Nem igazán értem

Megint bringa. A közelmúltban vettünk egy trekking kerékpárt, mert… mert terveink vannak, de erről majd később. A márkát úgy választottuk ki, hogy egy nagyon kedves ismerősömnél kipróbáltam egy hasonló jószágot és meglepően jól mozgott. Mármint a kerékpár.
Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de az ismerősömben annyira túltengett az önbizalom, hogy közölte, ő, a saját monty bringájával simán legyőzne egy Budapest – Esztergom távon. Udvariasan mosolyogtam. Úriember biztosra nem fogad. Nekem egy könnyű, pengevékony országúti versenybicajom van, ez meg azért mégis csak egy nehéz, nagytestű erdei bringa.
Még a salzburgi túra előtti őrületben sikerült megvennünk az új kerékpárt is. Nem tudtam kipróbálni. Barna egyből lenyúlta munkábajáráshoz. Most, ezen a hétvégén lett volna lehetőségem meghajtani, de most meg Nej jelentette be az igényét.
Márpedig nagyon fentem a fogamat, hogy úgy tegyek vele, mint Singer a találmányával. Van egy standard 25 kilométeres edzőköröm, ezen a héten is megtettem négyszer. Jó lenne megnézni, hogy mit tud ezen a terepen az új gép. Végül vasárnap késő délután összekaptam magamat.

Innentől a tények:

  • A héten a legjobb időt kedden futottam: 25,41 km, 1 óra 04 perc 01 másodperc, 23,82 km/h átlag.
  • A napi rendszeres bringázásoknak kipihenten szoktam nekivágni, valamilyen délelőtti időpontban.
  • Most, vasárnap, már volt negyven kilométer a lábamban. (Nejjel csavarogtunk a városban.) Nem igazán voltam üde és friss.
  • Induláskor elbambultam. Teljesen feleslegesen bementem egy időrabló körforgalomba, melyből elég nehezen szabadultam ki. Ez egész pontosan 2 perc 21 másodperc időveszteséget jelentett a plusz 430 méteres távolságon, legalábbis a megszokott körömhöz képest.
  • A mostani futam eredményei: 26.03 km, 1 óra 04 perc 07 másodperc, 24,36 km/h átlag. Ha kiveszem a hülye körforgalmas kerülőt, akkor 25,6 km, 1 óra 1 perc 46 másodperc, 24,87 km/h átlag.

Érted? Országúti versenycangával a heti legjobb átlagom 23,82 km/h volt. Ezzel a virsligumijú (4 cm), 20 kilóval nehezebb, borzalmas légellenállású trekking bringával, úgy, hogy fáradtan indultam neki, 24,87 km/h.

Mi van itt? A világegyetem nagyon nem úgy viselkedik, ahogy elvárhatnám tőle.

Elég sokáig csak ültem a laptop előtt és próbáltam megfejteni a titkot. Páronként összehasonlítottam az egyes szakaszokat. Tudom, hol van lejtő, tudom, hol van emelkedő, tudom, hol kell sokszor fékezni és hol lehet gátlástalanul menni. Nos, a helyzet az, hogy egy terepfajta kivételével mindenhol a versenybringa nyert. Emelkedőn, lejtőn súlyosan alázta a trekkinget. Viszont a sima, sík terepen – magyarul az országúton – a trekking lenyomta a másikat. Az országúti versenyt. Hihetetlen, de így van. Ha a trekking beindult, ha jól meghajtottam, akkor ment, mint a golyó.
Nehéz elfogadni, de ki lett mérve. És annyira nem zavar. Sőt.

9 thoughts on “Nem igazán értem

  1. Nekem is van ismerősöm, aki vallásosan hisz az országúti bringában. :)

    Nekem azért nem tetszik, mert valahogy mégsem igazán való országútra (paradoxon?), mivel az utakon az kis vékony kerék nagyon sérülékeny. És nem, ez nem magyar specialitás…

    • Az ismerősöd nem az országúti bringában hisz, hanem a fizikában. :)

      Az outikkal kapcsolatban meg sokmindent el lehet mondani, de nekem az a vékony kereke még sohasem sérült meg. Pedig 26 éve tolom.

  2. Most elgondolkodtam nagyon: tavasszal vettem egy 300k+ trekkinget, nagyon elégedett vagyok vele, beletekertem négy hónap alatt 2000 km-et. Most kezdtem gondolkodni, vennék egy országútit is, azzal biztos jobb lennék. De ezek alapján erősen meg kell gondolnom….

    • Ennyire nem egyszerű. Éjszaka még továbbgondoltam a tegnapi kísérletet. Az jött ki, hogy azért csak nem teljesen voltak hasonlóak a körülmények, hétköznap délelőtt, a reggeli csúcs végén, biztosan az outi nyert volna. Ugyanis emelkedőn, lejtőn és sok fékezéses terepen egyértelműen jobb. Vasárnap délután nem volt forgalom, azaz ha belódult a trekking bicaj, akkor ment is. Ha fékezgetni, újra gyorsítgatni kellett volna, akkor bukik. De ezért nem csinálom újra, megtudtam, amit akartam. Az outi fürgébb, gyorsabb (nagyobb végsebességet lehet kihozni belőle) és jobb a gyorsulása. A trekking viszont, akár még megpakolva is, ha begyorsul, akkor sík terepen sebességben konkurense lehet az outinak. Erre írtam, hogy örülök neki, mert a trekkinget a későbbiekben kerékpártúrákra akarom használni és oda pont ez kell. De a napi edzéseket továbbra is az outival fogom lepörgetni.
      (Ja, még valami. Az írás nem úgy általában a trekking kategóriáról szólt, hanem konkrétan a belinkelt bringáról. Van itthon egy másik, kétéves trekking bicó is, tetű lassú. Minden terepen.) (Mondjuk, ez is olyasmi, amin elgondolkodtam. Mitől gyors az egyik, mitől lassú a másik, amikor ránézésre alig van különbség közöttük? Oké, a Kross kétszer annyiba került. De mi okozza fizikailag a különbséget?)

      • A csapágyazás nagyon különböző tud lenni, ha az jó, akkor már sokat nyertél. Vagy ott van még a gumi, ha az erősen bordázott, akkor az is lassít.

  3. Csak, hogy visszaálljon a világ rendes forgása. Ma egy kicsit jobban odatettem magam az országutival és dacára a nagyobb forgalomnak és a két elakadásnak, 1 óra 1 perc 02 másodperces időt toltam, 25,03 km/h átlaggal. Így már egyrészt helyreállt a lelki béke, másrészt örülök a trekkingnek is.

    • Ez már nem felel meg a tudományos szempontoknak, mert azt kaptad, amit kapni szerettél volna. :) Azt még a legnagyobb tudósok is bevallják, hogy az elvárások alapvetően befolyásolják a kutatás kimenetelét.

  4. Nem. Egy fontos tényező lett most kiegyenlítve: a motiváció. Tegnap beleadtam mindent, mert kíváncsi voltam, mit tud a trekking. Ma pedig beleadtam mindent, mert nehogymár az outi ennyire lemaradjon. Azaz így lett kábé egyforma energia beletéve a tesztbe. (A keddi edzés hosszú kihagyás után jött, vigyáztam a térdemre, nem adtam bele mindent.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *