Fent, lent

Tök jó napnak indult. Ismét öröm volt munkába menni – de erről úgyis írok majd később.
A meló is jól ment. Határidő van, természetesen jó szoros, de már látszik, hogy készen leszek. Ért még néhány apró öröm, aztán hazamentem. Útközben beugrottam malterért, hogy majd otthon falazok egy kicsit.
Aztán jöttek a rossz hírek. A kert túlodalát cövekekkel lekerítettem anno, nehogy az önkormányzat kertészei lekaszálják a cserjéimet. (Az előző tulaj azért hagyta parlagon a területet, mert nála rendszeresen ez történt.) Meg tavaly, amikor a záportározót mélyítették, a megrakott teherautók rendre itt forogtak, dagonyává változtatva az ápolt kertet. Idén tavasszal nem győztem planírozni utánuk.
Szóval cövek. Nem is kicsi, olyan negyven centi hosszú, 7 centi vastag cövekekből vertem le tízet, majd Nej és Dóra madzagot húztak ki közéjük. Elég feltünően jelezte, hogy a területnek immár van gazdája. (Félre ne értsd, nem einstandoltam a területet, a szilvából, somból bárki ehet… egyszerűen csak én gondozom a sávot.) Ez így van durván április óta.

Ma megpróbálták ellopni. Dóra vette észre, hogy egy faszi rángatja kifelé a cövekeket. Mivel a csajszi nem egy asszertív tipus, kiviharzott és elkezdett velük kiabálni. Valamit magyaráztak, hogy itt futóverseny lesz, annak készítik elő a terepet… majd otthagyták a karókat és odébbálltak.
Ilyenkor van az, hogy eldobom az agyam. A cövekeket olyan 200 forint körül vettem, de azóta rendesen szét lett verve a fejük, el is hasadt egy-kettő, bőven nem érik a negyedét sem az eredeti árnak. Tüzelőnek meg megint nem éri meg elvinni, hiszen itt van az erdő, tele begyűjthető gallyakkal, ágakkal. Nem értem… ellopunk mindent, még ha nem is tudjuk miért… hátha jó lesz valamire? Talán adnak érte egy sört a kocsmában?
Komolyan sajnálom, hogy nem én voltam itthon. A múltkori eset óta kéznél van a fejsze, valószínűleg adott volna most is némi nyomatékot, amikor leordítom a faszik fejéről a hajat.

Aztán leányom megkérdezte, tudok-e arról, hogy nem indul el a számítógépem? Beszagoltam a sarokba, durva amperszag fogadott. Bakker. Kihúztam a gépet, aztán mentem az udvarba, házfalat szétverni.

Nagyítás

Igen, készül a kerékpártároló. Igen, a kerékpárlopások miatt.
Kész szerencse, hogy felhúztam magam, mert kifejezetten jól jött a düh. Hidegvágóval, nagykalapáccsal próbáltam meg először finoman kivésni a falból a féltéglákat, majd miután látszott, hogy a finomkodás esélytelen, nekiálltam teljes roncsolással. Így is erősen rám sötétedett, mire ezt a négy féltéglát többé-kevésbé kipiszkáltam. A jobb kezem olyan durván begörcsölt, mintha tíz órán keresztül egeret tologattam volna, lógó nyelvvel.

Aztán jött a számítógép megszakértése. Beleszagoltam a seggébe: égett bakelit. Hmm… ha szerencsém lesz, akkor csak a tápegység. Szétkaptam, égési nyomok sehol. Talán…
De hogy mitől lehetett? Reggel még használtam, aztán kikapcsoltam. Ránéztem a hifire, nem szaladgáltak rajta a demófények, tehát áramszünet sem volt… fogalmam sincs.

Ehh…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *