<repulojegy>

Hamarosan itt a tavasz, megint beindult a kalandféreg. Idén a gyerekek már elkezdtek magukban repkedni, de azért lesz még egy közös túránk. Vegyünk rá jegyet.
Wizzair. Mert az új bankkártyám egyben Wizzair kártya is és szépen gyűlnek rajta a pontok. Persze ennyi idő alatt nem jött össze rajta 3 jegynyi anyag, de gondoltam, majd kiegészítem magáról a kártyáról. (Üdvözlő időszakban az is jól fizet.) Foglalási illeték: Mastercard 2000, Wizzair card 1700, pontok a számláról 0. Három jegy, oda-vissza, az bizony 6-os szorzó, ez pedig már átlépi a fájdalomküszöböt. A számlán nagyjából az összeg fele volt. Kísérlet. Fizessük ki a fele költséget számláról, a maradékot meg kártyáról, hátha ekkor is nulla marad az illeték. Nos, nem. Látszólag nulla, ahogy rágom át magam a formokon még mindig nulla, aztán már a fizetéskor veszi észre, hogy nincs annyi pénz a számlámon és gyorsan rávágja a 12000 forint pluszköltséget.
Oké, matekozzunk. Ha félreteszem a pontokat későbbre, most pedig – élve az üdvözlő időszak extra szorzóival – megveszem az egészet kártyáról, akkor kerestem 5000 forintot, de buktam 12000-ret. Nem jó biznisz. Akkor valahogy fel kellene tölteni a Wizzair számlát. Úgy tudom, automatánál fel lehet, de az plusz pénz bevitele a rendszerbe. Meg lehetne-e oldani anélkül?

<kerekpar>

Naná. Nemrég lopták el a bringákat, márpedig anélkül nem élet az élet. Alaposan feltúrtam a netet, mi legyen az utód, végül a Csepel Torpedo 3, illetve a Btwin Triban 3 fordultak rá a célegyenesre, aholis a Btwin győzött. Barnával kimentünk a Decathlonba, ahol a kifutó márkák között találtunk neki is egy montit. Megkérdeztem, mitől oyan olcsó, hiszen ugyanettől a gyártótól ugyanilyen, csak máshogy szinezett bringa egy tizessel volt drágább, de az eladó csak vonogatta a vállát. Kifutó termék. Úgy legyen. (Később meglett a megoldás, itt található mind a két különböző évjáratú modellről teszt.) Aztán némi kavarás, Barna méretében csak Debrecenben és Fehérváron van, de aztán kiderült, hogy már Debrecenben sem, gyorsan lecsaptunk az utolsó darabra. Majd felhozzák. Közben én megfogdostam a Triban3-at, tetszett. Otthon még ránéztem a neten, ott írták, hogy már csak kettő van az én méretemből a raktáron. Ebből jött az elhatározás, hogy nem várjuk meg a tavaszt. Szerencsére éppen most járt le egy lekötés, a nyugdíj várhat. Gyorsan áttoltam a pénzt a Wizz kártyára, megvettük a bringákat, egyből össze is jött a hiányzó pontszám a repülőjegyhez. (Plusz még a Decatlon is jóváírt 3000 forintot.)

Az már egy másik történet, hogy pont aznap szakadt le a hó. Kínomban a héten már a nappaliban tekertem, falhoz tolva a foteleket és a kanapét.

</kerekpar>

A vásárlás vasárnap történt, a Wizzair pontok kedd reggel jelentek meg a kártyán, onnan áttoltam a fapados céghez, szerdán reggel értesítettek, hogy megnőtt az egyenlegem.

<kipukkadas>

Aki sokat éjszakázik, az tudja, hogy a szervezet egyszer csak benyújtja a számlát. Ez nekem szerda reggel jött meg. Apró nüansz, hogy szerdán kora reggel rendszeres megbeszélés van a cégnél. Havonta kétszer, szóval nem visszük túlzásba, de nekem most pont sikerült beletrafálnom. Lenyomtam a telefont, majd visszaaludtam. Aztán felriadtam és soványmalacvágtában összekészülődtem. A metrón elaludtam, így két megállóval később kellett átugranom egy ellenjáratra. Naná, késtem, de még belefértem a 200 forintos zónába. Ami egyfelől még jó, másfelől, ha figyelembe vesszük, hogy összesen egy mondatom volt a két óra alatt (“Bocs, nem tudom, de majd utánanézek”), és azt sem most kellett volna elmondanom, akkor puszta pénzkidobás. Már az elején rácsavarodtam a radiátorra és arra koncentráltam, hogy legalább ne horkoljak. A megbeszélés után hazaaludtam magam a tömegközlekedésen, majd beledőltem a kanapéba és aludtam estig.

</kipukkadas>

Emiatt tudtam csak szerda este foglalkozni a jegyvásárlással. Beléptem a Wizzair oldalára, elégedetten vettem tudomásul a szép nagy számot a számlán, kiválasztottam a gépeket, kitöltöttem a kismillió formot, fizetés rendben, utolsó oké, homokóra, aztán megint homokóra, majd még mindig egy kis homokóra, végül egy kövér error. Mellette értesítettek, hogy a pénzt ugyan levonták a számlámról, de a foglalás nem sikerült, keressek másik járatot. WTF, a javából.
Oké, ügyfélszolgálat. Már korábban elmentettem a számot a mobilomba, hívtam. Erre a géphang közölte, hogy szerinte nincs annyi pénz a telefonomon, amennyi a híváshoz kell. Először nem is fogtam fel, azt hittem reklám és vártam a kapcsolást. Meg is történt. Szét. Újabb hívás. Ekkor már figyeltem a szövegre, de az értelmét csak a harmadik próbálkozásnál fogtam fel. Bakker, ez egy előfizetéses telefon, mi az, hogy nincs rajta elég pénz? Hát itt már mindenki hülye? Aztán megnéztem a weblapon és a fejemre csaptam. Az ügyfélszolgálatnak emeltdíjas száma van, én viszont gondosan letiltottam a 90-es körzetet. Jó. Szerencsére van vonalas is még a házban. A kapcsolás egyből összejött, majd a géphang közölte, hogy várjak az ügyintézőre. Közel másfél percig hallgattam azt a zenét, amelyről a marketingesek azt hiszik, hogy nyugtatja az ügyfelet. Emeltdíjas tarifával. Aztán felkapta a csajszi, utánanézett, megállapította, hogy valójában nem történt se foglalás, se levonás, lépjek ki, majd be és jól fogom látni az értékeket. Amikor megkérdeztem, hogy miért kaptam hibát, mondott néhány blőd dolgot, de mivel nálam egyik sem talált, végül abban maradtunk, hogy lépjek ki, majd be, ha az sem segít, telepítsek új böngészőt.
Jó. Kiléptem, beléptem, a pénz ott volt a számlán. Újabb nekifutás. Egyből megtaláltam, mi volt az előbb a hiba: azt a gépet már nem hozta elő a program. Hozott helyette ugyanabban az időpontban egy másikat. Egy jóval drágábbat. Azaz valószínűleg az történt, hogy a Chrome lekesselte az egy héttel ezelőtti menüt, én még abból választottam, miközben a valóságban már csak drágább jegyek voltak. “Leterítenek úgyis” – morogtam magamban József Attila verssorát. Eszméletlen, miket kavarok, hogy megspóroljam azt a 12000 forintot, és amikor azt hiszem, hogy sikerült, hirtelen megemelik az árat. 12000 forinttal.
De az igazi feketeleves csak utána jött. Kiderült, hogy az emelt árhoz már megint nincs elegendő pénzem a Wizz számlán. Kemény 800 forint hiányzott, de ugye azt már tudjuk, hogy ha ki kell pótolni kártyáról, akkor jön a 12000 forint foglalási díj. Á, nem káromkodtam. Most jöhet megint az a kör, hogy vagy veszek pontot, vagy költök valami pénzt. Körbenéztem. Hmm, a borhűtő elég üres, lassan fel kellene tölteni. De végül nem került rá sor, kiderült, hogy Nej hétfőn tankolt, abból simán megvolt a 800 pont – csak éppen át kellett tenni a Wizzair számlára. Újabb egy nap várakozás.

Csütörtök. Úgy ültem le a gép elé, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is megveszem a jegyeket. Beléptem. Aztán, habár nem szoktam, de most elolvastam egy izgő-mozgó flash reklámot. Azt mondta a Wizzair, hogy ma, és csakis kizárólag ma, minden webes vásárlásra 20% kedvezményt adnak. Kész. Ekkor röhögtem el kínomban magam. A 20% kedvezménnyel olyan mélységekbe esett a jegyár, hogy a végén még maradt is 8000 forintnyi pontom. Azaz ha tegnap meglett volna a hiányzó 800 pontom, akkor sikerült volna a legdrágábban megvennem a jegyet, ellenben így, hogy egy héten keresztül szopattam magam, sikerült pont beletenyerelnem egy akcióba, mellyel messze a legolcsóbb jegyárak jöttek ki.

Hát, így történt. A pénz persze nem maradt meg, első örömömben gyorsan lefoglaltam egy pont ennyivel drágább, de minden tekintetben jobb szállást az eredetileg kinézettnél.

</repulojegy>