Olvasom, Winkler is bele van zúgva a Megyeri-hídba, nem csak én. Naponta elmegyek mellette, gyönyörű nappal és gyönyörű éjjel. Mármint nem a Winkler.

Persze nem én lennék, ha nem gondolkodtam volna el róla, hogy mitől is szép? Aztán rájöttem: a magasságától. Hülye dolog ez, hiszen a híd vízszintesen ível, általában valami víz két oldalát köti össze. És mégis. Nézzük meg: gyönyörű darab az Erzsébet híd, akár a régi, akár az új. Remek példányok például a Brooklyn-híd, vagy a Goldengate. Mindegyikre igaz, hogy nem csak összeköt, hanem magasra is ível. Ellenpélda: a Lágymányosi híd a semmitmondó ostor lámpatestekkel… vagy például egy roppant praktikus, de baromi ronda pontonhíd. De nézzük meg Prágát: a Károly-híd végében ott magasodik egy torony, a hídon pedig végig ott állnak a magas szobrok. Ehhez képest a szomszédos hidak… ipari hidak, semmi szépségük sincs. Meg magasságuk sem.

Vízszintesen praktikusak. Függőlegesen szépek.
Mint egy keresztrejtvény.

ps.
Aztán persze vannak kivételek. A Bay bridge, mely ronda. És a kilenclyukú híd, mely szép.
A fene se tudja.