A monszunesők ellenére a kert egész jól áll. Nem tudom, hogy a hatalmas mennyiségű eső okozta-e, vagy csak egyszerűen itt volt az ideje, de ezerrel beindult a rododendron. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy sose fogom meglátni, milyen színűek a virágai. (Van egy olyan érzésem, hogy lesznek még erről a virágról fényképek: még messze nem nyílt ki rajta az összes bimbó.)
A másik oldalról viszont megint kipusztult egy cseresznyefa. Egyszerűen elképzelésem sincs, mitől. Megfogan, elkezd hajtani, jönnek szépen rajta a levelek – aztán egyszer csak elfonnyadnak, elégnek a levelei, és beáll a fa. Tavalyelőtt kettőt ültettem, abból az egyik nagyon szépen fejlődik, a másik viszont eljátszotta ugyanezt. A kertészetnél azt mondták, hogy valószínűleg megfulladt: a beoltási pont föld alá kerülhetett. Oké, tavaly kifejezetten figyeltem az ültetésre. És mégis. Permetezve volt gomba ellen, meg tetű ellen is. Nem értem.
Még egy gondolat erejéig visszatérve az esőkre: nem hittem volna, de ez a rengeteg víz felélesztette a nádakat. A tavaszi szárazság után én már keresztet vetettem rájuk: mindegyik barnára és keményre száradt, az összes leveleiket elhullajtották. Most viszont az egyik már teljesen él – és a többin is megjelent egy-két kósza zöld levél. Mondjuk, vizet aztán kaptak bőven: nem volt elég az eső, de amikor a záportározó megtelt, a melósok pont a nádak mellett lógatták át a kerítésen a szivattyú csövét is.
Ja, és a legjobb. Ahonnan kilopták a torzsás ecetfát, bentfelejtettek egy kis darab gyökeret. Most vettem észre, hogy a gyökér nem hagyta magát és új hajtást eresztett.
Torzsás ecetfa forever.
Recent Comments