Hamlet

Az előző bejegyzés írása során jutott eszembe, hogy mennyi közismert félreértés is kötődik ehhez a darabhoz. Gyomláljunk egy kicsit.

• Ha megkérdeznék egy csomó embert, hogy nevezzen meg egy ikonikus pózt, egy erős jelenetet a Hamletből, a legtöbben azt említenék, amikor ott áll Hamlet a színpadon, koponyával a kezében és a híres nagymonológját mondja. Habár dramaturgiailag tényleg ütős lenne egy ilyen jelenet, de a darabban nincs. A nagymonológ közben nincs a közelben hulla. (Még éppen nincs.) Amikor Hamlet bolyong az országban, akkor találkozik egy sírásóval, aki éppen az egykori udvari bolond, Yorick sírját bontja ki. Itt veszi fel Hamlet a koponyát és elmélkedik azon, hogy valamikor mennyit nevetett az udvari bolond viccein, aztán lám csak, ennyi maradt belőle.
  (A témáról anno Marabu rajzolt egy mini képregényt, zseniális.)
• Mit gondoltok, szerepel a Hamlet-ben az a mondat, hogy ‘Lenni, vagy nem lenni, az itt a kérdés”? Hmm? Ugye ez a híres nagymonológ első sora.
  Nézzünk utána. Arkanum, a teljes szövegkönyv, III. felvonás, 1. szín.
  Fordító Arany János. A monológ így kezdődik:

  HAMLET.
  A lét, vagy a nem-lét kérdése ez.
  Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
  Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
  Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
  S fegyvert ragadva véget vet neki?

  Hát, itt nincs. Ez egyébként pontosan az, amit a korábbi írás mottójaként használtam.
  Nyomozzunk tovább. MEK, teljes szövegkönyv. Fordító Arany János.

  HAMLET
  Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
  Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
  Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
  Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
  S fegyvert ragadva véget vet neki?

  Nos, ilyenkor mi van? Arany egyszer így fordított, egyszer meg máshogy?
  A megoldás az, hogy a második változat az nem teljesen Arany fordítása. Előtte kábé 30 évvel Vajda Péter már lefordította a Hamletet. Arany, a rá jellemző korrektséggel és szerénységgel bele is írta a fordítási jegyzeteibe, hogy erre a sorra létezik egy másik, egy ismertebb fordítás, akinek az jobban megfelel, használja azt. És azt is használjuk. Egyszerűen ez a nyers, erős felvetés jobban illik a kicsit dühös monológhoz. Arany változata… olyan tudálékos.
  Akit érdekel, ebben a jegyzetben a 18. oldalon megtalálja a sztorit.

• Aztán… létezik-e olyan interpretáció, ahol egyszerre hangzik el mind a két fenti fordítás? Hogy hogyan? A főhös mondja az eredetit, mögötte a kórus meg a másik verziót énekli. Igen, Nagy Feró érdekes rockoperájáról van szó. Itt az történt, hogy Feró fogta a darabot, kalapáccsal apró darabokra törte, majd a szilánkokból összerakott egy kollázst. Miklóska Lajos pedig az elképesztő ritmusképleteivel megadta a kegyelemdöfést. A darabnak is és a közönségnek is. Én szeretek minden elmebajnak kinéző dolgot, így ezt is, de azért nem árt tudni, hogy ne ebből a feldolgozásból próbáljuk meg megismerni a darabot.