Olyan régen írtam már illúziókról.

Nos, ki mit gondol, mit fog csinálni, ha megöregszik?

Bakker, hamarosan az 52-re fordulok rá. Soha eszembe sem jutott fiatalkoromban, mi lesz, ha ennyire megöregszem. Még emlékszem, kamaszként egyszer elmagyaráztam anyámnak, hogy nekem elég az 50 is, csak jó legyen. Többre nincs szükségem. Padlót is fogott.)

Na jó, nézzük a realitásokat. Mire számíthatok? Nyugdíjkorhatár: jelenleg 65 év. Azaz van még 13,5 évem. De mihez is? Ahhoz, hogy az állam adjon – az eddigi, egyáltalán nem kevés befizetett pénzem után – annyi pénzt utána havonta, hogy ha nem is fényűzően, de valami alapszinten eléldegéljek.
Na, ez az, ami maximum tíz éven belül össze fog dőlni. Túl sok az öreg, túl kevés a járulékot fizető fiatal, az meg hogy én mennyit fizettem korábban, lényegtelen. Persze az állam lopni fog küzdeni fog, mint disznó a jégen, de sok lehetősége nem lesz. Fel fogja tolni a korhatárt 70 évre és le fogja csökkenteni a pénzt annyira, hogy már az alapszintű élethez se legyen elegendő.
Ez nem nagy újdonság, biztos vagyok benne, hogy ezzel minden érintett tisztában van.

Elméletileg megvan a lehetőségünk, hogy az agyonadóztatott pénzünkből takarékoskodjunk. Hogy ne az állam mondja meg, mikortól mehetünk el pihenni. De ezekben a vérzivataros időkben valahogy nem akar összejönni ez a takarékoskodás. Hiába próbáljuk. Meg mennyit is kellene összerakni? Ha ketten szeretnénk (jelenértékben) összesen minimum nettó havi 250e forintból megélni (szeretne a hóhér, de direkt alacsony értéket írtam), az tíz évre 30 millió forint. Hol van nekem esélyem arra, hogy ennyit összetakarékoskodjunk addigra? És ez csak tíz évnyi lauf.
Meg is beszéltük Nejjel, hogy a mi sorsunk az, hogy nem lesz nyugdíjunk, legfeljebb életünk végéig dolgozunk. No problem.

Naná, hogy nem így van. Vedd észre, hogy a fenti “legfeljebb” kifejezés azt sugallja, hogy ez a legrosszabb forgatókönyv.
A francokat.
Ha az agyadból élsz, akkor a szakmád bármikor ki tud fordulni alólad. Megszűnik. Átalakul, más szakma lesz belőle. A tapasztalataid semmit nem fognak érni az új helyzetben. Tudást lehet konvertálni, tapasztalatot nem. Képesnek érzed-e magad arra, hogy egy teljesen új szakmában hatvanévesen is olyan jó legyél, mint amilyen a régi szakmádban negyvenévesen voltál?
Ha nem, akkor miből gondolod, hogy hetvenévesen is lesz még munkád?