Nem igazán értem

Megint bringa. A közelmúltban vettünk egy trekking kerékpárt, mert… mert terveink vannak, de erről majd később. A márkát úgy választottuk ki, hogy egy nagyon kedves ismerősömnél kipróbáltam egy hasonló jószágot és meglepően jól mozgott. Mármint a kerékpár.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de az ismerősömben annyira túltengett az önbizalom, hogy közölte, ő, a saját monty bringájával simán legyőzne egy Budapest – Esztergom távon. Udvariasan mosolyogtam. Úriember biztosra nem fogad. Nekem egy könnyű, pengevékony országúti versenybicajom van, ez meg azért mégis csak egy nehéz, nagytestű erdei bringa.
Még a salzburgi túra előtti őrületben sikerült megvennünk az új kerékpárt is. Nem tudtam kipróbálni. Barna egyből lenyúlta munkábajáráshoz. Most, ezen a hétvégén lett volna lehetőségem meghajtani, de most meg Nej jelentette be az igényét.
Márpedig nagyon fentem a fogamat, hogy úgy tegyek vele, mint Singer a találmányával. Van egy standard 25 kilométeres edzőköröm, ezen a héten is megtettem négyszer. Jó lenne megnézni, hogy mit tud ezen a terepen az új gép. Végül vasárnap késő délután összekaptam magamat.

Innentől a tények:

  • A héten a legjobb időt kedden futottam: 25,41 km, 1 óra 04 perc 01 másodperc, 23,82 km/h átlag.
  • A napi rendszeres bringázásoknak kipihenten szoktam nekivágni, valamilyen délelőtti időpontban.
  • Most, vasárnap, már volt negyven kilométer a lábamban. (Nejjel csavarogtunk a városban.) Nem igazán voltam üde és friss.
  • Induláskor elbambultam. Teljesen feleslegesen bementem egy időrabló körforgalomba, melyből elég nehezen szabadultam ki. Ez egész pontosan 2 perc 21 másodperc időveszteséget jelentett a plusz 430 méteres távolságon, legalábbis a megszokott körömhöz képest.
  • A mostani futam eredményei: 26.03 km, 1 óra 04 perc 07 másodperc, 24,36 km/h átlag. Ha kiveszem a hülye körforgalmas kerülőt, akkor 25,6 km, 1 óra 1 perc 46 másodperc, 24,87 km/h átlag.

Érted? Országúti versenycangával a heti legjobb átlagom 23,82 km/h volt. Ezzel a virsligumijú (4 cm), 20 kilóval nehezebb, borzalmas légellenállású trekking bringával, úgy, hogy fáradtan indultam neki, 24,87 km/h.

Mi van itt? A világegyetem nagyon nem úgy viselkedik, ahogy elvárhatnám tőle.

Elég sokáig csak ültem a laptop előtt és próbáltam megfejteni a titkot. Páronként összehasonlítottam az egyes szakaszokat. Tudom, hol van lejtő, tudom, hol van emelkedő, tudom, hol kell sokszor fékezni és hol lehet gátlástalanul menni. Nos, a helyzet az, hogy egy terepfajta kivételével mindenhol a versenybringa nyert. Emelkedőn, lejtőn súlyosan alázta a trekkinget. Viszont a sima, sík terepen – magyarul az országúton – a trekking lenyomta a másikat. Az országúti versenyt. Hihetetlen, de így van. Ha a trekking beindult, ha jól meghajtottam, akkor ment, mint a golyó.
Nehéz elfogadni, de ki lett mérve. És annyira nem zavar. Sőt.