Hogy mekkora seggfej emberek vannak.

Az RSD körbeevezésekor történt, csak akkor elfelejtettem megírni. A ráckevei szabadstrand büféje előtt ültünk. Ebédeltünk. Gyros-tál, sör. A szomszédos asztalnál apukának tüsszentenie kellett. Hogy ne a család kapja, gondos apuka felállt, nem, nem fordított hátat az asztaloknak, ehelyett arréblépett, éppen a mi asztalunk mellé… és minket tüsszentett telibe. Négyszer. Orsolya reflexből még beszólt valamit, mi még fel sem fogtuk, mi történt, már túl is estünk rajta. Ezek után apuka visszaült az asztalához. Ja, azt kérdezed, szája elé tette-e a kezét? Ádehogy.

Mindez történt szeptember 5-én, amikor már bőven benne voltunk az eldurvult covid helyzetben, csak ez még nem volt mindenkinek egyértelmű.

Megmondom őszintén, ebben a két hétben nem voltam teljesen nyugodt. Ha nem is zártam magamra az összes ajtót, de azért igyekeztem óvatosan mozogni. Úgy tűnik, megúsztam, illetve megúsztuk. De akkor is, mekkora seggfejek járkálnak már közöttünk.