Fekete, fehér

Ma reggel végképp megadta magát a konyhai lefolyó, ahogy írtam is korábban, ide profit kellett hívni. Kerületi Kisokos, volt vagy 20 duguláselhárító, találomra ráböktem egyre. Felhívtam, délután jön. A játékszabályok: az alapdíjban benne van egy nagynyomású próbálkozás és 3 méter csőgörény. Ez 18000 forint. Minden további méter 4000 pénz. A mosogató és a klotyi között van vagy 6 méter, tehát maximum 30000 lesz a vége, de ehhez már nagyon balszerencsésnek kell lennem. Jó.
Kijöttek. Megnyomták, megszívták. Valamennyit megindult a víz, de elég bánatosan folyt még le. Oké. Csőgörény besétált. Ketten körbeállták a mosogatót, nem igazán láttam mit csinálnak. Tolták le a csöveket, időnként teszteltek, hümmögtek, hogy ez még mindig nem jó. Aztán bejelzett az átbaszás-detektorom és rájuk szóltam, hogy most, ebben a pillanatban hagyják abba, amit csinálnak.
– De miért? – csodálkozott a főnökebbik – Láthatja, hogy még mindig nem az igazi!
– Még visszabugyborékol, meg hangja sincs! – kontrázott a másik.
– Nem érdekel – kezdtem hergelni magamat – Már egy kisebb vagyont beletoltak a csőbe. Ha ennyi, akkor ennyi!
– De akkor a maga felelősségére!

Ekkor azért nagyon hülyén éreztem magamat. A 30e forinton biztosan túl vagyunk, a dugulás nem szűnt meg, de ezek képesek a Föld középpontjáig tolni a csöveket.

– Nem tudom, mennyit toltak be, de a vécélefolyó 6 méterre van. Hová ment a többi?
– Biztosan nem a vécébe van belekötve, mert jobbra kanyarodott, arra meg az udvar van. Valahová kintre van bekötve.

Erre megint nem tudtam mit mondani. Elkezdték kihúzni.

– Mennyi lesz a vége?
– Azt mondja, hogy 8 méter, az 38000 forint.
– Rengeteg.
– Ennyit fog kérni tőlem a főnököm.
– Te, nézd már! – szólalt meg a fiatalabb – Nem is nyolc, hanem tíz!
– Jé, tényleg. Akkor 46000.
– Plusz áfa.

Néztem egyikről a másikra.

– Ez most komoly?
– Hát, ennyit fog kérni a főnök. Most mit csinálhatnék?

Ez volt az alig burkolt felhívás, amire nekem azt kellett volna válaszolnom, hogy “esetleg meg tudnánk oldani okosban?”. Gondolom kevesebb métert ír a munkalapra, a maradékot meg elfelezzük. De nekem annyira felémelyedett a gyomrom, hogy nem mondtam semmit. Hogy itt van ez a briganti, szándékosan átvág a sok méter betolt csővel, még a dugulást sem hárítja el, és még ennek a gazembernek tegyek szívességet, hogy saját zsebre le tudja nyúlni a pénzt?

– Oké. Húzzák ki a csöveket. Végeztünk. Számla nem kell.

Kihúzták. A fiatalabb még megjegyezte, hogy nem is tíz, hanem tizenkettő, de erre a másik csak annyit mondott, hogy jószívűek lesznek, elengedik.
Amin teljesen meglepődtem, az az volt, hogy amint kihúzták a csövet, megszűnt a dugulás.

– Na látja – lelkendezett az idősebb – Eltüntettük a dugót!

Magamban csikorgattam a fogamat. Tehát valószínűleg a következő történt: a cső betolása önmagában nem oldott meg semmit, tehát tényleg tolhatták volna befelé az egész Barátság kőolajvezetéket is. Sőt – bár ebben nem vagyok teljesen biztos – amíg bent volt a cső, az is akadályozta a lefolyást. (Hiába laza szövésű acél, de a zsír beletapad.) Amikor kihúzták, akkor tűnt csak el a szutyok nagyja. Ehhez viszont elég lett volna kevesebb cső is.

Megnéztem a pénztárcámat.
– Baj van, nincs nálam ennyi pénz.
– Akkor mi legyen? – csillant fel a pacák szeme.

Egy újabb felhívás keringőre.

– Van viszont 100 euróm. Az 29000 forint, a többit odaadom forintban.
– 270-es euróval váltunk.
– Oké. Akkor elmegyek magukkal és veszek ki forintot az automatából.
– Jó. Megírom a munkalapot.

Megírta. Aláírtam. Eltette.

– Én nem kapok?
– Ha nincs számla, akkor nem.

Kivettem a pénzt, kifizettem, morogtam valamit köszönés helyett és ennyi.
A legdurvább az, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Még csak a nevet, telefonszámot sem írhatom meg itt a blogon, mivel nincs semmi papír a kezemben: simán beperelhetnek és meg is nyerik.
Ilyenkor érzem azt, hogy én nem idevaló vagyok. Nem tudok alkudni, undorodom az ügyeskedésektől, azt vallom, hogy ha megállapodtam valakivel, akkor azt betartom, mert eleve csak olyan megállapodást kötök, ami nekem is jó. De ez a mentalitás, hogy megállapodok valakivel, majd folyamatosan azt keresem, milyen trükkel lehet átbaszni, megkopasztani… ezt nem bírom megemészteni.

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Még tegnap este csörgött a vonalas telefon. Nem jó jel. A legtöbbször ügynökök szoktak keresni rajta, hogy rámsózzanak valamit.
– Jó estét kívánok! – csicseregte egy női hang.
Ügynök. Tuti. Már vettem a levegőt, hogy elhajtsam, amikor folytatta.
– A T-home-tól hívom. Önnek 3 szolgáltatása is van nálunk, és mindháromnál lejárt a hűségidő, emiatt megugrottak a díjai. Nem vette észre?
– De. Csak éppen Önök a prioritási listámon még az első százba sem fértek bele.
– És nem akar kevesebbet fizetni?
– De. Csak tudja, én legalább egy hétig szoktam lelkileg rákészülni, mielőtt bemegyek egy T-pontba, ennyi időm meg most nincs.
– Kiküldünk Önhöz egy ügyintézőt.

Elakadt a szavam. Nincs egy óra várakozás. Nincsenek a fogalmatlan macák. Itthon van minden papírom, szerződésem, nem kell cipelnem.

– Oké, hadd jöjjön.
– Mikor mehet?
– Holnap?
– Jó. Hány órakor?
– Nézzük csak… este fél nyolckor tudnék ráérni.
– Remek. Menni fog a kolléga.
– Nem lesz neki kellemetlen ilyen későn?
– Nem. Ezért fizetjük.
– Szegény.

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Vissza a mába. Amint megszabadultam a duguláselhárítóktól, még kicsit kábán kimentem a konyhába. Amikor az embert ilyen csúnyán megszivatják, nehéz regenerálódnia.
Tócsni. Az az étel, ami leköti a figyelmemet. Meg más úgysincs itthon. Sőt, még ehhez sincs minden, hagyma pl. alig, fokhagymát meg nem akarok enni, mert mindjárt jön a hapi a T-home-tól. Kivittem a konyhába egy üveg vodkát, aztán nekiálltam sütögetni.
Fél hétkor telefon.
– Nem lenne baj, ha egy kicsit korábban jönnék? – érdeklődött az ügyintéző.
– Mikor?
– Most.
– Éppen tócsnit sütök. Jöjjön kicsit később. Mondjuk hétre.
– Jó.

Vodka, tócsni, vacsora.
Csengő.
Leültünk az étkezőben.
– Jó hírekkel jöttem – kezdte a szimpatikus fiatalember – A meglévőnél sokkal jobb csomagokat tudunk ajánlani. Például látatlanban lefogadom, hogy jobb internetkapcsolatot tudunk adni.
– Nagy tételben ne fogadjon rá. Én már régóta erősebb internethozzáférésre hajtok, de a T-Pontból elküldtek, hogy erre a lakásra nem tudnak jobbat adni. Sőt, mivel én elég sokáig dolgoztam a helyi telefontársaságnál, tudom, hogy ide borzalmasan gyatra vonal jön ki.
– Hmm. A telefonvonal tényleg gyatra, de az csak adsl-nél játszik, Önnek viszont kábelnete van. Hogy a kollegina miért hajtotta el, az nem egészen világos. Ha 3-as a koax, akkor csak modemet kell cserélni.
– Hmm. Nézzük meg együtt.

Felmentünk a padlásra. A bejövő koax 3-as, tovább meg nem megy, mert a modemből már utp jön ki.
Visszaültünk.

– Megmutatná, mi a választék? – kérdeztem, alig titkolt vágyakozással.
– Persze, azért jöttem – vigyorgott vissza.

Nyilván a legnagyobb sávszélességet választottam: 120/10. A 15/1 helyett. 800 forinttal drágábban.
A telefont nem bántottuk, az pont jó volt úgy, ahogy volt. Viszont 800 forinttal olcsóbb lett.

– TV beltéri egysége van?
– Volt. Kidobtuk.
– Jól tették. Most tudok helyette ajánlani IPTV-t.
– Végülis, a sávszélesség meglesz hozzá.
– 60 csatorna.
– Nekem mondhatja. Nem nézek egyet sem.
– Akkor?
– Nem csak én lakom itt. Mennyibe fog kerülni?
– Ugyanannyiba, mint amennyit most a kvázi analóg vételért fizetett. Viszont ez csak 1 tévén lesz elérhető.
– Mennyibe kerül még egyre?
– 870 forint. Maximum 3 tévére adjuk.
– Pont annyink van.
– De ahhoz minden szobába be kellene vinni az utp kábelt.

Ekkor elővettem a ‘mineknézmagaengem’ nézésemet.

– Minden szobában gigás kábelezés van.
– A szerelőink verekedni fognak, hogy ki jöhessen szerelni.

A vége az lett, hogy 870 forinttal fizetek többet, mint eddig, viszont lesz egy combos internetkapcsolatom, meg az eddigi meglehetősen hangyás TV kép helyett normális vételem. Kikísértem a krapekot és a kapuban tényleg maximálisan őszintén kívántam neki további jó éjszakát.

Ilyen is van. És pont a T-Home-tól. Attól a cégtől, mely toronymagasan vezette nálam a legundorítóbb, leginkompetensebb ügyfélszolgálatok listáját. Teljesen Európa.

24 thoughts on “Fekete, fehér

  1. Hát igen. Abszolút csak az látom a két esetből, hogy minden a munkát végző embereken múlik és akkor élhetünk jobb leheteőségek, körülmények között, ha magunktól/társainktól várjuk el ezt. Felülről fölösleges.

  2. Fogak csikorgatása már az olvasástól megvolt… (nálunk 6 méternél nem ment beljebb hálistennek, de csont ugyanez a szitu)

    A Té-s sztori viszont hihetetlen, tiszta nyugateurópa, legalábbis ebben az esetben. Kopogjuk is le.

    #1: Kétlem. Itthon az állam szénné adóztat mindent és mindenkit, így sokkal több az így-úgy spóroló vállalkozás. Nagy cégek és/vagy bizonyos iparágak tudnak csak stabilan megélni (lásd Té).

  3. @BB: Nem bosszantasz, ilyenem van, otmeteres kiszerelesben. Probalkoztam is vele, de kezzel nem birtam 60 centinel tovabb behajtani. Ott volt valami bonyolult kombinacio derekszogu csovekbol es elakadtam. A gepi atvitte.

  4. # forrester

    A mindenféle terhek így is úgy is vannak, de a történetben is az látszik, hogy nem a számlaadással voltak gondok, hanem alapvetően az emberi hozzáállással. A munkaköltséget valószínűleg így is, úgy is megkapta volna, csak sokkal elégedettebb lett volna mindkét fél és nem marad rossz szájíz utána.

  5. Van egy aránylag hatékony szer ami azért nem csoda, de…..
    Úgy hívják, hogy Septifos. Szokott lenni az Auchanban is de Gazda boltokban biztos. A wc-be mehet a por, de mosdóba és mosogatóba a folyadék kell. Este mikor már nincs használat beöntöd, másnap forróvízzel leöntöd. No és a zsírt, olajat inkább összeönteni valamibe és kitörölni az edényeket csak ezek után mosogatni! :-)))

  6. Nem rosszindulatból, hanem saját tapasztalatból mondom: a T-nek akkor örülj, ha már beszerelték, és minden megy is. Költözéskor hasonló rendelés-felvételen estem át, még teljesen boldog is voltam, hogy a kretén upc-hez képest milyen profin ment a dolog, simán, mondhatni. Aztán két hónap kellett nekik, mire kiderítették, hogy az adott címre ők mégsem tudnak semmit sem tenni (előtte három papírt küldtek, igazit, pecsétest, hogy ekkor és akkor jönnek szerelni), és még mi voltunk a hülyék. Azóta sincs T nálunk.

  7. “Ilyenkor érzem azt, hogy én nem idevaló vagyok. Nem tudok alkudni, undorodom az ügyeskedésektől, azt vallom, hogy ha megállapodtam valakivel, akkor azt betartom, mert eleve csak olyan megállapodást kötök, ami nekem is jó. De ez a mentalitás, hogy megállapodok valakivel, majd folyamatosan azt keresem, milyen trükkel lehet átbaszni, megkopasztani… ezt nem bírom megemészteni.”

    Én is így éreztem (mondjuk kiskapukeresésben otthon azért nem voltam túl rossz ha muszáj volt). Ezért jöttem el külföldre. Itt a T-home-os tapasztalatod mindennapos, nem csak a magánemberek/cégek, hanem a hivatalok is ilyenek.

  8. Kedves JoeP!

    Szerinted milyen tanulságok vonhatók le a leírtakból?
    Hogy szar a világ, mindenki rabol…?

    Figyelj!
    Ha a végletekig leegyszerűsítjük, akkor az embereket mindössze két csoportba oszthatjuk.

    1. Azok akik adni akarnak.
    2. Azok akik kapni akarnak.

    Persze hogy a lehetô legtöbb szituációban felismerd kivel állsz szemben, nem kis tapasztalat kell.

    De mindegy, hogy piaci eladóról, gázszerelôröl, építési vállalkozóról vagy éppen feleség-jelöltrôl beszélünk.

    A felismeréshez néha elegendô egy pár keresztkérdés, vagy éppen a pénzrôl, költségrôl való beszélgetés.

    Mivel azok száma, akik a 2 – es csoportba tartoznak jóval több, mint az emberek 50% – a, ezért ha pl szakembert keresek sokkal több telefonálást, tájékozódást végzek, ahhoz, hogy kiszúrjam, ki kicsoda.

    Van aki csupán becsületesen megélni akar, s van aki két év alatt vállalkozóként meggazdulni. Ez utóbbi ötven éves korára általában idegroncs, hatvan évesen meg úgy néz ki, mint a felmosórongy.

    Az a piaci eladó Marinéni, akitôl pl 20 dkg mandulát vettem legutóbb, s miután megrakta a karos mérleget
    s kijött neki a 20 dkg, még egy marokkal beletett a zacskóba grátiszként, az bizonyosan az 1 – es csoportba tartozik.

    Az a vállakozó, aki egy építkezéssel kapcsolatos témában megjelent nálam egy mercédesz terepjáróval, s akinek
    mikor a pénzrôl beszéltünk csillogott a szeme s remegett a keze, mint aki kokaint szopott, az bizonyosan a kettes csoportba tartozik.

    Pedig csak azt akartamn megtudni, a dologgal kapcsolatban, hogy elsôsorban a munka érdekli, amiért jött, vagy elsôsorban a pénz, és a többit leszarja.

    Igen sok példát tudnék mondani, igaz persze jómagam szeretek alkudni, de csak addig, amíg még a fair play
    szintjén maradunk, én csak azt akarom, hogy mint minden jó üzletben, mindkét fél jól járjon. Csak ekkor számíthatok minôségi munkára.

    A fenti esetben nekem méterenkénti díjszámítás már csuklóból nagyon gyanús lett volna.
    Eddig egy esetben volt nálam egy vállalkozó duguláselhárítani, de akkor egy másik melóval kapcsoltuk egybe a dolgot s a duguláselhárításért 5 ezret számított fel de megjegyezte, hogy ezt másutt 15-20 e Ft – ért szokta bevállalni. Ő nem méterre számol, hanem kiszállás és óradíj.

    Nálad lehet, hogy kijött a szélhámosok óradíja vagy 100 000 Ft – ra, ezért nem is csodálom, hogy felment a pumpa és eleged lett belôlük.

  9. Jókor jött figyelmeztetés volt ez. Múltkorában 3 órát szívtam egy elszúrt vonalvezetésű WC csatorna kitisztításával, amibe jó eséllyel a kisebbik lányom pelust dobott (A csőgörény végén annak tűnő cafatok voltak).
    Akkor megfogadtam kb a második kagyló le-föl-nél, hogy a következőre hívok egy szakembert.
    Hát nem fogok.
    A módszer megvan, mostmár kitaláltam egy verziót kagyló le-föl nélküli megoldásra is. A poralakú alumíniumreszelékes csatornatisztító viszi a pelust is. Csak precízen kell célbajuttatni – durva mennyiséget – és fel kell készülni a klórgázra. Amit nemigen értek, mert szerintem a hatóanyaga tömény NaOH. Mindenféle Cl nélkül.

  10. Ez a Septifos nem mar, valami bakteriális átalakítással dolgozik. Én évek óta használom és egész hatékonynak tűnik.
    Attól még a trisó is lehet jó, az biztos, hogy költségkímélőbb.

  11. 2 dolgot nem értek:

    1. Ha a vállalkozó ilyen vagyon/méter árat kér, akkor miért nem kérdeztél meg egy másikat is?
    2. Ha kifizetted a teljes összeget, akkor miért nem kértél számlát? Akkor lenne bizonylatod.

  12. @varanusz:
    1. Elsőre 20-25e közé saccoltam a műveletet. Ehhez illeszkedett a legrosszabb esetben max. 30e besaccolt ár.
    2. Mert akkor rájött volna még 27% áfa.

  13. A T-nel tenyleg ovatosan a bizakodassal. En besetaltam egy T-Pontba, megrendeltem egy csilli-villi kabeles netkapcsolatot, 40 mega netto, szerelo kijovetel elott hiv, hogy hat meg csak a kornyeken se megy ilyen kabel, csak a szomszed haznal, o akkor talan nem jonne ki.

    Szoval hivj fel egy T ugyfelszolgalatot, es ketszer kerdeztesd at, hogy halaltutibiztos-e, hogy ilyet tudnak neked szolgaltatni. A hivas ingyen van, cserebe _talan_ kibukhat, ha az uzletkoto vakon irt neked papirt.

  14. Sajnos én is abba a táborba tartozom, aki a T-nek akkor sem hiszi el, amit mond, amikor kérdez, tehát ha majd bemutattad a képet a sikeres 120/10-es speedtestről, akkor fogunk együtt örülni.

  15. T-val mostanában nekem is jó tapasztalatom van, múlt hónapban pl. nekem is lejárt a hűség az IPTV-re meg úgy az egész csomagra és 5 perces telefonbeszélgetés után meghosszabítottam úgy, hogy ugyanannyit fogok fizetni gyorsabb internettel is. :D

  16. Én úgy vagyok vele, h az a vállalkozó, aki nem mond pontos árat, hanem rámtolja a kockázatot, az nem korrekt. Saccoljon ő, találja ki, h hány méter lesz, az alapján adjon árajánlatot. Ő a vállalkozó, övé a kockázat. így értettem.

    Ha nem kértél számlát, akkor így is, úgy is a két faszi zsebébe vándorolt a végösszeg.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *