Macskacsata
Hát… ez nem egészen úgy alakult, ahogyan elképzeltem.
Kezdjük a megható résszel. Meglepő, de Picúr és Gizi egészen jól összebarátkoztak. Az ötéves középkorú, meg a féléves szeleburdi. (Aki pár napja marcangolt szét egy USB kábelt.)
Most, hogy Gizella ki lett dobva, szaros képpel, Picúr meglehetÅ‘sen izgatottan sétált fel-alá a lakásban. Aztán egyszer csak felhangzott kintrÅ‘l egy vérfagyasztó macskasikoly. Egyszerre rohantunk a teraszajtóhoz Picúrral. Kimentünk, kerestük a kismacskát. Picúr elment a kerÃtésig és bánatosan nyávogott kifelé. Én ekkor bejöttem, a macska még bolyongott egy kicsit fel-alá, végül Å‘ is bejött.
Aztán félóra múlva eljátszottuk ugyanezt még egyszer, ismét sikertelenül. Ekkor jutott eszembe, lehet, hogy a bejárati ajtó mellé táborozott le, arra számÃtva, hogy ott úgyis ki fog jönni valaki. Kimentem… és ott is volt a szerencsétlen a kuka mellett. BehÃvtam. Aztán elmentem hátra és szóltam az udvaron még mindig veszettül járÅ‘rözÅ‘ Picúrnak, hogy bejöhet, megvan a Gizi. EgybÅ‘l megértette, begaloppozott.
Természetesen a kicsi behúzódott a kanapé alá, próbálta kiheverni a sokkot. Aztán ahogy lenyugodott, fölment az emeletre, ráfeküdt az ágyterÃtÅ‘nkre.
Mint nem sokkal késÅ‘bb Nej megállapÃtotta, még mindig szarral összekenve.
Ez a dög ugyanis nem pucolta meg magát mindenhol. És már volt kint annyiit, hogy az anyag derekasan rászáradt, belekötött a bundájába.
Végiggondoltam, mekkora meló lesz most ezt a macskát megpucolni… aztán ha közben megvadul, kergethetjük keresztül-kasul a lakásban, közben persze összeszaroz mindent.
- Inkább dobjuk ki az udvarra, aztán majd csak lesz valahogy - javasoltam.
- Ne beszélj hülyeségeket, inkább segÃts - torkolt le Nej.
Pedig elÅ‘tte néztem meg a neten, azt Ãrták, lehet macskát udvaron tartani, télen is.
Felvitte Gizit a fürdÅ‘szobába, beletette a mosdókagylóba. Nekem kellett lefognom. Nej megengedte a vizet… és elszabadult a pokol. Szokás szerint megint beleestünk abba a csapdába, hogy azt gondoltuk, egy félkilós állat nem tud kárt okozni. Nem, a francot nem. Karmolt, harapott, mint egy fúria. Pillanatok alatt több sebbÅ‘l vérzett mindkét csuklóm… és még én kaptam a kevesebbet.
Végül elengedtem Stitch-et, aki egyből betekert a franciaágy alá.
- Ne dobjuk ki mégis? - kérdeztem Nejt, miközben a sebeinket mosogattuk.
- Már vizes. Ráfagyna.
- A francba.
Elindult a hajtóvadászat. Én voltam a rossz rendÅ‘r, tereltem. Végül bebújt egy olyan fotel alá, amely mögött Nej rejtÅ‘zött. Óvatosan felkapta, megsimogatta. A macsek lassan lenyugodott. Különösen, mivel én csak messzirÅ‘l néztem. (Nem is csoda, hogy félt tÅ‘lem, úgy néztem ki ekkor, mint egy robotember: bÅ‘rkesztyű - pécsikesztyűpécsikesztyűpécsikesztyű - mindkét csuklómon pedig egy-egy bumszli törölközÅ‘ körbetekerve.) Aztán hoztam egy tál vizet, egy szivacsot… és Nej óvatosan, hogy a macska ne is lássa a vizes tálat, a szivaccsal mentesÃtette a bundáját.
Azóta mindenki a sebeit nyalogatja, egymástól jó távol.
November 24, 2008 at 03:20
Posted in: Háziállat
7 Responses
Te se vagy vidéki, ha netrÅ‘l tudod meg, hogy a macska kibÃrja kint télen :)))
Nekem bizonyÃték kellett, nem igéret. :-))
a macska igazi tulelo, siman kibirja.
Egy nedves ronggyal elég lett volna letörölgetni, azt simogatásnak érzékelte volna. De akkor nem lett volna ilyen szórakoztató ez a post…
A macska genetikailag kódolva utálja a fürdÅ‘vizet. De nagyon ritka, hogy a macska nem pucolja meg magát, akkor szokott ilyesmi elÅ‘fordulni, ha beteg, vagy sérült a szája, a lába. Úgy egyébként simán kibirja kinn, minusz huszban is, ha van egy zug, ahova bebujhat, és bevackolhatja magát, a falusi macskák nagy része nem lakásban lakik, hanem padláson, szénakazalban. Télire a szobamacska is kétszeres vastagságú bundát növeszt, azt lehet majd tavasszal szépen összeszedegetni kiskefével ágyterÃtÅ‘rÅ‘l, szÅ‘nyegrÅ‘l, fotelból, gazdi kabátjáról. Azért az édes, hogy Picur az ötéves és az asszonyos nevű Gizella a kölyök.
Egy nedves ronggyal elég lett volna letörölgetni
Végülis ez lett, a szivacs majdnem olyan, mint egy puha rongy. És most már ezt is tudjuk.
De nagyon ritka, hogy a macska nem pucolja meg magát
A rajtamaradt foltok a tarkója környékén voltak. Arra tippeltünk, hogy oda már nem ért el a nyelvével.
Azért az édes, hogy Picur az ötéves és az asszonyos nevű Gizella a kölyök.
Picúr is volt kicsi valamikor, nyilván akkor adta első gazdája a nevet. Gizi pedig nem Gizella, az csak hangulatfokozóként került bele a szövegbe. Egyébként onnan kapta a nevét, hogy volt Nejjel egy közös ismerősünk, egy Gizi becenevű csajszi - ő volt olyan határozatlan tébláboló, mint eleinte ez a macska.
Bocs, JoeP! Könnyesre röhögtem magam, annyira szórakoztató volt a sztorid. :-)))
Szegény macsek, azt hitte jó gazdit talált magának… :-)
Jó, de szigorú gazdit. :-)
Leave a Reply