Day: February 12, 2013

Sivatag

Már összeraktam az előző írást, amikor nekiálltam webbankolni. (A CIB-nél lejárt az euró lekötésünk, ezt kellett valahogy átvarázsolnom az Erste számlára. A CIB-nél – mint ahogy írtam is – kiborult a bili, a gusztustalan marzs miatt onnan szép lassan elmozdítjuk a lekötött pénzeket.)

Igenám.

Februárban folytatódott a betéti kamatok csökkentése, így egyre kevesebbet fizetnek a bankok a pénzünkért. A normál lekötött betéti kamatok többsége nem fedezi a várható inflációt. Hiszen a kamatadót is figyelembe véve legalább 4,16 százalékot kellene kapni a pénzünkre ahhoz, hogy az egy év múlva várható, 3,5 százalék körüli inflációt a kézhez kapott kamat meghaladja. Ráadásul a számlaköltségek is apasztják a hozamot.
link

Hát igen, azok a bizonyos számlaköltségek. Kezdődött azzal ugye, hogy a marzs elvitte a lekötés 4%-os kamatát. Forintban most pont ugyanannyim van, mint amennyit anno lekötöttem. Oké. Akkor ezt most tegyük át egy másik bankba. Átutalási díj 0,206%, ami még nem is lenne annyira durva, de a minimum díj $13,04, ami kb. 3000 forint. Még akkor is, ha 1 eurót utalsz át. Nem tagadom, bepöccentem. A Köki Terminálon a két bank pár méterre van egymástól, gondoltam, kiveszem kápéban és átsétálok a másikba. Ekkor viszont 0,535%, ami több, mint 3000 forint. Kapják be. Először a marzzsal elviszik a lekötés kamatát, majd ha hozzá akarok jutni a pénzemhez, rámvágnak egy jó nagy összeget. Azaz fél év lekötés után 3000 forinttal kevesebb pénzem van.

Marad a ciha. Tényleg.

Olvasgatok

Ezt írja Zsiday Viktor:

“Elméletileg a 2008-as válság lezárta a hitelnövekedés korát. Mind a lakosság, mind a vállalati szektor erősen eladósodott, és a válsággal elindult az adósságleépítés kora. Volt már ilyen a világtörténelemben, és tudjuk, hogy jellemzően ezek után 10-20 évig tartott mire az adósság leépült (hitelundor, deleveraging). Ezalatt az időszak alatt jellemzően deflációs nyomás, alacsony növekedés, magas munkanélküliség, és az ezekből következő társadalmi feszültségek, gyakran háborúk jellemezték a világot.”

És mire számíthatunk, ha nyugdíjra takarékoskodunk?

“A konklúzió az, hogy sokáig alacsony lesz a világban a hozamszint (és lesz mindenféle pénznyomtatás), még akkor is, ha elindulna valamiféle infláció, és a kötvénypiacokon szinte bizonyos hogy negatív reálhozamot lehet majd realizálni a következő években. A kamatszinteknek a mélyben kell maradni, egyszerűen azért, mert nincs más lehetőség.

Ebből viszont logikusan következik, hogy a pénzben/kötvényben, bármiféle fix hozamú instrumentumban, ígérvényben megtakarítók kirablása (eufemisztikusan a “financial repression”, azaz pénzügyi elnyomás) tovább folyik, és folyni is fog még jó sokáig a világban, és ehelyett minden jobb: a részvény, az ingatlan, a föld, vagy bármiféle reáljószág…”

Azaz továbbra is a legjobb befektetés az élmények gyűjtögetésére, illetve az egészség megőrzésére elverni a pénzt. Öregen meg majd csak lesz valahogy.