Nos, előljáróban azt kell mondjam, azon személyek emésztése, akik egy epehólyag méretű folytonossági hiánnyal rendelkeznek, nem túl acélos. Eldohog ugyan magában, de nem tökéletes. Ez leginkább a klotyin mutatkozik meg, intenzív hang- és fényjelenségek formájában.
Nincs is ezzel semmi baj. Csak egy kicsit kellemetlen olyan helyen dolgozni, ahol a létszámhoz képest kevés a vécé.
Ma is így történt. Éppen a kabinban próbáltam Jedi lovagként az akcióra koncentrálni, amikor nyílt az ajtó és bejött valaki. Ilyenkor az ember maradék méltóságát összekapva gyorsan visszafogja magát, mert azért mégse.
De vannak olyan piszok alakok, akik csúnyán visszaélnek a helyzettel.
Mint például ez a mostani briganti.
Eleve tök lassan jön be, majd megáll a mosdónál. Áll. Talán nézi magát a tükörben? Majd kezet mos. Slanyálás előtt. Becsoszog. Csobogás. A szerszám szuttyogtatása. Még mindig. Még mindig. Az ilyen ember miért nem hord magával elemes hajszárítót? Vagy hajsütővasat. Végre zippen a zippzár. Elindul kifelé.
Ekkor csörren meg a telefonom. A csóka odakint megmerevedik. Lehet hallani, mert megszűnik még az egyensúlyozás okozta halvány zizegés is. Vár. Gyorsan előkapom a mobilt, megnézni, ki az – hogy majd visszahívjam. Le van tiltva a hívószám kijelzés. Ó jaj. Lehet, hogy a Szerencsejáték RT-től keresnek, hogy az én címemet dobta ki öttalálatosnak a gép, dacára annak, hogy lassan már egy éve nem vettem lottószelvényt. Vagy lehet, hogy az Öreg Király az és értesít, hogy az én pályázatomat fogadták el a fele országra. (A királylányra nem pályáztam, az már megvan.) Bármi lehet… de az a gazember ott áll az ajtó előtt és várja, mit fogok csinálni.
Határozottan kinyomom a telefont. Így járt. Így jártam.

A hapi csalódottan kicsoszog. Meg lehet a véleménye rólam. Még fogat mosni is elfelejt a mosdókagylónál.