Category: Itt-Élünk

Nem, nem tartozok azok közé, akik az asztalt csapkodják, miért nincs Orbán még talpig vasban. Sajnos a realitások ennél szigorúbbak.
De ez nem jelenti azt, hogy elégedett vagyok a dolgok alakulásával.

A jelenlegi helyzet szvsz a ketrecharcosok meccs előtti cirkuszolásához hasonlít. Mindkét fél habzó szájjal veri a mellét, gyalázza a másik felet, isteníti saját magát és folyamatosan azt üvölti, hogy a másiknak esélye sincs. És ez megy már legalább fél éve. Egész egyszerűen piszkosul unalmas. A közönség türelme lassan fogy, szeretnék már látni a meccset is.

Különösen úgy, hogy az egyik fél több nagyságrenddel erősebb a másiknál, és egyre irritálóbb, ahogy az utóbbiak ennek ellenére hergelik a közönséget. 16 (26) éve várjuk, hogy ezt az arrogáns vérengző mimózát valaki verje már orrba szembesítse már a valósággal, a bűneivel, de ez a bizonyos erősebb fél valamiért ki sem akar lépni a pástra, továbbra is csak a szájkaratét nyomja, amivel a megérdemeltnél jóval magasabbra emeli az ellenfelét. Márpedig ha elkezdődik végre a meccs, akkor nagyon nem mindegy, kinek mennyire fog szurkolni a közönség.

Még éppen csak bedobták a leendő főügyész nevét, de a Facebookon már egyből beindult az aknamunka, ezt átvette az összes sajtótermék, miszerint nem is ő az igazi, hiszen… mert a tököm tudja. De biztosan nem ő a jó, hanem XY. Vagy YX. Ez teljesen nyilvánvaló, mindenki tudja, csak MP nem. Hasonlóan, mint Unger Annánál. Vagy Polgár Juditnál.
Én meg csak fogom a fejem.

Na jó, mesélek is.

A molnár és a fia hazafelé vándoroltak, velük volt hűséges szamaruk is. Mentek, mendegéltek. Aztán egyszer csak hallották, hogy összesúgnak mögöttük az emberek.
– Mekkora marhák már ezek! Van egy szamaruk és senki nem ül a hátára. Hát hagyják üresen ballagni!?
A molnár összetanakodott a fiával. Ez bizony tényleg igaz. Az öreg felrakta a fiút a szamárra, aztán mentek tovább.
Az emberek megint összesúgtak.
– Mennyire tiszteletlen már az a gyerek! Ott vigyorog a szamár hátán és hagyja, hogy öreg édesapja gyalogoljon!
Megint összetanakodtak. Tulajdonképpen ez is igaz. A gyerek leszállt, az öreg pedig fel. Mentek tovább.
De az emberek megint összesúgtak.
– Nézd már, az az öreg ott pöffeszkedik a szamáron és hagyja, hogy az a gyenge gyerek gyalogoljon! Hát milyen apa az ilyen?
Tanakodás. Vakarta a fejét a molnár, hogy akkor most mi legyen.
Végül azt találták ki, hogy a közeli erdőből szereztek egy erős ágat, a lábánál fogva felkötötték rá a szamarat, az ágat felkapták a vállukra és így mentek tovább. Nehéz volt a szamár, de mit lehetett tenni, csak ez az egy megoldás maradt.

Itt már nem is mögöttük súgtak össze az emberek, hanem nyíltan mondták a szemükbe, hogy mekkora marhák. És most először jogosan.

Ezt írta Szaniszló Sándor, a 18. kerület polgármestere a BP18 Facebook oldalára.

“A Tisza-kormány határozott fellépést ígért a magyarországi utcákat elborító, a városképet romboló és gyűlöletkeltő „plakáterdők” felszámolására.
Önkormányzatunk messzemenőkig támogatja ezt a kezdeményezést, hiszen a 18. kerület és egész Budapest látképe is jelentősen megszépülne, ha kevesebb hirdetés tarkítaná a közterületeket.”
– link –

Ez pedig szintén Szaniszló Sándor, csak éppen akcióban.

Legújabban pedig már lebetonozott tájékoztató táblákkal igyekszik kommunikációs csapást mérni az önkormányzat. A helyiektől kapott információk szerint a Városgazda XVIII. kerület Zrt. munkatársai 29 óriásplakát méretű tábla felállítását kezdték meg a hétvégén. Az 1,3 kilométer hosszú út mentén egymást érik a négy méter széles és két méter magas táblák úgy, hogy telepítésükhöz több fát is meg kellett csonkítani. Néhol az erdőt kitakaró, hosszú falat állítottak össze a hirdetőtáblákból.
– 29 óriásplakát lebetonozásával büntet a XVIII. kerületi önkormányzat –

Érthető, nem? Az óriásplakát fúj, rossz, környezetszennyező, de amikor ők akarnak befenyíteni egy civil ellenállást, akkor belefér 29 óriástáblával keválasztani az erdőt az érintett kertvárosról.

Puffogok itt már pár hete amiatt, hogy a fideszes szennylapok megszünése után ezek az erkölcsi véglények a független sajtón keresztül okádják tele a közéletet az uszító, hányingerkeltő üzeneteikkel, a hülye sajtó meg a Szent Kattintásszám bűvöletében helyet ad nekik.

Nos, nem csak puffogok, léptem is.

– Átalakítottam az olvasási szokásaimat. Négy újságot tartottam meg a favoritok között. A reggeli kávénál, illetve az esti citromfű teánál futom csak át mindegyiket, szigorúan csak a címeket olvasva. Ha a cím alapján érdekes az írás – és nem belpol szardobálás – akkor belekattintok.
– Teljesen megszüntettem az eseti pénzutalós támogatásokat.
– Egy előfizetést tartottam csak meg, az összes többit lemondtam.

A legkacifántosabb akció a HVG lemondása volt. Ezt le is írom.

Elméletileg nem lett volna gond, az adataimnál van olyan, hogy ‘Előfizetések’, az oldalon meg van ‘Lemondás’ gomb. Csak éppen nem működik. Nem kicsit átlátszó az ügyeskedés, ugyanis a gombra kattintva az jön fel, hogy ‘éppen nem működik, próbáljam meg pár perc múlva’… csak hát ugyanez az üzenet jött fel egész héten. Ezen a gombon kívül nincs más lehetőség. Pontosabban máshol van olyan, hogy elállás, de ez szvsz csak az utolsó havi előfizetésre vonatkozik, arra is csak a fizetés utáni 14 napon belül. Miközben barangoltam és kerestem a lehetőségeket, többször is rákérdezett egy olyan kódra, hogy ‘Megrendelési Azonosító’. Ez valószínűleg szintén része az ügyfél lerázásának, ugyanis nincs ilyen azonosító. Sem az adataimnál, sem a havi számlákon. Végül kínomban írtam egy emailt a hvg@hvg.hu címre (cc ugyfelszolgalat@hvg.hu), miszerint le akarom mondani az előfizetést, de nem engedik és finoman belebegtettem, hogy ha nem törlik, akkor az illetékes Kormányhivatalhoz fogok fordulni. (Jelenleg ez van a Fogyasztóvédelem helyett.)
Nem kaptam választ. Mondjuk, fogalmam sincs, hogy egy ilyen központi emailcímnél hány nap az átfutás. De nem is ez a lényeg. Ha jeleztem a lemondást, utána már jogszerűen törölhetem az ismétlődő kártyás fizetési engedélyt a kártyámról. Az Ersténél vagyok, George… nincs ilyen lehetőség. Oké, akkor próbáljuk meg a mobil appból. Ott sincs. Jó. Humán. Felhívtam a telefonos ügyfélszolgálatot. Nincs ilyen fizetési engedély. Csak az egész kártyát tudják tiltani. Jeleztem a hölgynek, hogy akkor készüljenek fel, mert ha a HVG nem vesz tudomást a levelemről, akkor havonta fogok beadni chargeback-et. A hölgy szerint beadhatok, de el fogják utasítani. Hogy miért? Itt ütközött ki, hogy halvány fogalma sem volt a témáról. Először arra hivatkozott, hogy azért fogják elutasítani, mert én adtam meg a kártyaszámomat. Hát hogy a fészkes fenébe ne én adtam volna meg? A tipikus chargeback szituáció úgy néz ki, hogy online vásárolok valamit, majd nem azt kapom. Vagy nem kapok semmit. De a vásárláshoz természetesen meg kellett adnom a kártyaszámomat. Aztán azzal jött, hogy megrendeltem a szolgáltatást (előfizetés), majd meg is kaptam (hozzáférek), tehát nem áll meg a chargeback. Ekkor felhívtam a figyelmét, hogy emailben lemondtam a szolgáltatást, de szerinte ez nem jelent semmit. Ekkor lebasztam letettem a telefont. Kicsit túrtam a netet, azt találtam, hogy nekem van igazam, az ügyfélszolgálatos hölgy volt fogalmatlan, szerencsére ha chargeback-ig megy a folyamat, akkor nem ő fogja elbírálni, hanem olyan ügyintézők, akik értenek hozzá.
Persze így sem habostorta az élet, a francnak sem hiányzik ez az egész iszapbirkózás. Nyilván pont ez a cél. Hogy az ügyfél fáradjon bele és hagyja az egészet a francba. Csak hát én úgy vagyok összerakva, hogy az ilyen szituációkban felkapom a vízet és hajlandó vagyok az atyaúristenig is elmenni.
Szerencsére itt nem kellett, a következő napon benéztem az adataimhoz és az előfizetéseim alatt már csak egy piros téglalap fogadott, miszerint lemondtam. Késő délután pedig már a válaszleveleket is megkaptam mindkét emailcímről, szóval örömboldogság.

– Most akkor nekem mi a dolgom?
– Hazudj akkorákat, amekkorákat csak tudsz. Legyél annyira aljas mocskos görény, amekkora csak egy ember lehet.
– De Viktor, én ilyet nem tudok!
– Helyes, csak így tovább!