Month: February 2007

Eszméletlen, hogy át vagyunk politizálva. Megláttam ezt a címet a Népszabadságban: “Te talán láttál már pomogácsot?” – és egyből a Teve utcai lövöldözésre gondoltam.
Aztán persze nem, Gyermekirodalmi Fesztiválról szól a hír.

Hint: Aki elsőre nem érti, mi az összefüggés az Írószövetség egykori elnöke és a vandál erőszakoskodók között, javaslom, olvasson egy kis Négyszögletű Kerek Erdő-t.

Ez kellett csak! Csak úgy zengett az erdő a sírás-rívástól. Zordonbordon meg pöffeszkedett nagy boldogan. Hiszen éppen ezt akarta.
– Begyulladtatok, mi? Na, akkor megyek is… És mondom: csak a harc segít. Fel kell venni a kesztyűt. Höhö! Meg kell küzdeni a pomogácsokkal… Na, isten veletek!
Sarkon fordult, csak a háta közepét látták. Az is egyre kisebbedett. Ment döngő léptekkel, csak úgy reszkettek a fák, nevetgélt, hahotázott, csak úgy rezegtek a levelek.
Vacskamati tétován utána lépett.
– Jaj, ne hagyj itt bennünket, kedves Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon! Jaj, mi lesz velünk!
Siránkoztak volna tovább, de Dömdödöm erélyesen rájuk szólt:
– Dömdödöm!
Mintha késsel vágták volna el a zajongást. Döbbent csend lett. Vacskamati odaóvakodott Dömdödömhöz. Suttogva kérdezte:
– Ebben egészen biztos vagy, Dömdödöm?
– Dömdödöm – mondta határozottan Dömdödöm.
Bruckner Szigfrid dühösen felhorkant:
– Te mindig egészen biztos vagy mindenben. Te mindent jobban tudsz. Hogy mered azt állítani, hogy pomogácsok egyáltalán nincsenek?
Szörnyeteg Lajos Dömdödöm védelmére kelt.
– Miért, te talán láttál már pomogácsot?

Valakiről megállapítod, hogy hajlamos mások háta mögött rosszat mondani az illetőkről.
Hogyan figyelmezteted a barátaidat? Elmondod nekik, hogy vigyázzanak azzal a valakivel?

Na de… a háta mögött?

Mostanában űrlapok kitöltögetésével ütöm agyon ráérő időmet. (Miiit??) Nemrég rágtam át magam az ügyfélkapus éves adóbevalláson, tegnap töltöttem ki négy évre visszamenőleg a NYENYI adatlapokat (micsoda agyrém, istenem)… ma pedig szóltak, hogy itt az ideje kitölteni a havi adóbevallásokat. Naná, ügyfélkapusan. És tessék észrevenni az apró részleteket: nem egy darab havi bevallást, hanem bevallásokat. Konkrétan a 0701, illetve a 0605 kódjelűeket. És alapvetően szerencsésnek mondhatom magam, hogy kimarad az életemből a 0708/0708M űrlapsorozat, mivel nemhogy más után, de magam után sem fizetek járulékot. Legalábbis, a mellékállásból.
Fontos, már csak a lelkinyugalmunk megóvása szempontjából is, hogy ha az ember észleli, hogy szívóágon van, akkor minden különböző hepciáskodás nélkül próbálja meg végigélvezni a folyamatot – mást úgy sem tehet. Lemondóan letöltöttem az abev2006 mai verzióját, a szükséges űrlapokat, telepítettem az egész kócerájt, majd szétnéztem, mi a mai program.
És nem értem. De nagyon nem. Csupa olyan hülye mezőkbe kellett számokat írnom, hogy pl. mennyi autógumit adtam el ebben a hónapban, mennyi pénzt adtam az Eximbanknak, mennyi szakképzési járulékot kell fizetnem… meg ilyen marhaságok. Egy darab olyan rovat sem volt, hogy akkor most mennyi is a havi bevételem, mennyi lett a kiadásom, azaz mennyi a havi sarc.

Ez nekem gyanús. Ebből büntetés lesz.
Mert nem értem.

Lassan tíz év rutinjával pontosan tudom, hová kell állnom, hogy pont előttem legyen egy metróajtó. Amikor húz be a szerelvény, már az ablakon keresztül kilesem, melyik hely lesz az, ahová ülni fogok. Amint megálltak a kocsik és kinyíltak az ajtók, határozott léptekkel a kinézett helyhez sietek, ledobom magam – majd legalább ennyire határozottan, egyből elalszom.