Egy kicsi kert

A monszunesők ellenére a kert egész jól áll. Nem tudom, hogy a hatalmas mennyiségű eső okozta-e, vagy csak egyszerűen itt volt az ideje, de ezerrel beindult a rododendron. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy sose fogom meglátni, milyen színűek a virágai. (Van egy olyan érzésem, hogy lesznek még erről a virágról fényképek: még messze nem nyílt ki rajta az összes bimbó.)

Nagyítás

A másik oldalról viszont megint kipusztult egy cseresznyefa. Egyszerűen elképzelésem sincs, mitől. Megfogan, elkezd hajtani, jönnek szépen rajta a levelek – aztán egyszer csak elfonnyadnak, elégnek a levelei, és beáll a fa. Tavalyelőtt kettőt ültettem, abból az egyik nagyon szépen fejlődik, a másik viszont eljátszotta ugyanezt. A kertészetnél azt mondták, hogy valószínűleg megfulladt: a beoltási pont föld alá kerülhetett. Oké, tavaly kifejezetten figyeltem az ültetésre. És mégis. Permetezve volt gomba ellen, meg tetű ellen is. Nem értem.

Nagyítás

Még egy gondolat erejéig visszatérve az esőkre: nem hittem volna, de ez a rengeteg víz felélesztette a nádakat. A tavaszi szárazság után én már keresztet vetettem rájuk: mindegyik barnára és keményre száradt, az összes leveleiket elhullajtották. Most viszont az egyik már teljesen él – és a többin is megjelent egy-két kósza zöld levél. Mondjuk, vizet aztán kaptak bőven: nem volt elég az eső, de amikor a záportározó megtelt, a melósok pont a nádak mellett lógatták át a kerítésen a szivattyú csövét is.

Ja, és a legjobb. Ahonnan kilopták a torzsás ecetfát, bentfelejtettek egy kis darab gyökeret. Most vettem észre, hogy a gyökér nem hagyta magát és új hajtást eresztett.
Torzsás ecetfa forever.