Month: July 2009

Az egyetlen valódi okunk a derülátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelidíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával – a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve.

Ottlik Géza

Ez olyan szedett-vedett posz lesz. Egy csomó apróság gyűlik a noteszemben régóta, de nem akar összeállni egy épkézláb írássá. Akkor marad ilyen csalamádé.

Picúrból macska lesz

Például beszélgessünk arról, szerinted mi a legborzasztóbb látvány? Ugye, van egy csomó? Akkor mi lehet a legborzasztóbb, amit egy macskával kapcsolatban el tudsz képzelni?

Kismacska a root jelszóval? Az lófütty.

Én egy héttel ezelőtt szembesültem az igazi vérfagyasztó látvánnyal. Igen, írtam, hogy nem gyöztem ütvefúróval nyomni a plafonba a lyukakat. Vasárnap este hétkor teljesen ki voltam készülve. De befejeztem, minden lámpa a helyén volt. Egy utolsó, megfáradt mozdulattal dobtam oda az étkezőasztalra, a többi szerszám mellé, a fúrót. – Majd elpakolok egy kicsit később – gondoltam – most inni fogok egy sört.

Ekkor tűnt fel Picúr a teraszajtóban. A szájában egy gyík vergődött.
– Tűnsz innen, de azonnal! -ordítottam rá, miközben elkezdtem szaladni az ajtó felé. Mindent, ami útközben a kezembe akadt és eldobható volt, hozzávágtam.
Nem zavartatta magát, egy gyors mozdulattal elfutott mellettem, majd a nappali közepén elengedte a gyíkot. Az persze abban a pillanatban beskerázott a könyvesszekrény alá.

A macska diadalittasan vigyorgott.

Amíg hozzá nem vágtam apránként a fél lakást.

Igen, tudom, hogy ez a macska önzetlen válasza a gondozásra, a sok finom kajára, melyet tőlünk kapott. Tudom, hogy a macska alapvetően egy végtelenül önző állat, tehát ahhoz, hogy egy kaját behozzon a lakásba és odaajándékozzon nekünk, ahhoz durván komolyan kellett erőt vennie a természetén. Ennek ellenére lassú tűzön tudtam volna megsütni abban a pillanatban.
Végül hullafáradtan, abszolút kipukkadva, jó egy óráig üldöztem azt a tetves gyíkot egy seprőnyéllel a kezemben, mire visszazavartam az udvarra. Közben elhúztam helyéről szinte az összes könyvesszekrényt, íróasztalt, fotelt.

Picúr meg a teraszról röhögte végig az egészet.

(Valahol őt is meg lehet érteni. A szándék már régen benne volt – lásd a korábbi faágbehurcolási rohamait – de eddig még nem érte el a macskaság azon fokát, hogy ténylegesen élő állatot fogjon meg. Persze, hogy az egója az égig nőtt. Az is tény, hogy én, mint gazda, megbuktam. De abban a szituációban ma sem viselkednék másképp.)

A Pedofil

Remélem, a szembeszomszéd nem olvassa a blogot. Van neki egy fehér macskája, melyen Nej beszólása után rajtamaradt a Pedofil név. Végülis, nincs ezzel semmi baj, ez is csak egy név. A macskák úgysem így nevezik egymást.

Közjáték:
Ha szereted az ilyesmit, érdemes elmerengeni azon, hogyan fordította két különböző költő ugyanazt a verset. Egyfelől itt van Romhányi József alkotása, másfelül ugyanezt megtalálod Tótfalusi István fordításában. (Az utolsó vers az oldalon.) Én imádom Romhányi verseit, de ennél a konkrét példánál Tótfalusi jobb volt.

Szóval, Pedofil intenzíven elkezdte kerülgetni Gizit. Az alig kilenchónapos Gizt. Aki persze már tüzelt, vernyíkolva tekeredett fel mindenki lábára. Pánikszerűen vittük el állatorvoshoz ivartalanításra. Épp elég nekünk az a macskamennyiség, amelyik kóbor állatként téved be az udvarra.
Az állatorvos persze tette a dolgát, ahogy kell. Jó egy hét múlva Gizi ki is mehetett az udvarra. Az ablak mögül lestük az első útját.
Pedofil természetesen egyből mellé sündörgött.
Aztán gondolom Gizi közölte vele, hogy mostantól inkább legyenek csak barátok.

Tépőzár Gizella, The Trouble Cat

A problémás macska. Már az elején is látszott, hogy nem egy hétköznapi állatról van szó. Azt ugyan elviselte, hogy befogadtuk és enni adtunk neki, de barátkozni, azt nem barátkozott. Nem arról volt szó, ha a lányom felkapta, akkor nem karmolta halálra – de nem is dorombolt, nem is engedte el magát. Fogalma sem volt, hogyan kell kezelni egy ilyen szituációt. Szerencséje volt, hogy kapott egy patrónust: a más értelemben borzasztóan antimacska Picúrt. Félelmetes, hogy ez az idősebb macska mennyire megkedvelte.

Kajla bezzeg vele sem jött ki. Ez valami furcsa kettősség: Kajla a világ legkedvesebb macskája, ha emberről van szó, idegenekhez is egyből bújik, dorombol, ölükbe mászik – tényleg végtelenül kedves. A szállítókosarába készségesen mászik bele, bármit szeretnénk vele csinálni, mindenben partner. A világ legjobban kezelhető macskája. Ha emberről van szó.

Viszont a konkurrens macskákat nem bírja elviselni. Amikor Picúr idekerült, többször is rajtakaptuk, hogy szándékosan meg akarta ölni. (Picúr éppen az emeleti folyosón merengett, amikor Kajla egy szobából kitörve lelökte egy emelettel lejjebb. Úgy, hogy útközben még volt egy bántó sarkokkal bíró lépcsőkanyar is. De Picúr a talpára esett.)

Aztán amikor megjött Gizi, megváltozott a helyzet. Egyrészt Kajla megpróbálta megrendszabályozni a bagázst, Picúr viszont védelmébe vette a kicsit. Azt a kicsit, aki egész szépen fejlődött. Összekapta magát – és most már azt mondom, a világ leghatékonyabb macskáinak egyike. A macskaság esszenciája. Határozott, kegyetlen, önző. Lehet simogatni – ha ő is úgy akarja. (Dorombolni is megtanult, bár még eléggé vacakul megy neki.) Viszont semmi prédaállat nem menekülhet előle. Nem győzzük elvenni tőle a behordott bogarakat, egereket, madarakat, gyíkokat. A többi macskát szószerint terrorizálja. Kajla már haza sem mer jönni miatta.
(Sajnos. Én nagyon megszerettem, meg mégiscsak ő volt az első macskánk – de Gizi elüldözte a háztól. Őrjáratozik – és ha már csak meglátja, hogy Kajla a közelben van, akkor odavonul és amint az át akar mászni a kerítésen, rátámad. Kajla pedig, a korábbi debattőr, félve iszkol el. Mondtam már, hogy Gizi félelmetesen hatékony?)

(- Anyu, Anyu, nézd, itt egy Bagira!
– Igen kicsim, látom. Nézd csak, ott is van egy!
– És akkor még a virágtartóba bele sem néztetek – gondoltam, a trombitacserje kötözése közben.)

De Picúr, a korábbi patrónus sem járt sokkal jobban. Ugyan vele még barátkozik Gizi, de már felülről. Azaz játszik Picúrral, ha játszani akar. De pillanatok alatt helyrerakja, ha Picúr túlzottan bizalmaskodni merne.

A legdurvább viszont az, hogy Gizi eltökélte, ő lesz a legszerethetőbb macska a házban.
Eddig ugyanis Kajla volt – de őt már nem engedi be.
Picúr nem egy barátkozós tipus, de velem – egyedül – nagyon közeli kapcsolatot épített ki. Esténként a macska már tudja, mikor szoktam lefeküdni, odamegy az ágy mellé, amíg mosom a fogaimat, türelmesen vár, aztán amikor bebújok az ágyba, még mindig vár. Oda kell neki szólni, hogy gyere, te lüke. Akkor felmászik mellém, egy kicsit kéreti magát, én felhúzom a térdemet, a macska pedig odakuporodik mellém, és pár percig simogatom. Aztán egyszerűen csak a hátán hagyom a kezemet. Észlelni szokta, mikor álmosodom el, akkor lemászik, elvonul az éjszakai búvóhelyére.
Ezt az idillt igyekszik elvenni Gizi. Bejön a szobába, őrt áll. Fogalmam sincs, a macskák hogyan kommunikálnak, de ha ő is ott van a szobában, Picúr sokkal visszafogottabb. Eleinte még fel-felmászott hozzám, de Gizi utánamászott és közelről figyelte, mi is történik itt. Aztán Gizi már nem jött föl, csak nézett az ágy mellől – de Picúr észrevehetően feszültebb lett, egy percen belül felpattant, elszaladt.
Mostanában pedig már be sem jön a szobába.
Helyette Gizi vár rám és próbál hízelegve bemászni az ágyba.

Képzeld el mondjuk, hogy az Alien, miután kinyírta az űrhajó teljes személyzetét, egy erőltetett mosollyal megpróbálna odasímulni Ripley-hez egy simogatásért.

Természetesen szó nélkül ki szoktam vágni a folyosóra. Nekem Picúr a haverom. Aki viszont ilyenkor csak a folyosóról bámul be.

Így megy mostanában majd minden éjszaka.
Kivéve, ha úgy jön el az éjjel, hogy az esti ajtózáráskor Gizi kintmarad. Ekkor Picúr szószerint feltépi a hálószoba ajtónkat és jön bepótolni a több napos elmaradt simogatásokat. A kéretést is csak formálisan játssza el, egyből behelyezkedik a simogatós pozitúrába és legszívesebben egész éjszaka elviselné, hogy vakargassam. Szó sincs ilyenkor már arról, hogy figyelne arra, mennyire vagyok álmos. Aludni ráérek máskor is. Valahol jogos is, hiszen Gizi miatt megint pár napig be kell majd osztania ezt az élményt.

Eléggé komplikált helyzet, mondhatom. Ha szeretném visszakapni Kajlát, meg Picúrt a maga valójában, akkor el kellene passzolnom valahová Gizit. Gondolkodtam is korábban rajta – hiszen Gizi a világ legideálisabb macskája lehetne egy olyan háztartásban, ahol ő az egyedüli macska. Elvégre végtelenül hatékony, nagyon okos, végtelenül adaptív, végtelenül… macska. És ha egyedül van, akkor nem kellene senkivel sem osztoznia sem a szereteten, sem a kaján.

De mégsem merem odaadni másnak. Picúr ugyanis sülve-főve együtt van vele. Napközben együtt lófrálnak a kertben, együtt őrjáratoznak a kerítésnél – ezt tuti Picúrtól tanulták el – folyamatosan figyelik egymást és ahhoz képest cselekednek. Illetve nem cselekednek – de ezt elég nehéz elmagyarázni olyasvalakinek, akinek sohasem volt macskája.

Szóval, se vele, se nélküle. Ezért Trouble Cat. Miközben Kajlát meg már valószínűleg elbuktuk.

***-***-*****-*** ——**–*–*-*-*-*-* —–**-*-*-*-*-*-*-*-*-*-**-*–****-

Végül link. Érdemes elolvasni a tömérdek idézetet.