Tudja Safranek, én igazi macskát akarok faragni magából…

Ez lett a jelszó, miután Attila leszedte Picúrt a fáról. Végülis, mennyire égő már, hogy van egy macska, egy olyan állat, melynek az igazi otthona a ház körüli természet – és erre ez macska meg olyan idétlenül forgolódik benne?
Van az udvarunkon egy négyméteres ecetfa, girbegurba ágakkal. Kiváló fa arra, hogy a macska gyakorolja a mászást. Azt találtuk ki, hogy naponta egyszer feldobjuk a tetejére, aztán próbáljon lejönni.
Mondanom sem kell, a másik macska vigyorogva rohangál fel-alá a fán.

Nos, tegnap Picúr megirigyelte ezt a vigyorogva mászkálást, mert teljesen magától nekiindult. Óvatosan, körültekintve, centiről-centire haladt. Felért a feléig, pihent egy nagyot. Aztán folytatta, egészen addig, amíg a tetejére nem jutott. Utána pedig visszamászott. Ma reggel, amikor kiengedtem, akkor pedig már lendületből tekert fel a fára.
Még csak felhajigálni sem kellett.