Nej és Dóra két délutánon keresztül tortát sütöttek. Vasárnap délután vágták fel.
– Hmm, egész finom – jegyeztem meg – Kinek is van ma születésnapja?
– Dórának nemrég volt, nekem meg hamarosan lesz a névnapom.

Bakkerbakker. Tényleg. Mikor is? Húha.

– Akkor boldog szülinapot – fordultam Nej felé.

Röhögés. A francba… még mindig azon a clusteren jár az eszem.

– Mit kapok ajándékba? – kérdezte Nej.
– Egy napra felcsavarhatod a fűtést – vágtam rá.
– Nem ér! – háborodott fel.
– Miért, zavar, hogy más is kap belőle?
– Nem szép a torta – jegyezte meg Barna.
– Egyed behunyott szemmel – szóltam rá. Végül is… épp itt az ideje, hogy jópontokat is gyűjtsek.
– Érzitek benne a szeretetet? – kérdezte Nej.
– Ja, pont az előbb haraptam rá egyre.
– De tényleg nem szép a torta – ragaszkodott a tényhez Barna.
– Mihez képest? – kérdezett rá Nej.
– Hát, Anyához képest mondjuk szép.
– Barna, szerintem ne menj tovább ebbe az irányba – adtam az atyai tanácsot.
– Akkor kérek még egyet.
– Ebből a rondából? – förmedt rá Nej.
– Nekem már mindegy.

Itt voltam kénytelen magára hagyni a társaságot, mégsem illik egy éles clustert sokáig elfektetve hagyni. Kár érte, jó délutánnak indult.