Bármennyire tré idő is van, azért napközben leginkább most is a teraszon dolgozom. Oké, esik az eső, de legalább poloskából már csak 30-40 mászkál körülöttem, az meg kezelhető. (Azzal szoktam szórakozni, hogy kinézek valami focikaput és megpróbálom pöcköléssel átlőni rajtuk ezeket a szerencsétleneket. Valamikor jó voltam gombfociból.) Aztán amikor kezdett sötétedni, bejöttem. Kirúgtam a macskát a forgószékből. Az első ijedtségében kisétált a teraszra, körbenézett, köpött egyet és visszajött. Neki sem tetszik ez a lassan három hetes eső.

~oOo~

Estefelé nagyon elmerültem egy munkában. Emiatt kicsit későn vettem észre, hogy a macska kapirgálja az almot. Gyorsan felpattantam és kinyitottam a teraszajtót, de már elkéstem, belekábelezett egy nagyot a dobozba. Oké. Munka tovább. Ekkor hallottam meg, hogy öklendezik az ebédlőasztal alatt. (Ilyenkor készül a szőrgombóccal együtt kihányni a napi kaját is.) Feltéptem a teraszajtót és megpróbáltam kizavarni. Nem ment. Kergetőztünk a nappaliban, úgy, hogy az a dög futás közben is öklendezett. Majd a dráma csúcspontján megjelent az ajtóban egy másik és elégedetten besétált. Egy egérrel a szájában. Innentől már kettővel kergetőztem, figyelve arra, hogy az új játékos az egeret nehogy lerakja valamelyik szekrény alá. Végül sikerült mindkettőt kizavarnom. Nagyjából vacsoraidőben, azaz le sem ültem, kiszórtam a hűtő melletti tálkájukba a szárazkaját, vártam tíz percet, majd megpróbáltam a végképp összezavart macskákat visszacsalogatni a lakásba. Nem lepődtem volna meg, ha most befelé jövet köptek volna egyet.