Most egy nagy titkot fogok elárulni: semmi közöm sincs az időjáráshoz. Nem én alakítom.
Azért tartom fontosnak ezt az év ezen időszakában leszögezni, mert pár nap múlva itt lesz a nemszeretett névnapom. Az egy dolog, hogy nem túlságosan tetszik a név. Sokkal durvább, hogy 19-én már reggeli közben meg kell erősítenem a lelkemet, hogy a nap során se az egyes családtagokat, se a kollégákat, se a barátaimat ne töröljem egyből képen, amikor már messziről somolyogva közelítenek és elsütnek valami ócska poént a zsákban melegről – mely szakállas poénhoz természetesen olyan jó képet kell vágni, mintha most hallottam volna először.
Ráadásul az időjárás miatt is izgulhatok. Ha tényleg megjön addig a tavasz, akkor nincs olyan nagy baj. Az emberek mosolyognak és azt mondják, tényleg. Ellenben ha kitart a tél a névnapomig, akkor botrány van. Akkor lapáttal kapom a beszólásokat. Hogy miért nem hoztam meleget. És lehet, hogy tényleg csak tréfálkozni akarnak, de nem lehet nem észrevenni az ingerültséget az emberek hanghordozásában.
Szóval leszögezem még egyszer: nem, nem én alakítom az időjárást.
Zsákom sincs és különben is, lyukas.