtheted a felvétel saját hangját, folyamatosan ott kerreg benne egy motor. A manuális fókusz folyamatos keresése videó közben… hát nem túl barátságos.
– Nem mintha az autófókusz olyan nagyot virított volna. Ha zoomoltam, akkor volt, hogy percekig kereste a fókuszt. Az már a jobbik eset volt, amikor megtalálta. Mert nem egyszer feladta.
– És ha már zoom. Ami a kezdeti DSLR gépek nagy előnye volt, a manuális zoom (a fényképezéshez tökéletes volt, nem evett áramot, azaz jóval tovább tartott egy akksi), a videózáshoz már használhatatlan. Kézzel képtelenség folyamatos ráközelítést produkálni. Különösen a fent említett fókuszálással.
– Túlmelegedés. A D3100 10 percig tudott videót felvenni, utána kikapcsolt. Ha utána visszaindítottad, akkor értelemszerűen már rövidebb idő után is kikapcsolt. Mert melegedett. Belegondoltál már, hogy egy hosszabb videózás során ez mennyire kiakasztó? Most hirtelen az jut eszembe, amikor mentünk fel busszal Castemolába, 25 perc tömény hegyi út, tömény élvezet, én pedig folyamatosan arra koncentráltam, hogy újra meg újra visszakapcsolgassam a kamerát. - Említtessék meg, hogy ettől még ez egy borzasztó jó fényképezőgép. Fényképek készítésére. A videót csak úgy ráerőltették. Nem állt jól neki.
- Méret
A DSLR világ már csak ilyen. A kamerák is nagyok és az objektívek is. De még csak szándék sem létezik a méretcsökkentésre, hiszen minél nehezebb a kamera, annál stabilabban áll a kézben. Ez rendben is van. Egy profinál. Én viszont átlagos felhasználó vagyok, aki mozog, mocorog és közben fényképezni, videózni akar. Nos, a D3100 kamera először a kajakos felszerelésből kopott ki (az új, immár tökéletesen vízhatlan dobozba nem fért bele), aztán a bringásból is (a többnapos túráknál már intenzíven használom a kormánytáskát, nincs benne neki hely), aztán a gyalogtúrákból is (a teljes felszereléssel megpakolt válltáska a 3 kilójával erősen húzta az oldalamat, egy huszoniksz kilométeres túra után komoly fizikai fájdalmat okozott). Ja, és a mostanában beindult fapados csomaghisztéria miatt a párnapos városnéző kirándulásokra sem tudom elvinni.
Szóval kezdett a dolog nem stimmelni. De először csak korrigálni akartam. Nagyjából egy éve vásároltam egy Sony RX100 MII gépet. Ez egy felsőkategóriás, Zeiss objektíves kompakt. A fényképezési tudása nem érdekelt, viszont a videófelvételéről ódákat olvastam a tesztekben és legfőképpen kicsi volt. Simán belefért a Nikon mellé a táskába. Azaz fényképezésre maradt a DSLR, videózásra meg a Sony. Sőt, a legtöbbször úgy közlekedtem, hogy a kompaktot el sem tettem, csak úgy fityegett a csuklómon, a Nikont meg hol előkaptam, hol visszaraktam a táskába. Nem mondom, hogy nem éreztem magamat kiborgnak, de a dolog működött.
Volna.
De sajnos a Sony is beteg.
Lassúúúúúú.
Elképesztően lassú.
Bekapcsoltam. Nem történt semmi. Eleve pici, süllyesztett gombjai voltak, melyek nem passzoltak az én virsli ujjaimhoz. Vártam. Mert lehet, hogy nem jól kapcsoltam be, de lehet, hogy csak lassan indult. Pár másodperc múlva újra megnyomtam a gombot. Naná, hogy elsőre is jól nyomtam meg, csak türelmetlen voltam. Azaz a gép elindult, kezdett volna működni, de észlelte a második gombnyomást és elindította a szintén tetű lassú kikapcsolási folyamatot. Melyet meg kellett várnom, hogy újrakezdhessem az egészet. A téma meg, amely eleinte az orrom előtt ficánkolt, nemhogy arrébbment közben, de meg is öregedett, sőt meg is halt. És ugyanez a váltáskor is. Jött a téma. Gyorsan nyomtam egy fényképet. Oké. Jöjjön a videó. Vártam pár másodpercet. Megnyomtam a videó gombot. A gép meg közölte, hogy hé, köcsög, még a fényképen dolgozom. És persze ugyanez vica-versa. Az meg már csak a hab a tortán, hogy teljesen máshogyan viselkedett akkor, ha fényképezésre állítva nyomtam meg a videó gombot, vagy ha eleve videóra állítottam. Ugyan játszottam vele, de nem voltam képes kiismerni. Aminek az lett a vége, hogy a videófelvételek nagy része vacak lett.
Ja, hogyan jött be a képbe a fényképezés? Amikor azzal nem akartam foglalkozni?
Magától. Evolúcióval.
Ezek a nyomorult témák olyanok, hogy nem várnak. Egyszerűen nincs időd arra, hogy gépet cserélj. Márpedig ha egyszerre akartam videót felvenni, illetve fényképezni, akkor sokszor döntenem kellett: vagy jó képeket csinálok a Nikonnal, de vacak videókat (már ha egyáltalán), vagy a Sonyval jó videókat, de csak közepesen jó képeket. A végén a Sony teljesen kiszorította a Nikont, olyannyira, hogy az utóbbi öt nagyobb túrára már csak a Sony-t vittem el.
És persze dühöngtem. A lassúsága miatt egy csomó mindenről lemaradtam. A fényképek minősége meg összehasonlíthatatlan volt egy DSLR gép minőségével.
Szóval befürödtem. A koncepció nem működött. valami mást kellett keresnem.
A problémahalmazt tetézte a Gopro Hero 3 Black. Igen, ez egy régi cucc, ahol úgy látszik, a kamera még teljesen jól működik, de a vízhatlan tokja már elöregedett. A tok gombjai teljesen kiszámíthatatlanok: nem reagálnak, ha megnyomom, időnként meg maguktól önállósulnak. Csakhogy bárhová is akarom felszerelni, kell a tok. Függetlenül attól, hogy kell-e a vízhatlanság, vagy sem. Sőt, még egy nyomorult time-lapse videó készítéséhez is csak úgy tudom rácsavarozni az állványra, ha tokba teszem.
De ebben az írásban nem akarok foglalkozni a Gopróval, még ha a koncepció szerves része is. Egyszerűen januárban lecserélem a külön ház nélküli Gopro Hero 7 verzióra… és megszűnnek a problémáim. Remélhetőleg.
Vissza a kamerákhoz.
Videó. Fényképek. Lehetőség szerint profi minőségben. Kis méretű készülékkel.
Aki kicsit is jártas a témában, rögtön vágja a választ: MILC.
A MILC gépek főként azoknak készülnek, akik kiábrándultak a kompakt digitális fényképezőgépek képminőségéből, de a digitális tükörreflexes gépek (DSLR) tömege és objektívei számukra már meghaladják a méretben és súlyban elfogadható határvonalat, vagy épp nagyobb DSLR felszerelésüket szeretnék kényelmesebbre cserélni.
– Link –
Igen, ez történt. Az osztrák túra után annyira felcsesztem az agyamat, hogy pár nap tanulás, nyomozás után rögtön meg is rendeltem az új gépet.
Volt bennem félsz. Abban biztos voltam, hogy videózás terén előrelépés lesz. De fotózásban tud-e annyit egy MILC, mint egy DSLR? Fogós kérdés.
Pár nap alatt megkaptam a gépemet. És nem győztem falba verni a fejemet. Ebből a perspektívából a Sony RX100 totális ballépés volt. Gyakorlatilag nem sokkal drágábban vettem egy MILC-et, mely nemhogy a Sony-t verte kenterbe minden téren, de a DSLR-t is megszorongatja. Nem videóban, mert az hullagyalázás, hanem fényképezésben. Miközben méretben… gyakorlatilag semmi.
Egy évvel ezelőtt elhamarkodtam a döntést. Megfizettem érte.
De most már itt van az új szerzemény, egy Olympus OM-D M-10 III kamera, egy 14-42 pancake objektívvel és egy 40-150 zoom objektívvel. Az egész szettben 265e forint volt. (Jövő tavasszal tervezem teljessé tenni a felszerelést ezzel a 9-18-as objektívvel.)
És már csak az a problémám, mit csinálok a Nikon készlettel, illetve a Sony géppel. Mert nekem már nem lesz rájuk szükségem.
De tudod mit, győződj meg róla a saját szemeddel. A hétvégén csavarogtam az erdőnkben is, meg a belvárosban is és fényképeztem, mint az állat. Hiszen a fő kérdés az volt, hogy az Olympus fotózás terén leveri-e a Nikont? Videóban nyilván. Sőt, videóban simán alázza a Sony-t is, ez hamar kiderült.
Ideraktam egy csomó fényképet. Meg tartozik az egészhez egy album is, mivel 67 képet csak nem akartam belinkelni.
Engem totálisan meggyőzött. Új szerelmem van.
Macskák
Megjelent az éhenkórász kandúr.
És persze ő nyert.
Tájak
Emberek
Recent Comments