Uszodai anziksz

Van egy furcsa fazon az uszodában. Minden nap ott látom. Géza – nevezzük csak így – minden jó szótól felragyog, boldogan meséli, hogy milyen sárkány is a neje. ‘És akkor azt mondta, képzeld…’ mondja és vigyorog.
Úszni még nem láttam, pedig nem öreg és meglehetősen atlétikus alkat. Leül a medencéhez legközelebbi padra, nézi a fel-alá tempózó embereket. Időnként melléül egy-egy haver, beszélgetnek egy jót.
Így tölti a délutánját. Miközben neje otthon sárkánykodik egyedül.
……….:::::::…..:.:::.:::::::::…….::::::::::..::.::::::::::::::
Zuhanyoztam, egyedül. Aztán bejött három, meglehetősen sötétbarna srác. Kettő borzalmasan szőrös. Hangosan beszélgettek, gyanúm szerint arabul.
– Na, jófajta embereket fogtam ki – gondoltam.
Aztán gyorsan elszégyelltem magam.
– Fúj. Ronda előítéletes vagy, JoeP. Nem szabad.
Amíg pironkodtam, a mellettem zuhanyzó srác jó hangosan leszívta a taknyot a szájába és belecsulázott egy szaftosat a zuhanytálcába.
Néha van értelme az előítéleteknek is.
:::::……….::.:.:.:.:.:::::::………::::::::::::……………:::……….
Ahogy hazaérek az úszásból, mindig bekenem a hónom alját Fenistillel. (Nem bírja a klóros vízet.) Azzal a Fenistillel, mely a könyvespolcomon van, közvetlenül a Pritt univerzális ragasztó mellett. Mely ragasztó a megszólalásig azonos csomagolásban van, mint a Fenistil.
Egyszer nagyon rá fogok baszni.

Bérlet

Lassan nyithatnék egy külön kategóriát a BKV-s írásoknak.
Múlt héten nem igazán voltam beszámítható, a hétfő pedig 6-ára esett. Ez egyben azt is jelentette, hogy rögtön reggel bérletet kellett volna vennem. Piszok hosszú sor állt a Határ úti állomásnál. Amíg ácsorogtam, benéztem a pénztárcámba… nos, majdnem üres volt. Automata… az nincs még a környéken sem.
Gyorsan stratégiát váltottam. Veszek itt egy jegyet, az újpesti végállomáson már van automata, ott veszek ki pénzt és veszek bérletet. Ez azért is jó, mert a Határ úti jegyautomatánál sokkal rövidebb sor állt – és gyorsabban is haladt. Amikor sorra kerültem, akkor láttam, hogy nem véletlenül: az automata válogatás nélkül minden pénzérmét visszadobott. Mehettem vissza a bérletes sor végére. (Itt már komolyan elgondolkodtam, hogy egy nagy nekifutással áttörök az ellenőr kordonon.)
Amikor sorra kerültem, a nő elnézést kért és elment telefonálni. Ha jól láttam, az előttem kiadott ÁFÁ-s számlát ellenőrizte(?) le. Pár perc múlva már kérhettem is. A biztonság kedvéért még megkérdeztem, hogy lehet-e kártyával fizetni, de nyilván nem lehetett.
A többi már rutinmunka volt. Vettem egy jegyet, elutaztam Újpestre, vettem ki pénzt, végigálltam még egy kilométer hosszú sort (ugye idén már lassabbak a sorok, mert az utasok zöme ÁFÁ-s számlát kér) – és már volt is bérletem.

Eddig azért kimaradtam ebből a toszulásból, mert mindig időben vettem meg a bérletet. Most úgy alakult, hogy nem tudtam – és megtapasztaltam, mennyire átüt az ügyfélcentrikusság a cégen.
Hogy egy kifejezetten forgalmas csomópontban nem működik az egyetlen jegyautomata azon a napon, amikor várhatóan hatalmas tömeg fog sorbaállni… hogy ha már nincs közel-távol bankautomata, akkor esetleg megoldanák, hogy bankkártyával is lehessen fizetni, elvégre nem mindig van az embernél húszezer forint a család bérletszükségletére… eh, biztos én vagyok a hülye, már megint álmodozom.