Day: May 26, 2008

A hajtépés folytatódik

Hosszú küzdelmem a hardverrel még nem ért véget. Úgy terveztem, hogy ha elcsitulnak körülöttem az események, újra cserélem az ideiglenes hardvert a gépben – hiszen az egyre több virtuális géphez kell a 4 GB RAM, ahhoz meg már új színész kell.
Aztán az események nem csitultak el ugyan, de a sors és én csak hazavágtuk annyira a régi gépet, hogy megérett a cserére. Került bele Celeron Core Duo, egy Asus P5B alaplap és 2*2 GB Kingmax RAM.
Ma este raktam össze, elsőre minden beröffent. Naná. Egy apróság bántotta csak a szememet: azt írta a boot képernyő, hogy 3008 MB RAM. A nénikéd. Ha visszagondolok, úgy indult az egész, hogy az eredeti alaplapom nem bírta el a 2*1GB RAM-ot – pedig bírnia kellett volna. De nem. Csak. Aztán kaptam egy másik alaplapot, azzal már elment – de azt meg nem lehetett tovább bővíteni 4 GB-re. Ezért ment a gyereknek, én meg beruháztam. Egy olyanba, mely papíron bírta volna a 4 GB-t. De nem. Csak.
A guta majdnem megütött. Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire bizonytalanul vehet bármit is az ember. Most vigyem vissza az alaplapot vagy a RAM-ot… vagy hagyjam az egészet a fenébe és menjek el kertésznek egy horvát szigetre?
Nyilván végigtúrtam a BIOS-t. Minden tökéletesen, maximális, de nem túlhúzott teljesítménnyel muzsikált, minden rendben volt – eltekintve a memóriától. Oké, a gépkönyv magyarázta, hogy XP alatt baj lesz a 4 GB memóriával – de azért a BIOS-nak még kutya kötelessége lenne látnia.

Nem csigázom a kedélyeket tovább, internet power, itt a megoldás:

BIOS > Advance > Chipset > North Bridge > Enable Memory Remap Feature

Kurvára eldugva ám, ráadásul amikor belépsz, csúnyán megfenyeget, hogy csak akkor nyúljál hozzá, ha tudod, mit csinálsz – egyébként az alaplap lelövi a kutyádat.

Komolyan, sírok.

A fejlettebb lény

Reggel a ruháimat pakolásztam, az ingemet hajtogattam az ágyon. A macska, szintén az ágyon fekve lustán nézte, mit is tevékenykedek. Éppen a kordbársony nadrágom volt a kezemben, amikor eszembe jutott, mennyivel is fejlettebb lény vagyok, mint a macska. Végiggondoltam, milyen hosszú út vezetett odáig, hogy itt van a kezemben ez a tapintásra, szemre is kellemes anyagból készült nadrág, melynek megvan az a különleges, rejtett tulajdonsága is, hogy kifejezetten jól bírja a dörzsölődést. A macska még csak fel sem tudja fogni ezt az egészet.
Aztán az órára pillantottam: 7.21. Hoppá. Igyekeznem kell. Délelőtt megbeszélésem lesz, a kerékpárút 90 perc, utána még jó félóra zuhanyzás, átöltözés, szutykolódás, meg még legalább 10 perc, mire itthon összepakolok. Nincs időm. Éppen késéshatáron vagyok.
Aztán ránéztem megint a macskára. Az volt az arcán, hogy ‘Oké, láttam mit csinálsz. Már nem érdekel. Légyszives húzzál el minél hamarabb, hadd lustálkodjak tovább az ágyban.”

Fejlettebb??