Néhány apró hír, megjegyzés a Flór Ferenc utca leburkolásával kapcsolatban. Mert a környéken kezd elterjedni az az álláspont, hogy ennek a cirkusznak már vége, rendeződött helyzet. Nos, nem.

1. Elérhetőek lettek az új tervek.

Innen lehet egy nagy pdf-ben letölteni, innen pedig darabonként. Az utóbbiban vannak látványtervek is, köztük egy rövid videóval.

Nos, ezzel azért vannak problémák. A terv szerint az út szélessége 3-4,25 méter között van, mellette 0,5 m zúzottkő szegéllyel. Az testvérek között is 3,5-4,75 méter szélesség. A látványvideón viszont láthatunk egy saccra 2-3 m széles burkolt utat. Zúzottkő szegélyről szó sincs. Az már csak hab a tortán, hogy az út továbbra is meglehetősen közel megy a kerítésekhez, azaz a burkoláshoz továbbra is ki kell irtani a meglévő növényzetet. Azaz a videón látható növényzet talán 20-30 év múlva fog kialakulni. Amit van, amikor be kell nyelni, lásd a Wekerlén a gyönyörű, de beteg platánfák kivágását, viszont itt semmi nem indokolja az út burkolását, eltekintve persze a korábban említett gyanúktól.

2. Gyűlnek az aláírások

Jelenleg kábé 470 aláírásnál járunk. Tényleg nem tudom, hogyan tudnánk még máshogy demonstrálni, hogy nagyon sok ember nem akarja ide ezt a burkolt utat.

3. További Facebook törlések

Szél Bernadett írt a Facebookra egy posztot.

Most ne menjünk bele abba, hogy mennyire jogos az írás. Szar ügy, de így, fordított helyzetből már látom, hogy miért nem tudunk mi sem betörni a szélesebb nyilvánosságba. Amit a képviselőnő írt, az egyszerre jogos és bicskanyitogató. Csakhogy a poszt alatt megjelent egy önkormányzati képviselő is és amit írt, az szintén jogosnak tűnik. Innentől én, aki nem ismerem a környéket, össze vagyok zavarodva. Nyilván ha nekiesnék, kimennék, illetve többnapi nyomozással visszafejtenék mindent, átolvasnék több kilogram hivatalos iratot, ki tudnám nyomozni, mi a helyzet. De erre már nincs sem időm, sem energiám. Azaz ha nálunk minden kommunikációs kísérletnél megjelenik Petrovai – és mindig megjelenik – majd nekiáll tolni az önkormányzat hazugságait, akkor mindazokat, akik nem az utcában élnek és nem látják nap, mint nap, mi folyik itt, azokat sikeresen összezavarja. A végén pedig mindenki, aki nincs közvetlenül érintve, ráun a témára. Hiszen milyen könnyen léptem át én is ezen a biatorbágyi konfliktuson.

Igen, jól látod, pontosan arról van szó, mint amikor a két kisgyerek megjelenik a szülők előtt és bőgve kezdik mószerolni egymást. Hogy ki kezdte. Hogy mit csinált a másik. Az egyik biztosan hazudik. De a szülőknek nincs idejük kibogozni a történteket, így mindkettőt büntibe vágják. Ebből kijöhet az, hogy a kölykök ráébrednek arra, hogy maguk között kell megegyezniük. De ugyanúgy kijöhet az is, hogy a kölykök azt a következtétést vonják le, hogy a sikerhez elég az is, ha kitartóan hazudnak.

Nos, itt az történt, hogy a 18. kerület Facebook csoportjában valaki megosztotta Szél Bernadett írását. A kommentekben értelemszerűen előjött a Flór Ferenc utca is, aztán 3 nap múlva az egyik admin (nagy eséllyel Petrovai, nagyon úgy tűnik, hogy ő váltott át Rambo üzemmódba az utcánkkal kapcsolatban, tudod, ‘ez az én harcom’) kitörölte az egészet, megosztással, kommentekkel egyetemben.
Nemrég Kunhalmi Ágnes előtt lett szembesítve azzal, hogy miért töröl ki minden ellenvéleményt az utcánkkal kapcsolatban? Annyit reagált, hogy untatják a hozzászólások, azért töröl.
Így áll jelenleg a demokrácia a kerületünkben.

4 Sajtófigyelő rovat

Előljáróban tisztáznék egy fogalmat. A diktátor kifejezés nem csak azt jelenti, hogy valaki egyedül ural erőszakosan egy országot. Bárkit lehet diktátornak nevezni, aki a rábízott hatalommal diktatórikus módon él vissza.
Nézzük ezt a cikket. Az írás első felében a szerző azt elemzi, hogyan lehet küzdeni egy diktátor ellen. A második részben pedig konkretizálja a mondanivalóját Magyarországra és Orbánra. Ezt a részt most hagyjuk.
Az első részből idézgetnék.

A történelmi tapasztalatok és ismeretek… …azt a húsba vágó felismerést eredményezte (sic), hogy diktatúrákkal, diktatórikus módon működő, a politikai fundamentalizmus elméleti alapjaira és gyakorlatára építő politikával nem lehetséges és nem is szabad (látszat)kompromisszumra, különféle (látszat)alkukra alapozott (látszat)megállapodásokra jutni.

A diktátor tehát – önnön lényegéből és a fogalom természetéből fakadóan – valójában sohasem kompromisszumra törekszik, hanem a legkülönfélébb hatalomtechnikai megfontolásokból és számításokból puszta időnyerésre, a közvélemény félrevezetésére, s a hamis látszatok fenntartására. A diktátorok számára egy végigtárgyalt megállapodás, egy aláírt szöveg, az alkotmányban vagy a törvényekben foglalt elvek és értékek, avagy az íratlan szabályok (a „láthatatlan alkotmány”) semmit sem jelentenek…

Másfelől súlyos tévedés a diktatúrával folytatott párbeszéd és alkudozás naiv szándéka, ugyanis az ilyen törekvések, akarva-akaratlan, fakadjanak azok kifejezett jó szándékból, avagy sanda megfontolásból, kizárólag a diktatúra legitimációját szolgálják. Azt a teljesen hamis és fogalmilag ellentmondásos látszatot teremtik meg, mintha a diktatúrával vagy a diktátorral lehetséges volna az értelmes és érdemi, a közös érdekek mentén kialakítható diskurzus, vagyis azt az illúziót keltik, mintha a diktátor nem az volna, aki…

Nos, ez van. A közelmúltban Bolgár György és Kunhalmi Ágnes is elvállalta, hogy megpróbál közvetíteni közöttünk. Nemes szándék, de felesleges. Ez az önkormányzat, legalábbis ebben a témában, már rég letért a demokratikus útról. Az érintettek háta mögött hoznak döntéseket, kizárólag akkor kommunikálnak, amikor már nincs jelentősége, de az időhúzás fontos, az adott szavukat simán felrúgják, azzal sem foglalkoznak, hogy a hazugságaik ellentmondanak más hazugságaiknak, aljasul kihasználják a pandémia okozta bürokratikus zavarokat, zsarolnak, fenyegetnek, majd a felmérést törlik, mivel még így sem a nekik megfelelő eredmény jött ki, az ellenvélemények elől elzárják a nyilvánosságot. Ezek után hogyan lehetne egy ilyen hatalommal egyeztetni? Milyen garanciákat lehetne tőlük elfogadni?