The best place to hide a dead body is page 2 of Google search results.
Úgy estefelé, amikor a lugasban üldögéltem, egy kicsit elgondolkodtam, hogyan is változott a szakmám. Tény, hogy a kilencvenes évek elején még mellkasunkat döngetve másztunk lefelé a pálmafáról és ököllel vertük szét a kókuszdiókat. Nem volt internet. Nem voltak keresőmotorok – hiszen miben is kerestek volna? Ha belefutottunk valami problémába, nagyjából a következő lehetőségeink voltak:
- Felhívtuk 5-10 ismerősünket, hogy találkoztak-e már ilyesmivel?
- A falat kaparva megoldottuk valahogyan. Aztán agyunkba véstük, mit csináltunk.
- Előolvastunk. Megrendeltük az akkori összes számítástechnikai újságot/könyvet, elolvastunk belőlük mindent és jól meg is jegyeztük, mi hol van. Aztán ha gond volt, igyekeztünk visszaemlékezni írt-e erről valamit valamelyik média?
Bármilyen furcsa, de ez nekem nagyon feküdt. Meglehetősen jó memóriával rendelkezem, márpedig itt ez volt a kulcs.
Ma már teljesen más a világ. Elvileg minden a rendelkezésünkre áll. Azonnal.
Elvileg.
Mégis óriási különbségek vannak az informatikusok között.
Vizsgáljuk meg, mi kell ma egy probléma megoldásához?
- A szakmai alapok pontos ismerete. Tudjuk elhelyezni, értelmezni a problémát.
- Kellően analitikus gondolkodás. Hogy ki tudjunk zárni, hogy be tudjuk határolni, hol is lehet a baj.
- Legalább olvasás szinten jó angoltudás.
- Kreativitás, szakmai műveltség. Hogy hatékonyan tudjuk kezelni a Google-t. (Ez egy kicsit olyan, mint a korábban említett előolvasás, csak éppen nem a megoldást leíró cikk elérhetőségét kell tudnunk fejből, hanem képben kell lennünk a szakmai (angol) zsargonban, amennyiben jó találatokat szeretnénk kapni. És össze kell tudnunk rakni azt a minél kevesebb, de annál jellegzetesebb szóhalmazt, melyre harapni fog a kereső.)
Látható, hogy itt a memória már nem számít annyira. Rend kell a fejben, elemezni kell tudni és komoly kreativitás szükségeltetik. A korábban említett előolvasás esélytelen: akkora mennyiségben vannak a neten anyagok (whitepaper, techical library, blogok), hogy még azt is képtelenség megjegyezni, hol voltak jó írások. Gondolkozni és keresni kell.
És ez jó.
2015. October 07. Wednesday at 21:41
Couldn’t agree more.
2015. October 08. Thursday at 13:15
teljes mértékben egyetértek a fentiekkel, eddig 1-1 :)
2015. October 08. Thursday at 13:47
Én ezt igazából üdvözlöm. Biztosan sokkal több “hozzá nem értő, ám problémamegoldásra tökéletesen alkalmas” informatikus van a világon, viszont az összképet nézve ez még mindig jobb.
Ameddig nem volt valami nagy, közös, mindenki által gyorsan hozzáférhető tudásbázis, valóban nagy tiszteletnek örvendett, aki azt a fejében szállítgatta, de szerintem most, hogy ez már nem is szükséges, végre jobban lehet a “mit” helyett a “hogyan”-ra koncentrálni.
2015. October 08. Thursday at 14:15
Igazából az optimum a kettő között van. Valamit kell fejben is szállítani, hiszen anélkül értelmezhetetlen az a találat, mely a megoldás felé lökne. Manapság is vannak olyan források, melyeket érdemes ‘előolvasni’, mert az alapokat rakja rendbe. (Például az Exchange blog.) De ha incidens felszámolásáról van szó, akkor – hacsak nem ismert és egyértelmű a probléma – akkor a szituáció felmérése után én már egyből guglizok. A Microsoft világban egyszerűen annyi a semmitmondó, félrevezető üzenet, hogy ezen a nyomon elindulva ritkán érnénk célhoz. A közösségi tudás többet ér.
2015. October 08. Thursday at 17:54
Egyetértek.
Utolsó kommentnél viszont kiült a vigyor az arcomra a reklám láttán :)
2015. October 08. Thursday at 19:34
Jaj, dehogyis. Az Exchange blog nálam mindig is a hivatalos, a You had me at Ehlo blog. Hiszen ez van beledrótozva a powershell-be is. (get-exblog)
Elnézést a félreérthető fogalmazásért.