Nej is ráállt a teákra, így most már külön-külön teapolcunk van. Ez jó.
Ma éjjel gondoltam, lopok tőle egy gyümölcsteás filtert. (Nekem csak ébrentartós teáim vannak, azt meg elég snassz közvetlenül elalvás előtt inni.)
Ekkor találtam meg a következő gyöngyszemet: Milford vérnarancs tea. Hozzáadott C vitaminnal.
Na, ez annyira kiverte a biztosítékot, hogy egyből elszállt a kezdődő álmosságom. A C vitamin ugyanis olyan 60 fok körül elbomlik, a teát viszont lobogó vízzel szoktuk előállítani. Azaz mire ihatóra hűl, addigra már híre-hamva sincs a C vitaminnak.
De baromi jól mutat a tea dobozán. Vevőmágnes.
Mint a másik kedvencem, a zöld tea aromájú tusfürdő.
2009. July 14. Tuesday at 08:22
Véletlenül nem a zöldteás, hanem a zölddinnyés-licsis tusfürdőt fotóztad le :)
2009. July 14. Tuesday at 09:44
Szerintem ez rossz szokás, hogy forrásban lévő vizet teszünk a teára.
Forralás után meg kellene várni hogy 60 fokra lehüljön és azt használni.
Legalábis a zöld teánál mindenképpen ez a javasolt módszer.
2009. July 14. Tuesday at 09:53
Én 90 fokot tudok, de ezen nem veszünk össze. Egyébként a forralás nem véletlenül alakult ki. A középkorban a Távol-keleten ezt találták ki a szennyezett víz ihatóvá tételére: felforralták és teafüvet dobáltak bele. 60 fokos vízben nem pusztultak volna el a bacik.
2009. July 14. Tuesday at 09:53
varanusz:
Nem az a kép üzenete.
2009. July 14. Tuesday at 10:09
A forralt vizet kell visszahűteni teafajtánként eltérő hőmérsékletűre.
A borokat sem egyféle hőfokon iszod
2009. July 14. Tuesday at 10:11
Naaa, igen milyen világban élünk, ahol a bútorfényező és a tusfürdő “igazi” citrom aromával készül, de az ital amit beléd tolnak az csak citrom “ízű”.
2009. July 14. Tuesday at 10:23
CsasZ:
Mégha csak citromsav lenne. Egyetemistaként részt vettem egy KK-ban, ahol azt kutattuk, hogy a citromsav hány százalékát lehet a jóval olcsóbb almasavval helyettesíteni anélkül, hogy jelentős ízváltozás következne be.
2009. July 14. Tuesday at 10:44
Hvala:
Igazad van, csak a hasonlat sántít egy kicsit. A bort tényleg különböző hőfokon iszom, a teát viszont mindig azonoson: amikor már nem égeti a számat. :)
2009. July 14. Tuesday at 11:39
Az igazság az ,hogy egy kicsit csalódott vagyok.Mindent olyan alaposan ,rákészülve csinálsz.A teával elég mostohán bánsz,pedig nem akármilyen élvezet:-)))
2009. July 14. Tuesday at 13:25
Akasztják a hóhért. :-)
Én szoktam mondogatni az embereknek, hogy igenis foglalkozzanak azzal, hogy milyen bort isznak, ismerkedjenek meg az ízekkel, finomítsák csak bátran az érzékelő képességüket, hiszen ez egy remek mód arra, hogy puszta agymunkával fokozzák az élményeiket.
Alapvetően teás ember vagyok, tudom is, hogy mi a különbség a fehér, a sárga, a zöld (japán v. kínai), a piros éa a fekete tea között – nem is beszélve a gyümölcs- vagy a gyógyteákról. De a hőmérséklettel való variálás soha nem fogott meg. Úgy érzem, hogy a forró teának van a leggazdagabb aromája, mind belélegezve, mind megíva. (A C vitamin meg egy másik történet – azt nem teában oldva fogyasztom.)
2009. July 14. Tuesday at 18:31
Jut eszembe, senki nem olvasta össze a két flakkon feliratát?
2009. July 14. Tuesday at 18:46
jaj ez fajt.
2009. July 14. Tuesday at 21:56
én rögtön!
2009. July 14. Tuesday at 23:57
De összeolvastuk. És még tisztán emléxünk arra a 10-15 évvel ezelőtti időszakra, amikor először szembesültünk a poénnal. antalimre.hu? Vagy rádszakadt a hix-móka arhivuma? :)
2009. July 15. Wednesday at 06:40
:-D
De a kep azert is hasznos volt, mert igy nem felejtettem el mosogatoszert venni. :-) Egy apro kosz mindenkepp jar erte. Oke, jar erte egy hatalmas is ;-)