Csak a rögzítés kedvéért

Lehet, hogy már unjátok. Én is csak a jelenség rögzítése miatt írok újra meg újra erről a katyvaszról.
Ma reggel, metró, ellenőr kordon. Ordibálás, veszekedés, nyolcan veszik körül a magából kikelve ordibáló hapit. Fogalmam sincs, hogyan fajulhatott idáig a helyzet, de két mondatot ki tudtam szűrni a cirkuszból:
– Én próbáltam magukkal normálisan beszélni, de ha máshogy nem lehet, akkor ordítok! – ordítja a srác.
És megint kiesett a már múltkor is furcsállt mondat a hivatalos közegek szájából:
– Itt maga akkor sem fog bemenni, ha érvényes jegye lesz! – ordították.
Ekkora úr lenne egy ellenőr?

Mindenesetre úgy látszik, az emberek kezdik elveszteni a türelmüket.

……::::…………::::::.::.:.:.:..::…:::::::::::::::::::::::::……..

A másik rögzítendő dolog: 56. Nem, félre a reflexekkel, ez nem évszám. Ennyire vittem le az uszodai rekordomat. Már tegnap is nagyot alakítottam, amikor 57 percre nyomtam le az abszolút rekordot, de ma nagyon nagyot úsztam. Igaz, a tűdőm még a buszon is annyira sípolt, hogy a sofőr többször is hátrajött megnézni, melyik kerék ereszt.
Swim like a hell.

Balfék

Elég szomorú, milyen politikusok jutottak nekünk.
Olvastam Tomcat legújabb ‘balhéját’ és nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Arról van szó, hogy a múltkori krémeshajigálás után elmentek egy sátorba, ahol Demszky Gábor szervezett egy kötetlen beszélgetést. Elmentek… és nem csináltak semmit. Ezzel idegileg teljesen kikészítették a stábot.
Na most elmesélem, mit csinált volna egy nagyobb formátumú politikus. Ahogy megtudta volna, hogy ott van Tomcat és egy haverja, elszalajtotta volna valamelyik sameszát, hogy szerezzen öt percen belül egy tálca krémest. Majd bement volna, külön mosollyal üdvözölte volna a bajkeverőket és elkezdte volna higgadtan az előadását. Aztán amikor bevitték volna a tálca krémest, lassan kicsomagolta volna, elnézést kért volna a hallgatóságtól, odasétált volna az ominózus asztalhoz és rejtélyes mosollyal kivárt volna egy kicsit. (Természetesen gondoskodott volna róla, hogy erről a pillanatról készüljön egy csomó fotó.) Majd amikor már elég nagy lett volna a feszültség, letette volna az asztalra a krémeseket, hozzáfűzve, hogy fogyasszák egészséggel, a múltkori úgyis pocsékba ment.
Másnap az összes sajtótermék azzal lett volna tele, hogy milyen frappánsan vágtak vissza a provokátornak.
De nem, nálunk csak görcsösen remegő arcok vannak.
Az egy dolog, hogy Demszkynek ez nem jutott eszébe. Az már húzósabb, hogy a körülötte sertepertélő tanácsadóknak sem ugrott be, hogy mekkora ziccer van előttük. De a szégyen az, hogy az SzDSz teljes gagman csapata – akiket állítólag felhívtak – ugyanilyen impotens volt.
Ilyen közéleti garnitúra mellett persze bátran akciózhat bárki.