Category: Itt-Élünk

Gyáva népnek

Feltehetően mindenki találkozott már az alábbi idézetekkel, még ha a szerzőket rendszerint rosszul is adják meg.

“Gyáva népnek nincs hazája –
Világ népe mind megveti,
Még az ég is kineveti –”
Sajó Sándor: A vén bolond

Meg ez.

“Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.”
Surányi Miklós: Egyedül vagyunk

Ezekkel az idézetekkel rendszeresen lehet találkozni az ún. ellenzéki csatornákon. Engem ezek az idézetek kifejezetten bosszantanak. Egyfelől vegyük már észre, hogy ezek – az adott kontextusban – nem mások, mint nemzet szintjére emelt önvádaskodások. (Amelyek annyiban különböznek az egyén önvádaskodásától, hogy amikor az illető a nemzetre gondol, az mindig a másik embert jelenti, soha nem az idézet felemlegetőjét.) Az önvádaskodások jelentős része hamis: valami nem sikerült és a szenvedő fél keresi a bűnöst. Önbizalomtól duzzadók általában külső körülményekben találják meg, az önbizalomhiányosak viszont magukban, függetlenül attól, hogy valójában mi ment félre.

De nem is ez a legnagyobb baj, ez tulajdonképpen csak mellékszál. A gond az, hogy ezek az idézetek mára érvényüket vesztették. Sajó Sándor 1923-ban írta a versét. Surányi Miklós 1936-ban írta meg a könyvet. Mindketten csak gyáva, vagy dicső nemzetben tudtak gondolkodni, meg sem fordult a fejükben, hogy létezhet félrevezetett nemzet is. El sem tudták képzelni azt, hogy mire képes végtelen mennyiségű erőforrás (pénz, média, akarat), hogy létezhetnek olyan ördögi személyek, mint Göring, vagy Finkelstein, hogy korlátlan mennyiségű és erősségű propagandával mi mindent lehet elérni egy erre kellően fel nem készült néppel. És hasonlóan ahhoz, ahogy a göringi propaganda nácit csinált az addig átlagos erkölcsi szinten élő német népből, pontosan ugyanúgy csinált gyűlölködő segglyukat a magyar népből az orbán/rogán propaganda.

Nos, ha már annyit idézgettem, akkor tessék elolvasni (de tényleg, nagyon meggyőző) ezt a nyúlfarknyi Karinthy karcolatot.
Gyönyörűen levezeti, mi is az, hogy “időszerű”.

A legérdekesebb rész a történetben

“A K. Endre-ügy valószínűleg soha nem robbant volna ki, ha az igazgatóhelyettes, illetve az ő nevében eljáró védő, esetleg családtag a kegyelmi kérvény benyújtásával párhuzamosan nem próbálkozik meg a Kúrián is a büntetése megtámadásával. A Kúria eljárása még zajlott, amikor megkapta a kegyelmet, így a kegyelmi döntés bekerült a harmadfokú határozat szövegébe, így pedig nyilvánosságot kapott.”
HVG

Azaz Novák Katalin elé abban a hitben tették le a listát, hogy soha a büdös életben nem derül ki, kiknek adott kegyelmet. Aztán jött egy előre nem látott szerencsétlen esemény.

[Update]
Ilyen egyszerűen nincs, de legalábbis nem lenne szabad lennie.

„A Kúria elnöke az említett lapszámban 3. sorszámú eseti döntés közzétételének körülményeire vonatkozóan soron kívüli vizsgálatot rendelt el” – válaszolta kérdéseinkre a Kúria kommunikációs osztálya, majd hozzátették: „A vizsgálatra tekintettel a Kúria elnöke elrendelte a folyóirat szerkesztésének és kiadásának felfüggesztését.”
444

Azaz felfüggesztik azt a – Kúria által kiadott – újságot, amelyikben az érdekesebb itéleteket szokták okulásképpen bemutatni és amelyből az elnöki kegyelem ténye is kiszivárgott. Tipikus fidesztempó: bűnözni, gyerekkel fajtalankodni, hazaárulni lehet, lebukni tilos. Ha mégis megtörtént, akkor viszont jól megbüntetjük azt, aki kiderítette a gyalázatot.

Békében élni

Időnként úgy belegondolok, mennyivel másabb, mennyivel magasabb életminőség lenne egy olyan országban élni, ahol az állam, vagy az önkormányzat nem abban határozná meg fő – és egyedüli – célját, hogy saját hatalmának irreális magasságokba növelése érdekében az állampolgárait megalázza, megnyomorítsa, életüket tönkretegye. Már csak az is elképzelhetetlen számomra, hogy akár csak egy napra is békén hagyjanak.
Nem sorolom, az utóbbi egy hónapban mi minden történt. Aki nem traktorbelsőben él, tudja.

Komolyan, a mentális egészségem érdekében volt, hogy megpróbáltam traktorbelsőben élni. Boldogabb országban lehet, hogy működne. Nálunk ez a legrosszabb túlélési stratégia.

Most már eljutottam oda, hogy amikor tegnap kimentem a Kis-Dunára öt órát evezni, pusztán azért, hogy kikapcsoljam magam, lenyugodjak, hát a frászt, egész úton azon járt az agyam, mi mindennel járna és hogyan lehetne megvalósítani egy kiköltözést valami másik országba. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy el is lett döntve, inkább csak arról van szó, hogy nekem általában vannak B, C, D terveim, én pedig szeretem ezeket is kidolgozni.

Nézd meg. Útikalandból álló sorozatot elvből nem szoktam más írásokkal megszakítani. Most meg már ez a második. Most se tettem volna, ha nem jelent volna meg egy újabb cikk. Most kivételesen nem országos vonatkozású, hanem helyi ügyben. Arról a bizonyos Flór Ferenc utcai útburkolásról, amelyről anno elég sokat írtam. Ez remekül mutatja, hogy mi, itt a XVIII. kerületben duplán meg vagyunk áldva, mert az úgynevezett ellenzéki önkormányzat valjóban teljesen Fidesz-kompatibilis, ugyanolyan arrogáns hazudozásokkal, ugyanolyan hataloméhesen, ugyanúgy az állampolgárok egy részének félrevezetésével, másoknak a nagyívű leszarásával operál, mint az országos vezetés.
Maga az írás szerencsére nem arról szól, hogy újra nekiugranának a burkolásnak. Inkább csak egy újabb adalék ahhoz, hogyan játszott az önkormányzat. Röviden összefoglalva, volt egy társasház, melyet különösen kipécéztek maguknak. Dörgő felszólításokat küldtek, bontani is akartak. A társasházban lakó ügyvédnő nem hagyta annyiban és kinyomozta… hát, hogy mit, arról szól a cikk. Tipikus magyar történet arról, hogyan működött, pontosabban nem működött a kilencvenes években a Földhivatal (tudnék mesélni, jelenleg mi is harcolunk) és ezzel a zavaros helyzettel hogyan próbál meg utólag visszaélni a hatalom.

[PS]
Két utólagos észrevétel a cikkhez.
– Habár Gabriella tigrisként küzdött, és küzd még mindig, de nem ő volt az összefogás szervező ereje. Benne volt a csapatban, de nem ő fogta össze.
– Ennél sokkal fontosabb megjegyzés, hogy habár a 24.hu azt sejteti, hogy az általuk keltett médiavisszhang miatt állt el az önkormányzat, nos, ez nagyon nem így volt. Az önkormányzatot ugyanis semmi nem zavarta, totális háborút hirdettek. A 24.hu előtt már egy csomó médiafelületen megjelent a balhé, Petrovai – utána, illetve közbe – mindenhová bement és lenyomta a saját hazugságait. Az sem zavarta őket, hogy mekkora botrány lesz a 28 óriásplakátból. A Facebookon már felhergelték a hergelhető lakosságot, minket kitiltottak, az önkormányzati képviselőket maguk alá gyűrték, szóval egy akármilyen sajtóvisszhang már nem állította volna meg őket. A halálos találat a pályázati pénz elbukása volt. Ugyanis elment egy bejelentés az illetékes kormányhivatalnak, miszerint az önkormányzat a pályázat beadásánál hazudott. Ezt a pályázatot csak meglévő földutak burkolásához lehetett igénybe venni, itt viszont egy jelentős szakaszon – hivatalosan – nem volt se földút, se semmilyen út. A kormányhivatal hétfőn kiküldött egy vizsgálócsoportot és szerdán már Szaniszló kijött az utcába és bejelentette, hogy nekik fontosak az emberek, nem harcolnak ellenük, emiatt visszalépnek. Némileg rontott a szavahihetőségén, hogy mindezt a 28 brutális vaskeret előtt jelentette be, melyeken még előző nap is vadul dolgoztak a melósok.

Erdő

Hogy ne csak a negatív jellegű történésekről írjak. A Pilisi Erdőgazdaság olyat csinált, amilyet eddig még soha: betartotta az igéretét. Azt igérték, hogy a kivágott fák helyére új, őshonos fákat ültetnek.

Kicsit vicces ez az ‘őshonos’ fa felemlegetése. Ez az erdő, a teljes déli-keleti védőzónával együtt, a XIX. században lett telepítve, azért, hogy megfogja az alföldi homokot, ne legyen tele vele Budapest. Na most egy 150 éve telepített, védelmi célú erdőnél nem igazán értelmezhető az őshonos kifejezés.

Persze ettől még nagyjából érthető, miről beszélünk. Az akác egy gyanús fa, rövidtávon megköti ugyan a talajt, de hosszú távon már károkat okoz. Mindenki jobban örülne egy tölgy, cser, nyár, kőris erdőnek. Vannak ilyen fáink is persze, de a zöm akác, illetve feketefenyő. Eddig az volt, hogy az erdőgazdaság kopárra irtott egy-egy erdőrészt… aztán úgy is hagyták. Az akác már csak olyan, hogy újra kihajt. Igaz, ekkor már nem fák lesznek belőle, hanem elvadult bozótos, de az is betakarítható. Egyetlenegyszer fordult elő olyan, hogy kiirtottak egy nagyobb fenyvest és a helyére fákat ültettek. Akácot.

Ehhez képest kellemes meglepetés az, hogy a most kipusztított feketefenyők helyére megint ültettek fákat és ahogy a csemetékből meg tudom itélni, ez nem akác. Jó, persze, ki kell várni, de előbb-utóbb megint erdő lesz az utcánk szélén.