Félelmetes, milyen gyorsan képes regenerálódni az emberi test. Levágják a farkát, aztán visszanő. Ja nem, az a gyík.
Pont egy hete törtem össze magam a bringán. Erre ma, amilyen gyönyörű idő volt, nem bírtam ki és újra felkapaszkodtam a kerékpárra. Nem mondom, hogy már felgyógyultam. Nagyon nem. Az alvás például még mindig nem megy. De a függőleges pozíció már egészen reménytkeltő.
Felszenvedtem a nyusziruhát, hozzá egy hasonló hosszúujjú lycra felsőt. Tulajdonképpen bekötöztem magam. Teszt. Mennyire dörzsölődnek a sebeim? Mennyire fáj mozgás közben a bordám?
Kibírható. Menjünk.
Nyilván nagypapa tempóban.

A múltkori csepeli felfedezőút felvetett újabb kérdéseket. Például milyen az RSD M0 híd bringás szemmel? Át lehet-e tekerni normális úton a tököli parkerdőn? Mekkora kerülőt jelent, ha Szigetcsép felé kihagyjuk a borzalmas partmenti földutat? És egyáltalán, ki az a Halas Guszti?

Minden kérdésre választ kaptam.

Az RSD M0 híd az egyik legjobb dolog a világon. Kerékpárút felfelé, leválasztott kerékpárút a hídon, kerékpárút lefelé. Kihagyja a kellemetlenül forgalmas Dunaharasztit, kihagyja a nagyon vacakul járható HÉV hidat, egyből betesz Szigetszentmiklósra, a Rév utcába. Remek.

A tököli parkerdőn… lehet, hogy át lehet tekerni normálisan, de most nem sikerült. A probléma valójában az, hogy a parkerdőnek minél délebbi szakaszán lehessen átbringázni. Ugyanis egy idő után a Szigetcsép-Tököl út elfordul nyugatnak, a kanyar után már nem érdekes az áthajtás. A ma tesztelt földút volt az utolsó szóbajöhető út. Nem vált be. Pedig. Sima volt. Nem volt rajta gödör. Ellenben volt rajta bokáig érő puha homok. Gyakorlatilag az út felén tolnom kellett a bicajt.
Azért nem kicsit morogtam. Ugyanaz, mint a lipnói-tónál. Ott van egy bringaút a tó körül, de van egy 4 kilométeres szakasz, ahol nulla, zéró, semmi lehetőség sincs arra, hogy kerékpárral átvergődjünk. És itt is. Körbebringázhatod a Csepel-szigetet, de Szigetcsép és Szigethalom között csak a kizárólag tankkal járható földút van. Keresztül kell vágnod a szigeten Tökölig, majd visszatekerned az RSD-ig.

Ettől még bejártam a kerülő utat. Sikerült találnom egy rövidebbet, mint az eddigiek, de azért még elég hosszú ez is. (Ráadásul pont ma szabadságolás miatt nem volt lángos a lángososnál, azaz kútbaesett az ebéd.) Itt inkább a múltkori út tekinthető sikeresnek. Szigetcsépről hazafelé lehet értelmes exit stratégia az is, hogy ha már kerülünk, akkor érdemes elmenni az emeletesbuszos kocsmához.

Halas Guszti. Az egy kocsma. Az RSD felső szakaszán. Ahol már évek óta nem jártam. És ahol eddig nem volt említésre méltó kiszállóhely. Most már van.

Képek




Útvonal